Kisalföld logö

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 5°C | 16°C Még több cikk.

Dunaszaurusz és a magyar állatorvosi ló

Az egykori Csehszlovákia és Magyarország államközi egyezményt kötött 1977-ben a dunai vízlépcsőrendszer megépítéséről. Harminc éve, 1978-ban munkába kezdtek.

Az eredeti koncepció mégis dugába dőlt. A be nem kalkulált rendszerváltás után demokratikus kormányunk a szerződést 1992-ben felmondta. A döntés következménye: a közben önállóvá vált Szlovákia saját vízi erőműve a híres neves C-variáns alapján. Ez azt jelenti, hogy a vízkibocsátás kulcsa szomszédaink kezébe került. Az Öreg-Duna, a főmeder vízkészlete csökkent, ingadozik. Eme helyzet zömmel a Szigetközt nyomasztja, talaja, élővilága, vízkészlete próbára tétetett. Nincs helyünk, hogy az évfordulón minden részletre kitérjünk. De azt előre leszögezhetjük: a Dunai erőmű, a dunakiliti duzzasztó a cifra magyar politikai nyomorúság jelképe. A dunakiliti „torzó" olyan állatorvosi ló, amelyet 15 éve ütnek, vágnak, vizsgálnak, körüljárnak – gyógyulása mégsem garantált.

Miért kezdtek bele?

Régóta hangoztatott tapasztalat: a hajózás számos gazdasági előnnyel jár. Ismertek olyan vélemények, hogy a folyami szállítás a vasútinál nyolcszor, a közútinál harmincszor gazdaságosabb. A bővizű folyó a hajózás mellett erős késztetést ad az energiatermelésre, vízgyűjtésre, a készletezésre a rendkívül gyakori szennyezés dacára is. A Duna korábban mindegyik előnyre szolgáltatott példát.

A szlovákok az erőműre, a magyarok a hajózhatóságra koncentráltak. A nézeteltéréseknek valószínű, ez a legmélyebbre hatoló gyökere. Mindkét elképzelés elé akadályok gördültek. A bécsi medence és a kisalföldi medence közt 10 méter a szintkülönbség, erőteljes a vízfolyás esése. Ennek „folyománya", hogy a Duna medrében kavicskúpok, gázlók nehezítik a hajózást. A tervezők bizonyára azzal számoltak, hogy a víz esését és a duzzasztást figyelembe véve minkét akadály leküzdhető. A magyarok azonban később ráébredtek: a bősi és a nagymarosi közös energiatermelés többet visz a vámon, mint amit hoz(na) a réven. Csakhogy addig már nyakig voltunk, voltak az építkezésben. A nagymarosi előmunkálatok terepviszonyait szinte eszeveszetten rehabilitálták, kerül, amibe kerül alapon, a dunakiliti szinte kész duzzasztót „zár alá helyezték". Nagy pech: az osztrák kivitelezővel elképzelt Nagymarosért a forint-milliárdok mellett villamos energiával fizetjük a kártérítést Ausztriának. Ilyen helyzetben érkezett válaszként a szlovák C-variáns, azaz az ő önálló lépésük.


A bővizű folyó a hajózás mellett erős késztetést ad az energiatermelésre.
A bővizű folyó a hajózás mellett erős késztetést ad az energiatermelésre.


A gordiuszi csomót egyik fél se tudta átvágni. A dunai erőmű ügye a Hágai Nemzetközi Bíróság elé került. 1997. március 3-án kezdődött a per. A neves testület a jogi csomagot visszautalta a feladók asztalára, mondván az ökológiai veszélyeket megelőzendő stratégiai egyezséget kell kötni. Az érdekelt felek ellenben tíz teljes esztendeig „jegelték" a témát.

A nyilvánosság is kevés volt

A Kisalföld és szinte minden médium fújta a követ a Dunaszauruszról. Lapunk a hágai perről is tudósított. A perben markánsan összecsaptak a nézetek. Szlovákia döntő érve az volt, hogy az államközi szerződés egyoldalú magyar felbontása semmivel se igazolható. A magyar érvelés lényege: a szerződés felbontását az indokolta, hogy a Szigetköz és a Duna-meder vízkészlete, ökológiai egyensúlya a beavatkozás következtében megbomlik. A szerződésbontás egyik jogász kifejezésével élve „önvédelmi lépés". E ponton kissé összecsúsznak az ügyről készült felvételek kontúrjai. Az ökológiai egyensúly vesztésének esélye ugyanis az elterelés után vált akuttá. A magyar kormányt ugyanis meggyőzték a Dunaszauruszból jól élő(sködő) lobbik, hogy a szlovák C-variáns csupán „papírtigris", a mi ijesztgetésünkre szolgál. Hiába figyelmeztetett a Kisalföld: Dunakilitiről szabad szemmel látható, hogy ássák az új folyómedret. És lőn.

Lesz megoldás?

Tavaly, tíz év szünet után puhatolózó titkos szakértői tárgyalások kezdődtek a megoldásról a szlovák és a magyar fél között. Hazánk vesztett, Szlovákia nyert az ügyön, az ő számításai ugyanis majdnem beváltak. Ha a környezetvédelmi garanciákat esetleg megkapjuk, elégedettségünk akkor sem teljes. A vízügyi szakemberek persze a befagyasztás ideje alatt se tétlenkedtek. A helyi erők révén üzemeltették a szivattyús vízpótlást a Szigetközben, a mellékágakban, fenékküszöböt építettek Kilitin. Szinte minden lépésüket heves tiltakozás kísérte. Ugyan így járt a közelmúltban a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke, aki a Kisalföldnek nyilatkozva szorgalmazta a duzzasztómű üzembe helyezését, mondván: pazarlásnak tartja a dunakiliti műtárgy kihasználatlanságát. A fővárosi zöldek és az Élőlánc Magyarországért hevesen tiltakozott. Véleményük szerint a szlovákokkal csak a vízmegosztásról szabad tárgyalni. A többi engedmény lenne nekik. Magyarul: árulás. Hát ki óhajtana ilyet?


Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Harmincéves az új győri színház

Győrött az egyik nagy történést az új színház építése és megnyitása jelentette. A Kisalföld időről… Tovább olvasom