Kisalföld logö

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 3°C

Szakíts, ha bírsz!

Mikor van vége egy kapcsolatnak? Mikor kell szakítani? Tudjuk? Tudhatjuk? Tudhatnánk? A kettő nem is feltétlen történik egy időben. Tisztességes ez? Vagy csak gyarló, gyáva bátortalanságunk az oka, hogy a nyilvánvalóan már befuccsolt kapcsolatban még tengetjük a napjainkat egy ideig? Talán csak reménykedés, hogy nem tévedtünk… vagy számító önzésünk hosszabbítja a végnapokat, hogy már elnyert szív, elnyert ölelés várjon a holnapra ébredve…
Az egyéniség

Nem könnyű megbirkózni a helyzettel: két különböző ember és nemcsak merthogy (heteroszexuális kapcsolatban) férfi és nő, de két személyiség, két egyéniség, két ész, két szív, két lélek. Az értékrend ettől még nem feltétlen eltérő, de mindenképpen fontos: van, hogy ez juttat közelebb egymáshoz két embert, van, hogy eltávolít és olyan példa is akad, hogy tolerálva a másik másságát ez nem jelent legyőzhetetlen akadályt. Megjegyzem ez utóbbi kevésbé gyakori, a valóságstatisztika is ezt támasztja alá. Ha két ember természete, egyénisége és persze az ezek alapját jelentő hite, kvázi értékrendje más, ritkán sikeres a hosszútávú együttlét. Jellemzően a valamelyest értékrendileg hasonló gondolkodású, ízlésben hasonló, egyéniségben hasonló erősségű egyediség mutat tartós összhangot. Ergo: amikor nem nő, nőhet az egyik partner a másik fejére. Számít-e a szerelem? Persze, a kapcsolat elején mindenképpen. Az idő múltával azonban egyre hangsúlyosabb a „milyen vagyok", „milyen vagy" kérdése: tányércsapkodás, folytonos veszekedés helyett, jobb tovább állni.



A magány

Egyedüllét és magány, a kettő nem ugyanaz. Sokan remekül érzik magukat önálló, egyszemélyes háztartásukban. Nem magányosak: kapcsolatok, barátságok, munka töltik ki a mindennapjaikat, nem beszélve a szabadidő egyéb, remek időtöltéseiről: fitness, vásárlás, házimunka, kirándulás, nyelvtanfolyam, stb. Legfőképpen a szingli életformával azonosítható ma ez az élet. És rögtön hozzátehetjük: nem kell elrondítani az önállóság megküzdött lehetőségét, az életminőség eme színvonalát, holmi degradáló kifejezéssel. Mert nem hangzik jól szinglinek lenni – bizonyos körökben. Talán pont ott, ahová tartozni szeretnénk.
A magány már egy mély az egyedüllét fájó, megélt valóságából fakadó boldogtalan létállapot. Mindegy, hogy a pszichológia vagy az értelmező kéziszótár hogy fogalmaz: aki volt már magányos érti ezt. És kevesen nem élték át. A megoldás a szerető társ lehet. Ugyanakkor hallottunk már olyanról, hogy egy kapcsolatban magányos valaki. Amikor a lelke nem talált rokonlélekre, amikor sem szerelmet, sem megértést, sem meghallgatást nem kap a benne szunnyadó Én. Ilyenkor nem szabad hátra nézni, menni kell, tovább…

Az agresszió

A legkevésbé érthetetlen szakítási helyzet: ha bántja a férfi a nőt, vagy a nő a férfit (igen, ilyen is van!), az nem (lehet szerelmi) kapcsolat. Ütni és simogatni egyszerre? Nincs az az indok, ami feljogosítaná a másikat, hogy megüsse, megalázza, meggyötörje a partnert. Interjúalanytól hallottam: „megcsalt, megérdemli a sallert", vagy „félrelépett, hát felpofoztam" és „ideges voltam, ő kapott, ennyi". És mégis: „két évig tartott". Elképzelhetetlen mondhatnánk, de igaz: sokan nem állnak fel, bizonyos (valójában mazohista, önsorsrontó, de szépen csomagolt indokkal alátámasztott) okokból maradnak, kitartanak. Nem tudni mit remélnek: talán hogy mindig vannak kivételek, akik megváltoznak és kezes bárányokká lesznek, vagy legalábbis levetkőzik korábbi durva, agresszív énjüket. Mindenesetre kevesebb a remény erre, minthogy egy új kapcsolatban esetlegesen életük igazi párjára, társára leljenek.

A támogatás

Nem, nem az anyagi támogatásról van szó, azt más(!) címszó alatt kell keresni, és mi most nem az efféle kapcsolatokat (végét) boncolgatjuk. Kevésszer hangoztatjuk, pedig kellene, nagyon fontos összetartó erő a támogató igyekezet. Ha nincs efféle gesztus, vagy tevőlegesség a kapcsolatban az bomlasztó erő. Alapvető, hogy a szerelmem segít megvalósítani céljaimat, törekvéseimet, hogy meggyőződésem nem áll tőle távol, legalábbis érdekli, megpróbál velem együtt gondolkodni, érezni. Mert egy jól működő kapcsolatban a másik dolgai foglalkoztatják a társát. Ha kevéssé érti is, hát próbálja megérteni, hogy mi történik vele, körülötte, mi van a fejében, a szívében, a lelkében. Ki, ha nem a Kedves? Amikor már csak a falnak beszélünk, ha csupán hallgatás fogadja a mondandónkat, ha erőlködés a társalgás: oda az egyik legfontosabb kapocs. Akkor ismét egyedül vagyunk.



