Kisalföld logö

2016. 12. 06. kedd - Miklós -6°C | 3°C

Szeretetdíj színésznőknek

A Kisalföld TAPS-díj tizenkét kategóriájának jelöltjeit hétről hétre bemutatjuk. Ezúttal a Győri Nemzeti Színház színésznőit, akikre május 7-ig adhatják le ajánlásaikat.

Prózában főszerep: Balázs kisasszony

Kiss Tündének ez még csak a harmadik évada a Győri Nemzeti Színházban, de már befészkelte magát a nézők s kollégái szívébe is. Rögtön az első évada után neki ítélte a társulat a Kisfaludy-díjat. „Ilyen bizalmat és szeretetet kapni egy társulattól, ahová csak akkor kerültem be, igazi csoda. Nagyon sokat jelentett nekem ez a díj, de azért dolgozunk, hogy a közönség megbecsülését kivívjuk. Azt az elismerést, amit egy közönségdíj jelent, egy szakmai nem tudja megadni" – mondta. A fiatal művésznőt ebben az évadban az „Illatszertár" Balázs kisasszonyaként és a „Csoportterápia" Jettijeként láthattuk színpadon. „Balázs kisasszony karaktere volt életem első nagyszínpados prózai főszerepe. Az Illatszertár egy kis ékszerdoboz volt az életemben, nehezen engedtem el. A Csoportterápia pedig azért különleges számomra, mert egészen más karaktert alakítok benne, mint amit tőlem eddig láthattak, sokat tanultam belőle." Bár a zenés színház – ahogy mondta – a „szíve csücske", akkor érzi magát a legjobban, ha egészséges egyensúlyban vannak életében a zenés, a táncos és a prózai szerepek.



„Jó megmutatni, hogy tudok énekelni, hogy tudok táncolni is és hogy van prózai vénám is. Így tudok kiteljesedni." De akármilyen szerepről legyen is szó, minden esetben azon dolgozik, hogy olyan karaktert vigyen színpadra, aki ismerős a nézőknek, aki valóságos, akiről elhiszik, hogy tényleg létezik. „Tudjanak a karakterrel együtt sírni, együtt nevetni, tudjanak velem jönni. Ha ezt sikerül elérnem, az a siker" – jegyezte meg. Számára a színház „terápia": „Kiléphetek a saját életemből, más örömével és bánatával foglalkozhatok. Színpadon állni kicsit olyan, mint imádkozni – magam vagyok, de mégsem. Álomszerű, amiben nagyon koncentráltan létezni kell."

Minden este gyerekké válunk

Mihályi Orsi kilenc éve szórakoztatja a győri közönséget. Ez idő alatt főként nőies karakterszerepeket játszott, ebben az évadban azonban más oldalát is megmutatta. „A Salemi boszorkányok" Maryje korábbi szerepeitől nagyon eltérő, ezért nagy kihívást jelentett számára. „Mary nagyon a szívemhez nőtt, más, mint a többi, ilyen szerep még nem volt az életemben. Egyáltalán nem áll hozzám közel a személyisége, mégis meg tudtam érteni a lelkivilágát. Nagyon élveztem" – mondta a Kisfaludy-díjas színésznő. Azt, hogy megértse, hogy az általa alakított szereplő mit miért tesz, különösen fontosnak tartja más darabokban is. „



Minden karakternek meg kell találni az igazságát, különben nem tudok hitelesen alakítani. Erős karakterszerepekben ez könnyebb feladat, Marynél nehezebb volt, mélyebbre kellett ásni." Úgy véli: „A színészszakma attól szép, hogy mindig játszunk. Persze van technikai oldala is, de alapvetően játszunk, minden este újra gyerekké válunk. Kicsit olyan ez, mint amikor gyermekként a szüleim mesét olvastak – minden este belépek egy álomvilágba, ami teljesen kikapcsol. Az, hogy nekem ez megadatik, igazi ajándék." Ha el tudja érni, hogy ebbe az álomvilágba a nézők is kövessék, szerinte akkor sikeres az előadás. „Folyamatosan figyelem a nézőket, az arcukon minden látszik. Ha el tudják engedni a mindennapi gondokat, ha el tudom vinni őket pár órára egy mesevilágba, az a siker." Pályája során ezt szeretné minél többször átélni, minél többféle szereplő bőrébe bújva. „Bízom benne, hogy idővel drámai szerepek is elérnek majd. Türelmesnek kell lenni, ez a legfontosabb."

