Kisalföld logö

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 12°C | 21°C Még több cikk.

A Telefonhírmondó 120 éve kezdte meg működését

"Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, mely páratlan a világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indul" - ezekkel a szavakkal kezdte meg adását százhúsz éve, 1893. február 15-én Budapesten a Telefonhírmondó, vagy ahogy akkoriban nevezték a "Beszélő Újság".
A vezetékes telefonhálózatra épülő "Beszélő Újság", a rádió előzménye, Puskás Tivadar találmánya volt. Az első "stúdió" és "leadóállomás" az V. kerületi Magyar utca 6. számú házban volt, ahol négy szerkesztő és mintegy száz tudósító dolgozott. A hírmondó huszonöt előfizetővel indult, de ez a szám egy évvel utóbb már hétszázra, újabb egy esztendő múlva pedig ötezerre nőtt, 1900-ban pedig már 6437-en igényelték e szolgáltatást havonta egy forint ötven krajcár előfizetési díj ellenében.

A telefonhírmondó kezdettől fogva a világ minden tájáról érkező híreket, az áru- és értéktőzsde jegyzéseit, időjárás-jelentést és pontos időt közvetített, de a szerkesztőség nagy hangsúlyt helyezett a színházi és a hangverseny-közvetítésekre is. Állandó összeköttetést létesítettek több színházzal, elsősorban az Operaházzal és a Blaha Lujza téren álló egykori Népszínházzal. A színházakban négy-négy mikrofont helyeztek el, amelyek tisztán továbbították a zene- és énekhangokat.


Az első operaközvetítésre 1896-ban került sor, 1918-tól kezdve pedig már rendszeres volt az adás a Népoperából, a Nemzeti és a Király Színházból. Kapcsolták a zeneakadémiai hangversenyeket is, egyes kávéházakból a legnépszerűbb katona- és cigányzenekarok muzsikáját. A hírek és zenei programok mellett megszólaltak a Telefonhírmondóban az ország legismertebb közéleti személyiségei, írói, költői, színészei is, így többek között hallható volt például Jókai Mór, gróf Apponyi Albert, Blaha Lujza.

A feltaláló Puskás Tivadar alig egy hónapig vezethette a vállalkozást, mivel 1893. március 16-án meghalt. A szabadalmi jog ezután öccsére, Albertre szállt, majd 1894 őszén Popper István mérnök vette át a telefonhírmondót, s rövidesen részvénytársasággá fejlesztette azt. A társulás a millennium évében, 1896-ban már 750 kilométeres saját hálózattal és hatezer előfizetővel rendelkezett. A Telefonhírmondó Rt. először az Erzsébet krt. 24. szám alá költözött, majd 1894 októberétől a Rákóczi út 22. számú házban talált hosszú ideig otthonra. 1911-ben szerelték fel a pontos idő jelzésére szolgáló óraüzemet, a Rákóczi úti központból naponta hatszor szabályozták a város különböző helyein levő villamos órákat.

Az előfizetők száma az első világháború évei alatt csökkent. A nyersanyaghiány miatt alig tudták a hálózatot fejleszteni, és a vezetékek kezdtek elrozsdásodni. Popper István ilyen körülmények kényszeréből adta át vállalatát a Magyar Távirati Iroda Rt.-nek.

További rádiótörténet az LGT-től.

1923 telén hatalmas hóvihar tombolt Budapesten, elpusztította a háztetőkre szerelt vezetékeket, emiatt a Telefonhírmondó üzemeltetése hónapokig szünetelt. 1924 tavaszán elkezdődött a tatarozás és az új vonalak építése, lassan ismét elindultak az adások. 1925. december 1-jén a Telefonhírmondó Rt. - az MTI konszernjének tagjaként - egyesült az induló Magyar Rádióval, s Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. néven működött tovább. Ettől a naptól kezdve kevés eltéréssel azonos műsort sugároztak. 1928 októberében a többi társvállalattal együtt átköltöztek a Sándor utcai új épületbe. 1930-ban a Telefonhírmondónak még több mint 8000 előfizetője volt, de a rádiókészülékek rohamos elterjedésével az előfizetők száma egyre apadt, ezért 1943-ban a magán vevőkészülékeket leszerelték, kizárólag közületek, kórházak tartottak fenn néhány vonalat. A második világháború után, a magyar rádiózás újjáalakulásakor már nem hívták ismét életre a szolgáltatást.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sem elektronikus, sem hagyományos könyvet nem olvasnak a fiatalok

A tízen- és huszonévesek 28 százaléka egyáltalán nem olvas könyveket. Tovább olvasom