Kisalföld logö

2017. 02. 20. hétfő - Aladár, Álmos 0°C | 9°C Még több cikk.

A győri Széchenyi téri karácsonyfa megható története

˝Nem is sejtettem, hogy az a fa, amit naponta látok, amiben sok-sok ember gyönyörködik, a családom fenyőfája, az emlékeim őrzője˝ - írta levelében olvasónk.

˝A férjem családjában hagyomány volt, hogy gyökeres fenyőfát díszítenek fel Karácsonykor, és az ünnep után kiültetik a kertbe, hogy ott növekedjen tovább. A kerítésünk elé, az utcára is egy ilyen karácsonyfából lett fenyőfa került.

Zöldellt télen, nyáron, ott állt rendületlenül az életünk mindennapjaiban. Tanúja volt annak, amikor 23 évvel ezelőtt, tele izgalommal, beléptem a kapun, hogy bemutatkozzam a leendő férjem családjának. Annak, amikor gyönyörűséges fehér ruhában, boldog menyasszonyként vidáman sietek az esküvőmre. Annak, amikor nagy pocakkal, egyre nehezebben véve a levegőt sétálok hazafelé a meredek utcában, majd ahogy a karomban viszem haza a pici lányomat.

Tanúja volt, amikor a térdig érő hóban boldogan siklottunk le szánkóval az utcán és láthatta a gyerekek örömét, ahogy vidáman szaladtak az utcán évről évre, hogy nálunk ünnepeljék meg a nyár beköszöntét. Együtt hallgatta velünk a szívet melengető szerenádot a lányom 18 születésnapján.

Tanúja volt örömeinknek, szomorú napjainknak, szeretteink elvesztésének, majd álmaink szertefoszlásának, és e közben évről évre egyre formásabb, sudárabb, hatalmasabb fává cseperedett.

Tavaly elköltöztem, elváltam. Magam mögött hagytam, lezártam az addigi életemet, ott hagytam házat, kertet, fenyőfát. Nem néztem vissza.

Így nem tudhattam, hogy az illetékesek úgy döntöttek, ki kell vágni a fenyőfát, mert belenőtt a villanyvezetékbe. Annyira arányos és formás volt, hogy a hivatal embereinek nem volt szíve aprófát csinálni belőle, úgy döntöttek, hogy ez a fa lesz a város karácsonyfája.

A fenyőfa a felállításkor. Fotó: Cseh Róbert
A fenyőfa a felállításkor. Fotó: Cseh Róbert

Csodálatos helyen dolgozom, az irodánk arra a térre néz, ahol minden évben a Karácsonyi vásárt tartják. Figyelemmel kísérhetem a Karácsonyi készülődést, a hatalmas adventi koszorú megépítését, a Város Karácsonyfájának felállítását és ünnepi díszbe öltöztetését.

Nem is sejtettem, hogy az a fa amit én mindennap látok, amiben sok-sok ember gyönyörködik, az a családom fenyőfája, az emlékeim őrzője. Ma már tudom, és összeszoruló szívvel állok meg mellette, és emlékezem. Csodálatos a természet körforgása, pont olyan csodálatos, mint az élet maga.

Hiszem, hogy nincsenek véletlenek. Nem véletlen, hogy ez a fa, ott áll ahol dolgozom, ott, ahol nap mint nap láthatom. Egyrészt itt van, segít elengedni a múltat, másrészt itt van, hogy szépségével még egyszer , utoljára örömet tudjon vinni sok-sok ember ünnepébe.

Ennél fájdalmasabb, de gyönyörűbb Karácsonyi ajándékot el sem tudok képzelni.˝


Marton Ildikó

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Balesetveszély: hiányzó fedelek a Bem térnél

A kis lábak és magassarkú cipők útvesztői a fémtolvajok által okozott balesetnek vannak kitéve -… Tovább olvasom