A szexualitás

Tízből nyolc válasz szerint az egyik legfontosabb a szerelmi kapcsolatban a jó szex. Aztán egy kis beszélgetés több megkérdezettel és felszínre törnek elhallgatott érzések, ki nem mondott szavak, vágyak. Mindenekelőtt két ember között a kémia kell, hogy működjön, az a bizonyos „kattanás", amikor a szemébe nézve tudjuk, hogy vonzz a teste-lelke, akarom Őt. Eddig a pontig, ha kimondja, ha szemérmesen elhallgatja: férfi és nő is egyet érez. Ám a kezdeti lángolás perzselő varázsa idővel alábbhagy: kérdés szerelem köti-e össze a két embert? Csodás, ha igen: mert ez a szerelem, a szenvedély lángját is fenntarthatja, ha nem: biztos nem „A társ" van mellettünk. Hanem - jobb esetben, s persze lehet többet nem is szeretnénk -, egy jó szexpartner, élvezetes időeltöltéshez, alkalmi kielégüléshez egy megfelelő ember. Mégis: hosszú távon kevesen gondolkodnak egy ilyen (persze kellemes, kényelmes, izgalmas, lepedőtépő) szerelmes érzelmek nélküli szexkapcsolatban. Az az igazi, ha még szeretjük is azt a férfit vagy nőt, mert akkor már nem kémiának nevezzük a vonzást, s a kielégülés sem „csupán" fizikai, sokkal több: Boldogság!

A pénz

Az érdek, a hitel, a gyerek, a pénz… összetarthatnak egy kapcsolatot mesterségesen (szándékosan nem citálnánk most ide a házasságot), de érzelmeket vásárolni, mint jól tudjuk: nem lehet. Nem becsmérlve és nem leszólva, nem elítélve és nem a távolból szemlélve egy olyan élethelyzetet, amikor az anyagiak közös előteremtése alapozza meg egy párkapcsolat normál életszínvonalát, amikor a létfenntartás minimálisan elfogadhatóra redukált számszerűsítése tart együtt két embert, azért ki merjük jelenteni: pár év múlva e két megkeseredett ember olyan szavakat vág majd esetleg egymáshoz, ami éveket tesz semmissé életükből. Azt mondják: „életem legszebb éveit áldoztam rád", s míg magát áldozatként állítja be az egyik (csakúgy ahogy a másik is érez persze), megfeledkezik róla, hogy két ember lett szerencsétlen, két sors pecsételődött meg, kétszer x év került fiókba, a „holnap, majd könnyebb lesz", „leszünk majd boldogok" ámító hitével. Aprópénzre válthatjuk ugyan az érzelmeinket, de senki ne ringassa magát abban a hazug ábrándban, hogy ez összeköt. Csak a kasszát: de a kiadás sokkal több lesz, mint gondolnánk, sokkal több lesz, mint ami forintosítható.


A bántó szavak

Nem lehet egyenlőségjelet tenni indulatból, meggondolatlanságból kimondott szavak és szándékosan bántani akaró mondatok közé - nem is szeretnénk erre a következtetésre bíztatni senkit. Ám ami tény, az tény: aki bánt az vagy nem tisztel, vagy nem szeret, vagy nem figyel ránk, esetleg szórakozottságában önmaga, vagy egyéb elterelő gondolatok fontosabbak annál, minthogy megbánthatja azt az embert, aki mellette van, élete része, s hite szerint értelme is. Igazságtalanság lenne pálcát törni néhány kósza szó miatt bárki felett: vannak jobb, s rosszabb napjaink, senki sem tökéletes, (na meg mi sem vagyunk angyalok), kiszalad olykor sok minden az ember száján. Dehogyis azért, mert ne szeretnénk Őt! Kis bolondság, kis kikapcs! És mégis ottmarad egy szálka. Az a bizonyos láthatatlan, kihúzhatatlan fájdalom, amit okozott. Az időt segít ilyenkor vagy az érzelmeink? Talán mindkettő. Legfőképpen pedig Ő. Ha igazán ismerjük, tudni fogjuk merre tovább.



A fenti sorokat az élet írta, minden fejezet lényegét, tartalmát tekintve tőletek származik. Megélt, átélt helyzetek, valós sorsok, mindaz, ami szakításhoz vezetett egy egykor reményteljes együttest - aztán mégsem volt tovább…

(Fotók: illusztrációk, forrás: internet)
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megkezdődött az Országos Mikulásfesztivál Nagykarácsonyban

A magyar Mikulás "lakóhelyén", a Fejér megyei Nagykarácsonyban megkezdődött pénteken a január 6-ig… Tovább olvasom