Kisalföld logö

2018. 06. 23. szombat - Zoltán 12°C | 20°C Még több cikk.

Kottából lett dallam, zenéből siker...

A Kisalföld TAPS-díjat (Tehetséges Alkotók Publikum Sikere) két évvel ezelőtt adtuk át először a győri művészeknek, s mostanra beivódott a köztudatba ez az elismerés: a művészek és a közönség egyaránt várja a jelöltek, s természetesen a díjazottak névsorát.
A művészek számára az adja a TAPS rangját, hogy a közönség dönti el, ki viheti haza a díjat. 

A tizenkét kategória jelöltjeit hétről hétre bemutatjuk, íme „Az év zenekari művésze" címre esélyesek.

Dankos Ferenc a zenekar kürtszólamának vezetője. Tehetségét a szakma már jutalmazta, mintegy tíz évvel ezelőtt „Az év zenésze" díjjal ismerték el munkásságát. „Sokat jelent számomra az a díj, jólesik az embernek, ha hozzáértő elismeri, de legfőbb kritikusaink a nézők, hallgatók. A közönségnek játszunk" – vélekedett. A kürtművész hétéves kora óta zenél, ám úgy véli, hogy mindig lehet fejlődni, mindenen lehet csiszolni. „Ahogy az ember változik, úgy változik a mondanivalója is. Tizenöt évvel ezelőtt másként játszottam egy Csajkovszkij-darabot, mint ma. Ezenkívül vannak technikai kihívások is, amelyeknek újra és újra meg kell felelni" – nyilatkozta. A művész zenélt „A koncert" kategóriában jelöltek közül A trubadúrban és a The King’s Singersben is: „Mindkét koncert kiemelkedő volt nemcsak a közönség számára, hanem számomra is. Örülök, hogy részese lehettem. A The King’s Singersszel együtt játszani hihetetlen élmény volt." Dankos Ferenc számára ezek az élmények, valamint a közönség szórakoztatása jelentik a legnagyobb örömöt művészként. „Az bizonyítja leginkább, hogy jó, amit csinálok, amikor koncertszünetben kimegyek a folyosóra ismerőseimhez, családtagjaimhoz és fél füllel hallom, hogy egy néző azt mondja egy másiknak, hogy »milyen jó volt hallgatni« vagy hogy »ugye milyen jó volt az a szóló?«. Ez minden mást felülír" – mondta.

Györe Nóra a Győri Filharmonikus Zenekar legfiatalabb tagjainak egyike, alig négy éve végzett a Zeneakadémián hegedűművészként. Fiatal kora ellenére már koncertmester, s több ízben volt már alkalma szólistaként is színpadra állni. „Már az óriási megtiszteltetés és öröm, hogy engem is azok közé választottak, akiket alkalmasnak tartanak »Az év zenekari művésze« címre. Akár én kapom az elismerést, akár nem, igyekszem megfelelni ennek." A hegedűművész az év koncertjeinek jelöltek mindegyikében játszott, A trubadúr személyes kedvence. A zenekari szereplésen kívül kamaraprodukciókban is szerepet vállal, s szólistafelkéréseket is kap. „Ezek nagy kihívást jelentenek számomra, hiszen a zenekari próbákon kívül otthon kell rá felkészülnöm" – jegyezte meg. Nem panaszkodik azonban a sok, gyakorlással töltött idő miatt, a munkáért kárpótolja a közönség dicsérete: „Egyszer egy szólót játszottam, amikor valaki a közönség soraiban teljesen hallhatóan azt mondta a mellette ülőnek, hogy »jaj, de szép!«" Ez az igazi elismerés, jó volt tovább hegedülni. Jó érzés úgy játszani, hogy tudom, valakinek az tetszik. Minden koncert után a taps a jutalom."

