Kisalföld logö

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 21°C | 33°C Még több cikk.

Sokkolóan dönt újabb tabukat Czapáry második kötete

Czapáry Veronika új regényében a babák a rémület és a kiszolgáltatottság ellen kínálnak menedéket egy kislánynak, akit a családi erőszak és a szülői aberráció az önpusztítás felé sodor.
Megszámolt babák tabutörő mű és a balladák konok ritmusában megírt költői próza, a nagy feltűnést keltett korábbi Czapáry-kötet, az Anya kacag után a szerző második darabja.

A Megszámolt babák sokkoló olvasmány, az író a magyar irodalomban elsőként tör meg egy tabut. Műve azonban nem pusztán látlelet: a balladák konok ritmusában megírt költői próza, az élethez való jog túlélő éneke. A nagy feltűnést keltett korábbi Czapáry-regény, az Anya kacag után a szerző második kötete.

Az íróval második kötetének témaválasztásáról, annak fontosságáról és mélységéről beszélgettünk.

Czapáry Veronikának a 13. Győri Könyszalon rendezvényén a Győri Nemzeti Színház Pódiumszínpadán, vasárnap 16:00 órától lesz könyvbemutatója a Scolar Kiadó szervezésében.






- Első kötetét úttörőnek tartják, hiszen számos tabut megdönt. Újabb kötete azonban úgy gondolom, még ezen is túltesz. Mi volt a célja ezzel a témaválasztással?

- Szerettem volna irodalmi nyelven egy olyan gyermek szenvedéseit bemutatni, akit bántalmaznak otthon és nem tud ebből kilépni, nincs menekülési útvonala, egyik pánikból esik a másikba.

Sok iskolai tanár, nevelő, szociális munkás, némely gyámhatóságok és a rendőrség különféle munkatársai is gyakran hasonló stratégiával közelednek az áldozathoz, nem hisznek neki, azt mondják, képzelődik, ezzel újratraumatizálják a gyereket, aki ha már egyszer kétségbeesett kísérletet tett arra, hogy elmondja, mi történt vele, nem fogja újra megpróbálni.

Magyarországon az egyik legsúlyosabb probléma, hogy nincsenek konkrét kidolgozott programok az olyan gyermekek megmentésére, akiket vernek otthon, lelkileg-testileg megerőszakolnak és folyamatosan letörik az önbizalmukat.

- Mennyire, és miben volt más a második könyv "megalkotása" az elsőéhez képest?
Az első, Anya kacag című regényemben, Viktória életét követtem nyomon. Főszereplőm fő traumája ott a halál feldolgozása volt, (az édesanyja meghalt), míg a másodikban inkább a szexuális abúzus társadalmi problémáira helyeztem a hangsúlyt.

A családon belüli erőszak azért különösen súlyos, mert az eseteknek csak az 5%-a derül ki, (az uniós felmérések szerint), az áldozatok hallgatnak, a bántalmazó felnőttek pedig megfélemlítik és megzsarolják a gyerekeket, hogy hallgassanak.

A „tudattalan" okosabb annál, minthogy ezeket el lehetne felejteni örökre, aki hazudik magának vagy másnak, később úgyis pórul jár. Ezt a csendet szerettem volna megtörni, amely a betemetett életek és rejtegetett múltak fölött tokosodik.

Az áldozat mélyen magába temeti rossz élményeit, később is csupán patológiája, betegségei, pánikrohamai, azaz a tünetei figyelmeztetik arra, hogy valami nagyon nagy baj van.

Fotó: Németh Gabriella
Fotó: Németh Gabriella

- Honnan merített a történet megírásához? Teljes mértékben a képzelete szüleménye, vagy valós események alapján írta meg?
- Az első regényem főszereplője Viktória, a másodiké Nikolett, a harmadiké pedig Alice. Sehol nem nyilatkoztam arról, hogy önéletrajzi lenne a regény és ezt az álláspontomat továbbra is tartom.

- Két könyvében számos hasonlóság felfedezhető, Viktória és Nikolett gyermekkora hasonlóan borzalmas. Mennyire része, illetve folytatása ez a kötet az Anya kacag-nak?
- Tulajdonképpen az elsőből nőtt ki a második regény. Ebből a szempontból sokat köszönhetek Csordás Gábornak, a Jelenkor Kiadó igazgatójának. 

Megtanultam, hogyan kell könyvet csinálni, hogyan kell valamit befejezni, mitől lesz regény egy szöveg, a mostani szerkesztőim pedig segítettek például abban is, hogy milyen narrációs technikákat érdemes alkalmazni. (Illés Andrea és Reményi József Tamás)

Az Anya kacag gyerekkori részeihez még akkoriban be akartam tuszkolni húsz fejezetet, de Csordás Gábor figyelmeztetett, ez már egy másik könyv. Az eredmény engem is meglepett, mert először „csak" a kényszeres babaszámolásról akartam írni és egy megtalált kislány hangot végigvinni, de később ez az egész abúzus téma is belekerült.