Ahol játszom, szeressenek

„Eufória" – ezt jelenti a színház, a színpad, a színjátszás Mózes Anita számára. Öt éve tagja a Győri Nemzeti Színház társulatának, s úgy érzi, hogy itt megtalálta a helyét. „Számomra nagyon fontos, hogy ott, ahol játszom, szeressenek. Nem vágyom hírnévre, az a lényeg, hogy azok ismerjenek, akik járnak színházba, akik látnak a színpadon – az ő elismerésük mindennél többet ér" – mondta. A művésznő ebben az évadban a „Csoportterápiában" Natasa, a Sakk című musicalben pedig Svetlana bőrébe bújt, ez utóbbi különösen kedves számára. „Svetlana volt az egyik musicalszerep-álmom, nagy vágyam teljesült vele. A »Csoportterápia« kortárs darab, bátorítom az ilyen kezdeményezéseket, hiszem, hogy erre is szükség van." Osztja sok más színész véleményét, miszerint nincs kis szerep, sőt, úgy véli, hogy a főszerepeket gyakran könnyebb megformálni.


„A mellékszerepeket általában nem ábrázolják pontosan, részletekbe menően a szerzők, sokkal nehezebb őket kitalálni, életre kelteni. Nem úgy, mint egy főszerepet, akit mindenki a tenyerén hordoz és amit mindenki kiszolgál. Ha valaki epizodista, sokat kell dolgoznia azért, hogy emlékezetes legyen a játéka." Persze szeretne minél több főszerepet játszani élete során, reméli, hogy a musical után egyszer prózai álmát, Szent Johanna szerepét is rá osztják majd. „Vannak álmaim, de alapvetően szeretek kaméleon lenni, bármilyen szerepet szívesen eljátszok, akár operettet is, amit a legnehezebb színházi műfajnak tartok. Azt gondolom, minden színész vágyik arra, hogy valami maradandót alkosson – egy lábnyomot hagyni a világban, amire az unokáink is büszkék lehetnek majd."

Csehov elment mellettem

„A kripli" Mamusa – ebben az évadban ez Töreky Zsuzsa a győri színpadon. „Eleinte tiltakoztam az ellen, hogy egy kilencvenöt éves Mamust játsszak, de végül jól sült el. Ez már többször megtörtént, több alkalommal osztottak rám már olyan szerepet, aminél én nem magamra gondoltam volna, de jól tették, hogy nekem adták. Épp emiatt nem szoktam vágyni szerepekre – mert nem biztos, hogy jól ítélem meg magam" – mondta. Hozzátette: „Három évvel ezelőtt például biztos azt mondtam volna, hogy én soha nem fogok énekelni. Most mégis énekelek és szeretem." A Jászai Mari-díjas művésznő számára fontos az elismerés, főként a közönség dicsérete „jóleső" számára.


„A közönségdíj szeretetdíj, a szakmai nem feltétlenül. A taps is kifejezi előadás végén a nézők tetszését, de az minden este van, a díj megerősíti, biztossá teszi azt." A művésznő több évtizede áll színpadon, a győri közönséget is majd tíz éve szórakoztatja, mint mondta, nem tud kiszeretni ebből a „foglalkozásból". „Szeretek színésznő lenni. Nem kisminkelni és mutogatni magam, hanem megismerni azokat az embereket, akiket játszom. Érdekelnek ezek az emberek, ha ezt már nem érezném, abbahagynám. Mindegyik karakterben tudtam eddig valami jót találni. Nem mondom, hogy nincsenek érdektelen szerepek, mert vannak, de azokat eddig szerencsére nem kaptam meg" – mondta. Minden eddig játszott szerepével elégedett tehát, annak ellenére, hogy a kezdő színésznőként hőn áhított Csehov-szerepek nincsenek köztük. „Csehov elment mellettem, azokban az években azt sehol sem vették elő. De kaptam helyette rengeteg jó szerepet. Egy színész pályája végén, ha visszatekint, körülbelül öt olyan előadást tud mondani, ami minden szempontból emlékezetes vagy majdnem tökéletes volt. Én azt kívánom, hogy nekem legyen hat... vagy hét" – árulta el.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A TAPS felér a színpadra

A tizenkét kategória jelöltjeit hétről hétre bemutatjuk, ezúttal a színészeket. „Az év… Tovább olvasom