Kisalföld logö

2018. 05. 21. hétfő - Konstantin 13°C | 23°C Még több cikk.

Nyakig a fürdőben

Valamikor, a monarchiában 44 melegvizű fürdőhely volt az országban. A monarchia felbomlott, az ország megcsonkult, fürdőink javarésze odaveszett. A megmaradt városok egyre növekvő igénye, hogy legyen fürdőhelyük. Győr is óhajtotta. Régtől a folyók városaként emlegették. Volt „Aranypartja", de nem volt se fürdője, se uszodája.
A város a húszas években kezdett gyűjteni a leendő fürdőre: 1926-ban ezer, 1927-ben 12 ezer pengőt tettek félre e nemes célra. Az 1921-ben létrehozott „fürdőügyi bizottság" kutatások nyomán azt jelentette: fúrás után 50-60 Celsius fokos víz remélhető nyolcszáz méter mélyről. Mégis csak 1930-ban született elvi döntés a városban: az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd vázlattervei alapján a Cziráky téren tisztított Duna-vízből legyen medencés uszoda, mert ez az olcsóbb megoldás. A város a döntés dacára 200 ezer pengő hitel felvételére kényszerült. 1931-ben nyílt meg a naponta ezer személy befogadására alkalmas uszoda. Három évtizedig, 1962-ig szolgálta a közönséget. Akkor termálvizet vezettek bele.

Elfuserált kísérletek

A termál-program igazából csak a hatvanas évek elején került terítékre. Hatvankettőtől működött a „kistermál" a Czirákynál. Hatvannégyben vasbaktériummal fertőződött, ideiglenesen bezárták. A Rába és a Duna közelsége előny és hátrány is volt. Az utóbbi azért, mert a területet a folyók magas vízálláskor elöntötték. A fertőzés ennek következménye. E körülmény miatt sürgetett az idő: a város keressen biztonságos fürdőhelyeket. 1951-ben a hajdani temető keleti végében, a mai kereskedelmi kamara épülete helyén gőz- és kádfürdőt alkudott ki az egyik városi vezető. Nem sok köszönet volt benne: a vizet olajjal és koksszal melegítették és naponta csak háromszáz személy fogadására volt alkalmas. A második ütemben a mai Bercsényi ligetben hoztak fel vizet, de sajnos csak langyos volt. A Mákos-dűlő és a Nép utca közelében új fúrásba kezdtek: létrejött a kád- és súlyfürdő. Ez már a harmadik ütem.

A közműveket Győr üzemeltette. A Víz- és Csatornamű Vállalat utódaként jött létre a Pannonvíz Rt, amelynek immár megyei cégként 102 tulajdonosa van, köztük a megyeszékhely is. A közművek területe a városé, a közművek ellenben a részvénytársaságé. Ez már a rendszerváltás időszaka. 1990-ben ismertté vált „egy mentőötlet": új fürdő szükséges. Úgy látszott, külföldi befektető veszi ki részét a munkálatokból. A közművek épített részét elbontották, ám a befektető elmaradt. Nem érkezett. Következmény: pereskedés. Jött ellenben a Széchenyi-terv, amelyet a város megpályázott, remélvén, hogy a részvénytársaság majd épít egy élményfürdőt hozzátartozó hotellal. Később gazdaságosabbnak ítéltetett ama megoldás, hogy az élményfürdőt üzemeltesse egy vállalkozói csoport.

Kitört a háború"

E csoport a Rába Quelle Kft. amely másodjára megnyerte a pályázatot: 25 évre bérbe kapta a várostól a „Cziráky teret", a Pannon-Víz Rt-től a létesítményeket. Az élményfürdő alapkövét 2002-ben tették le, az ünnepélyes megnyitó 2003. október 4-én volt. Már a kezdeteknél hírül adták mértékadó körök, hogy a győri termálvíz gyógyításra alkalmas. Bár nem nyolcszáz, hanem ezernyolcszáz méter mélyről tör fel. Hőmérséklete 69 Celsius fokos. 2005 márciusában azt írta a Kisalföld: „E hónaptól gyógyfürdő a Rába Quelle." Aligha véletlen, hogy az említett évben a Magyar Wellness Társaság a győri élményfürdőt nívódíjban részesítette.
Azt hihetné az ember, hogy a 70-80 éves történet végét teljes siker koronázta. Nem egészen. A hotel ugyanis máig se épült meg. Az új győri fürdőnek jó a híre, sok a visszatérő vendége, még több az érdekessége (tizenhárom kis medence, kevés nagymedence) – az élmény az óhajtott épület hiányában mégsem teljes. Ahogy e tájon gyakori, később kitört a háború a tulajdonos (Pannon-Víz Zrt.) és az üzemeltető (Rába Quelle Kft.) között. A Zrt. a hűtésre használt víz használati díját követelte. És figyelmeztetett: a fűtésre használt termálvizet (mert steril), tilos élővízbe engedni. A kft. a hőszolgáltatótól szerzett energiát a víz fűtésére, mert az olcsóbb, mint a Zrt által ajánlott. Egyik szemünk sír, a másik nevet.
Azért nevet, mert van élményfürdőnk, de sír, mert nincs wellnesshotelünk. Nevet, mert az élményfürdő jó hírt szerez a városnak, sír, mert tulajdonos és bérlő a törvényszéken találkoztak évekig. S ez akkor is így van, ha a két fél peren kívül megegyezett hosszú-hosszú idő után. Aki bővebbi részletekre kíváncsi erről az ügyről, olvassa kollegánk, Koloszár Tamás napokban megjelent „Kovacsicsimre" című könyvét.


hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A kétéltű győri állatkert

Nem kettő, hanem több élete volt a majdnem fél évszázad alatt. Húsz éve, 1988-ban a sok próbát… Tovább olvasom