- Miért választotta Mosonmagyaróvárt, illetve Doborgazszigetet a főbb helyszínekként? A választás ebben az esetben tudatos volt?
- Gyerekkoromban nagyon sokat utaztunk Doborgazszigetre, volt ott egy nyaralónk és nekem ez nagyon fontos a víz közelsége miatt. Nagyon sok kenutúrán vettem részt, az egész Szigetköz mérhetetlenül lenyűgöz. Sokat jártam Mosonmagyaróváron is.

Könnyebb volt így írnom, és belehelyezni Nikolettemet egy ilyen ismerős tájba, mint elzarándokolni máshova és új helyszíneket megismerni. Ennyiben maradtam Győrnél és a környező tájnál, amit szeretek és ahol felnőttem.

- Tudatos ez az elbeszélői technika, hogy az elején csak sejteti, míg a végén lehet biztos benne az elbeszélő, hogy mi történik? Ettől nagyon szívszorító a könyv, hogy minden beteljesedik, amire utalt... Eddig mit szólt hozzá a szakma, illetve a közönség?

- Igen, finom utalások vannak benne az elején és a közepétől derül ki, hogy miről szól az egész... Ez egy narrációs technika, azt alkalmazom, hogy az elején csak sejtetek dolgokat, és utána még durvább jelentést kap attól, hogy végül teljesen bizonyossá válik, amire utaltam.

A szakma szempontjából nagyon fontosnak tartom Kelecsényi László Lidérces televény című kritikáját, amiben arról beszél, „Ilyen ocsmányságokról, ennyire diszkréten kevesen tudnak írni". Nagyon örülök, hogy észrevette a hang-ot a regényben, mert először erre a hangra találtam rá és ki akartam tartani végig.

A borítón lévő két női babatest a kiszolgáltatottságot, és a női test tárgyiasítását fejezi ki.
A borítón lévő két női babatest a kiszolgáltatottságot, és a női test tárgyiasítását fejezi ki.


- A belső tartalom után kitérnék a borítóra is. Az élénk rózsaszín a babákkal, valamint a tartalom azzal a rengeteg borzalommal erős, figyelemfelkeltő kontrasztot alkot. Tudatos volt ez a tervezés?
- A tervezés az új kiadóm, a Scolar Kiadó állandó tervezőjének, Máthé Hangának a munkája. A borítónak elsődleges célja az ingerkeltés, így van akinél hozzátesz a könyvhöz. Számomra a rózsaszín képviseli húst, és az erőszakot, mert a kislány húsa is a történések színtere a könyvben. A fekete adja magát a rózsaszínhez, és a Barbie betűkkel kiírt baba felírat is.

Egy rózsaszín hazug világban élünk, amikor minden kislány hasonlítani akar a valószerűtlenül szép és vékony Barbiek-hoz, bár a könyvben csak három baba Barbie. A könyvnek a füle is azért olyan nagy, ha kinyitja valaki, akkor is lássa ezt a rózsaszínt, valamint a nők szexuális kizsákmányolására is utal számomra a borító.

A két női babatest - az egyiknek a törzse elforgatva - számomra kifejezi a kiszolgáltatottságot és a női test tárgyiasítását.

- Ön feminista gondolkodású író?
- Igen. Magyarországon ebben a tekintetben nagyon súlyos a helyzet, gondoljunk csak a parlamenti kvótára és arra, hogy itt mindent női testekkel akarnak eladni. A patriarchális társadalom részéről a reklámok hozzájárulnak a nők ellen irányuló kizsákmányoláshoz. 

Ezek a másik lealacsonyítása tekintetében alapvetően sértik az emberi jogokat. Jelzem, a férfiak által használt női prostituáltak 80%-a bántalmazott, - közvetlen környezete által megerőszakolt - kislány volt gyerekkorában, nem tudnak védekezni, mert akit mindig csak használnak, az nem tudja milyen, ha szeretik.

A skandináv országokban azon férfiak is bűncselekményt követnek el, akik prostituálttal közösülnek, pénzbüntetést kell fizetniük, vagy letöltendő börtönbüntetést kapnak a bántalmazók. Ott tudják, hogy az abúzált áldozat magára is tárgyként néz és egy lealázó, magát alacsonyabb rendűnek tartó hozzáállással viselkedik magával szemben is.

Ott úgy gondolják, hogy közös felelősség megállítani a női testek kihasználását. Ez annyiban kapcsolódik a könyvemhez, hogy ahogy Nikolettel, ezekkel a nőkkel is bármi megtörténhet, senki nem vigyáz rájuk és nem gyógyítja meg őket.

A BBC Radio4-on, (amit minden nap hallgatok), mostában azon vitatkoznak, hogy érdemes-e betiltani vagy korlátozni az olyan férfi magazinok működését, mint például a Playboy, amely jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a női testet használati tárgyként kezeljék.

