Kisalföld logö

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 19°C Még több cikk.

Két holdja lehetett valaha a Földnek

Két holdja lehetett valaha a Földnek, addig, míg a kisebbik "balga" módon bele nem "fejelt" nővérébe, és az ütközés következtében vált jelenlegi égi kísérőnk aszimmetrikussá - állítja egy amerikai kutató, aki elméletét a Nature legújabb számában ismerteti.

Erik Asphaug, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem bolygókutatója szerint a drámai események 4,4 milliárd évvel ezelőtt játszódtak le, amikor a két hold kozmikus léptékben még igen fiatal, mindössze százmillió éves volt. A Föld két égi kísérője akkor "született", amikor egy óriási, tíz Mars-nyi planéta csapódott bele bolygónkba. Az "újszülöttek" nem tartoztak azonos súlycsoportba, a nagyobbik átmérője háromszor, súlya pedig 25-ször haladta meg "kishúga" paramétereit. Mindkét hold a Föld körül forgott, a kisebbik néhány "lépéssel" lemaradva követte nővérét, miközben lassacskán távolodtak bolygónktól.

Ennek következtében fokozódott a Nap gravitációs hatása, amely destabilizálta a párost, és százmillió évnyi békés "együttkeringés" után a kisebbik hold becsapódott a nagyobbikba. Ekkor a két égitest 128 ezer kilométerre volt bolygónktól, ez a Föld és a Hold közötti jelenlegi közel 400 ezer kilométeres távolság harmadát teszi ki. "Sorsszerű volt az összeütközésük, nem kerülhették el végzetüket" - fogalmazott Erik Asphaug, aki alacsony sebességűnek ítéli a becsapódást. "Óránként 8000 ezer kilométeres sebességgel történt az ütközés, ami relatíve alacsony, ha égitestek becsapódásáról van szó.

Ez a sebesség nem elegendő, hogy megolvadjon a kőzet" - magyarázta Erik Asphaug. A keletkező törmelék szétspriccelt, de az ütközés nyomán nem keletkezett kráter, mint történt volna egy nagyobb sebességű és erejű becsapódáskor. "Olyasféle hatása volt, mint amikor tortát vágnak valakinek a képébe" - jegyezte meg a bolygókutató. Mint kifejtette, az események hatására alakult ki a Hold aszimmetriája: míg a Föld felé forduló fele simább, a másik, "sötét" oldala "hegyes-völgyes". Az ütközéssel magyarázható a holdkéreg egyenetlen vastagsága is, amely a Föld felé néző oldalon 19 kilométeres, míg a túloldalon 50-60, itt "rakódhatott le" a kisebb égitest anyaga. Különbségek vannak a kéreg összetételében is, a Hold Föld felőli oldala sokkal gazdagabb káliumban, foszforban és ritka földfémekben. Ezek az elemek a feltételezések szerint nagy mennyiségben találhatók a Hold folyékony külső magjában, amely a becsapódáskor a túloldalra "loccsant ki". Alan Stern bolygókutató,a NASA volt tisztségviselője érdekesnek nevezte az elméletet, ám mint megjegyezte, nem könnyű tesztelni, hogy mennyire helytálló.

Olvasóink írták

  • 1. anikopeter 2011. augusztus 04. 21:30
    „"Óránként 8000 ezer kilométeres sebességgel történt az ütközés"

    a 8000 ezer nyolc millió lenne, de nem az, hanem "csak nyolc ezer"”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

96 csillaghalmazt fedezett fel az ESO teleszkópja

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) VISTA-teleszkópja segítségével 96, eddig fel nem fedezett nyílt… Tovább olvasom