Szalai Edina fagott-szólamvezetőként erősíti a győri filharmonikusok csapatát. Három évtizede zenél, s ma már tanítja is a fagott művészetét a Széchenyi István Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézetében. Harminc év hosszú idő, Szalai Edina mégis mind a mai napig úgy készül egy-egy koncertre, mintha az első lenne. „Azt szoktam mondani, hogy az ember mindig, minden koncerten szólót játszik. Elsősorban saját magamnak akarok megfelelni, a saját játékomat értékelem koncert után, azt, hogy mit adtam hozzá az egészhez." Munkáját, tehetségét több díjjal is elismerték már, közülük egy nemzetközi fagottversenyen elért második helyezést tart kiemelkedőnek. A Kisalföld TAPS-díjról így szólt: „Ez az egyik legnagyobb elismerés, amit az ember kaphat. Jó visszajelzés, ha kolléga gratulál vagy ha a karmester felállít a koncert végén, de a közönség ítélete a legfontosabb. Ha látom az örömöt a nézők arcán, ha sikerül nekik adnunk valami pluszt, ha a lelkük arra a pár órára felszabadul a napi stressz alól, az az igazi siker." Az elmúlt év koncertjei közül legszebb emlékei között őrzi A trubadúrt: „Fantasztikus olyan műfajba betekinteni, ami valójában nem a mi műfajunk." (A trubadúr opera – a szerk.) Szalai Edina a zenekar egyik szólamvezetője, ám szólistaként is állt már színpadon. „Szólóra nem minden zenésznek van lehetősége, sokan a Zeneakadémián játszanak egyedül utoljára. Szerencsésnek tartom magam, hogy én szólistaként is szerepelhettem már. Külön felkészültséget igényel, meg kell tanulni egy egész darabot, ami nehéz feladat, igazi kihívás, de nagy élmény egyedül állni a színpadon és egyedül kapni a tapsot. Remélem, hogy lesz még alkalmam ezt átélni."

Ráczné Nagy Andrea hegedűművész nyolc éve szerződött a győri filharmonikusokhoz. „A győri zenekarnak nagyon jó, hálás közönsége van. Koncert végén nagyszerű hallgatni a vastapsot, látni a nézők arcán a mosolyt, szinte baráti a kapcsolat" – vélekedett. Hozzátette: „A zenekari játék, a kamarazene számomra az éltető erő." Ráczné Nagy Andrea a legjobb koncertekre jelöltek közül hegedült a The King’s Singersben, s részt vett a tegnapi Jandó koncerten is. „A The King’s Singersszel együtt zenélni feledhetetlen élmény, igazi fantasztikum volt" – jegyezte meg. A filharmonikusoknak megadatott az a kivételes lehetőség, hogy belekóstolhassanak egy ilyen, „lazább" műfajba, s a művésznő számára épp az újdonságok jelentik a kihívást. Vezette már koncertmesterként a zenekart több alkalommal is, egyik legkiemelkedőbb „munkája" a Művészetek Palotájában adott Újévi koncert volt, de szólistaként is megismerhette már a közönség. A Flesch kamarazenei bérletsorozatban a napokban harmadik alkalommal lép a színpadra. „Az egyfajta szakmai elismerés, ha felkérnek koncertmesternek vagy szólistának. Az igazi dicséret azonban az, ha ezt a kemény munkát látják és elismerik a nézők is. Ha én kapnám a díjat, az azt jelentené számomra, hogy talán jól csinálom, amit csinálok, s helyes, ha ezen az úton haladok tovább.

Kovács Katalin a Győri Filharmonikus Zenekar fuvola-szólamvezetője. Tízéves korában kezdett fuvolázni, húsz éve játszik zenekarban, öt éve Győrben. „Már végigjátszottam a komolyzenei repertoár jó részét, mégis az a legszebb ebben a hivatásban, hogy hétről hétre más műsort játszunk. Állandó kihívás számomra mindig szebben eljátszani az adott darabot. Sokan gondolják, hogy másodszor és harmadszor könnyebb ugyanazzal a művel színpadra állni, pedig nehezebb, mint a megelőző alkalommal. Nehezebb, mert ugyanazt a szintet vagy még jobbat kell nyújtani, mint előtte." A fuvolaművész a zene szeretetét igyekszik átadni az utánpótlásnak is, a győri konziban növendékeinek azt tanítja, hogy „alázattal, teljes szívvel, őszintén, odaadással muzsikáljanak, mindig adjanak valamit a közönségnek". Kovács Katalin szakmailag a kollégáktól kapott dicséretet tartja mérvadónak. A TAPS-díjról így vall: „A közönségtől kapott díj számomra olyan visszajelzés lenne, mely azt jelentheti, hogy jó úton járok és sikerült valami olyat nyújtanom, ami feledtetheti a napi gondokat, játékommal a hallgató átadhatja magát a zene szépségének. Egyben felelősség is a jövőre nézve, hiszen a közönség továbbra is ezt az élményt szeretné hallani koncertről koncertre. Ez további színvonalas munkára ösztönöz."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kik kapják a TAPS-díjakat?

A vasárnapi szavazás lendületében ismét arra kérjük olvasóinkat, hogy szavazzanak. A lassan véget… Tovább olvasom