Kisalföld logö

2016. 12. 02. péntek - Melinda, Vivien 0°C | 6°C

Harmincéves az új győri színház

Győrött az egyik nagy történést az új színház építése és megnyitása jelentette. A Kisalföld időről időre hírül adta, hogy az esemény azért kivételes és rendkívüli, mert 1945 után egyetlen önálló színházépületet sem adtak át az országban.
Az átadást november 7-re tűzték ki. Mai szemmel eléggé szerencsétlen volt az időzítés. A nemzettől idegen dátumra az emberek nem igazán figyeltek.

Az egyeduralkodó párt korifeusai ellenben demonstrálták, hogy a grandiózus teljesítmény a szocializmus vívmányának számlájára írandó. Az esetleges nemzetietlen szándékot ellensúlyozandó, a megnyitó előadás díszvendége volt a 76. születésnapját ünneplő Illyés Gyula, akinek Fáklyaláng című darabját mutatták be. Az írónak e drámája nem remekmű. Azt a pillanatot idézi meg, amikor Kossuth Szegeden a szabadságharc végórájában átadja a hatalmat Görgeynek. A Meczner János rendező által színre állított mű pikantériája, hogy Győrött nem Kossuth, hanem Görgey volt a főszereplő, annak dacára, hogy még elevenen élt az akkori köztudatban a tábornokra igazságtalanul sütött „áruló" bélyeg.



„Gyárkéményeitől nem látszik a kultúrája"

A nemrégiben Erdélyből áttelepült Bács Ferenc Görgeyje akarva-akaratlan föléje magasodott a Holl István formálta Kossuthnak. E szituációt ellenben minden épeszű ember észrevette. Hiába, a színház veszélyes „üzem".

A színházépítés ügyének „veszélyei" dacára meglelhetők a praktikus okai. Ismert, hogy Győr századokkal mérhetően küzdött az önálló színházért. A törekvését vagy történeti vagy politikai okok megakasztották. 1918-ban a „Radó-kertben" a deszkaszínház helyén valódi kőszínházat óhajtottak a győri polgárok. Az említett évben a Bisinger-sétány is szóba került a leendő teátrum helyszíneként, de a főispán egyetlen tollvonással levetette a napirendről. A háború megpróbáltatásaira joggal hivatkozott. Ám a háborút követő konszolidáció sem hozott eredményt. Sőt, a harmincas években a Radón a színházat lebontották. Nagy Lajos vitriolos írásában e cselekedet ürügyén leszedte a keresztvizet a győriekről. A társulat a kultúrházba szorult, ott is maradt az új színház nyitányáig.

Cserhalmi Imre igazgató írt egy kurzusdarabot „A világ közepe" címmel, jelezvén, hogy Győr már nem az, ami volt. A városról ugyanis elterjedt az országban: a gyárkéményeitől nem látszik a kultúrája.

Negyven kitüntetés az építőknek

E találó, ám mégis lekicsinylő minősítés ellen tenni kellett valamit. Nézetünk szerint ennek eredménye a győri színház, amelyben „elvtársi lelkesedéssel" beleadtak apait-anyait. Gigantikus épületet tervezett Vincze Kálmán a Győri Tervező Vállalat igazgatója és csapata. Józanon látható volt, hogy az épület fenntartása tetemes költséget igényel majd. A sípályához hasonlatos tető nem illett a környezetbe. Sokan hiányolták a páholyokat. A Vasarely tervezte külső és belső burkolat egyes elemei ellenben tetszést arattak. (Az építők, a tervezők munkáját eme észrevételek dacára nem illik és nem szabad lebecsülni. A kárörvendő indulat felesleges.)

Ahogy a köznép, én is keveset tudtam az alkotás kulisszatitkairól, az építés hátteréről. Tény, hogy Magyarország akkor volt talán a legvidámabb barakk a keleti, szovjet blokkban. Kádár Jánost a francia elnök, Valéry Giscard d' Estaing novemberben meghívta Párizsba. Annak dacára, hogy a nyugatiak tudták: a Vörös Brigádok – akiknek tagjai a barakkból (is) kaptak támogatást – áprilisban meggyilkolták Aldo Moro egykori olasz miniszterelnököt, a Kereszténydemokrata Párt elnökét. Carter amerikai elnök megtiltotta a számítógépek behozatalát a keleti blokkba, nálunk ellenben mégis vidáman avatták a színházat.

Az Illyés-házaspár és az apátság

Kovács Mária elmondta Petőfi Színészdal című költeményét. A protokoll megnyitó november másodikán volt. Negyven kitüntetést adtak át az építőknek, ahogy akkor az utca embere mondta: „szívlapáttal". Másnap a nagyközönség vette birtokába az épületet. A hatszázat meghaladó férőhely valamennyi székén ültek. Pozsgay Imre kulturális miniszter celebrált, akit hamarosan parkolópályára küldtek elvtársai. Az Illyés-házaspárról csupán egy fotót közölt a Kisalföld. Se interjú, se külön cikk. Valószínű így rendelték meg az esemény felelősei. Illyésék haza felé, Tihanyba menet betértek a pannonhalmi monostorba. Meglátogatták Mécs Lászlót, a költőt szerzetesi cellájában. Ha emlékezetem nem csal, a tudósításból ez a tény kimaradt.

Olvasóink írták

  • 2. sziszifusz 2009. május 23. 10:07
    „Tudja kedves Bea - pártbizottsági tapasztalat - van alkalmi újságírás is!”
  • 1. Bajka Bea 2008. október 10. 14:00
    „Tisztelt Varga Lajos!

    Fenti cikkében több rossz állítás is van. " A világ közepe" című darab eredeti ősbemutatója: 1965. március 12-én volt Békéscsabán, "A reggel mindeg visszatér" címmel.
    Amikor, Cserhalmi Imre kicsit átdolgozva a győri színháznak átadta a darabot, még nem volt annak az igazgatója, és nem Győr városának jobbítására írta a művet. Magam, mindkét színháznak tagja voltam, sőt az egyik főszerepet is én játszottam 1975-ben az Ön által példának felhozott darabban. Na, akkor, hogy is van, az a harmincéves jubileum és az a bizonyos alkalmi darabírás ?!

    Tisztelettel:

    Bajka Bea”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mit üzent a táltos?

Tegnapi Kisalföld - 1985 nyarán levél érkezett a szerkesztőhöz. A szerző egy acsalagi táltosról írt,… Tovább olvasom