- Min dolgozik most, mik a távolabbi tervei?
- Már megírtam a következő regényem, aminek a főszereplője Alice és Cincinnatus, két regényhős. A munkacíme: Valamilyen város. Ez a fikció és valóság, valamint az olvasással való kacérkodásom, az elérhető világok valóságos, illetve fiktív voltára kérdezek rá.

- Kiknek ajánlja a kötetet?
- Mindenkinek - idősnek, fiatalnak, férfiaknak, nőknek.

Czapáry Veronika (író, költő, irodalmár, irodalomszervező) 1975-ben született Győrben. A Pápai Református Gimnázium Kollégiumába járt, majd a Pécsi Tudományegyetemen végzett magyar szakon. Első regénye, az Anya kacag 2012-ben jelent meg a Jelenkor Kiadónál. Jelenleg Budakalászon él. Tagja a Szépírók Társaságának, 2012-ben NKA alkotói ösztöndíjban részesült. Weboldala: czaparyveronika.wordpress.com









Koszos babák - regényrészlet 

Az apukám azt mondta, hogy ad nekem nagykoromban kotont, mert csak azzal szabad csinálnom a fiúkkal, azt kell ráhúzni a fütyijükre, mert nem szabad, hogy túl sok baba legyen a hasamban. Én ilyenkor mindig arra gondolok, hogy lassan félek lefeküdni a Petivel egy ágyba, mert mindig csak a csonkaságára tudok gondolni, hogy most mi lesz velünk. Az apukám mindig megkér, hogy meséljem el neki, pontosan mit, mikor és hogyan csinálok a fiúkkal, mert nem kezdhetem el csak úgy magamtól, mindenképpen el kell mindig mondanom neki, mert ahol ő van, oda nem mehetnek be a fiúk.

A Petit magamhoz ölelem éjjel, és eszembe jut, hogy milyen csonka, meg minden éjjel folyamatosan a Frici jut eszembe, és hogy mi mindenre képes a húgom, hogy kidobta az ablakon.

Az öcsém mindig nevet rajtam, mostanában állandóan csak nevet, hogy megint hisztériás rohamot kapok, ha a Friciről vagy a Petiről szó esik. Nem bírom elviselni, hogy ez nem jelent neki semmit. Amúgy Anya jól főz, mindig nagyon finom az ebéd, és nagyon várom, hogy ehessünk. Csak az a rossz, ha kétszer akarok valamiből venni, ráütnek a kezemre. Most Dolli és Léna sincsen meg, Petinek pedig megjavíthatatlan baja lett.

Egész nap csak sírok, vigasztalhatatlan vagyok, hogy két babám megint eltűnt. Megkérdezem Anyát, hogy hol vannak, de azt mondta, hogy ne legyenek illúzióim afelől, hogy milyen babák ezek. A többi ovis társam sem látta a babáimat a réten, ahol Adj, király katonát játszanak a fiúk, és ne nevettessen ki magamat, hogy a babákról kérdezem őket.

Petire gondolok, hogy mi lesz vele, ha elveszíti a többi testrészét, mit csinálok vele akkor, hogyan pótolom, meg hogy a bokrok mögött van egy hely, ahol minden eltűnik, az óvodában azt mondták, hogy ott van a cukros bácsi, és nem szabad odamennünk, mert minden gyereket elvisz, olyan mint a Fredi-ben a szörny, bármikor megjelenhet. Bármikor, van olyan, hogy nem merek egyedül elaludni a szobámban, mert félek, hogy megjelenik. A Fredi minden babámat feldarabolhatja, martalékává válhatnak a babák.

A Petinek a húgom kicsavarta mindkét lábát, teljesen kicsavarta. Így Peti most láb nélküli baba, és az egyik keze is hiányzik. Így alszom el vele minden nap, magamhoz ölelem, és simogatom a testét, most már csak egy keze van, nincs lába sem, de ha bebugyolálom takarókba, olyan mintha lenne neki. Minden nap álomba sírom magam, és nagyon szomorú vagyok, hogy nincsen lába, és az egyik keze is hiányzik. Én így is szeretem őt, nekem ő így is a kisbabám, és nem fogom soha elhagyni azért, mert nincsen keze és lába.

A Petit kidobta Anya a szemetesbe egyik nap, mert azt mondta, nincsen szükségünk ilyen ócska babákra, mint ez a Peti, akinek nincs keze és lába.

A fürdőszobában minden kék, és égnek a fények, ide menekülök Anya elől, sietek, és bezárom az ajtót, de ott áll, dörömböl, ott áll az ajtóban, gyere már ki, mondja, ígérem, nem foglak megverni, de én tudom, hogy ez nem igaz. A csempét nézem, hogy most mennyi ideig fogok itt maradni, és a fürdőkádat, emlékszem, hogy ide verte be a fejemet Apa fürdés közben, most hatalmasnak tűnik a fürdőkád, beleülök, nézem az oldalán a kiskacsákat, milyen könnyű lemosni a fürdőkádról a vért, sitty-sutty, lemossák, és olyan, mintha semmi sem történt volna. Anya szerint a babákat nem lehet bent tartani a lakásban, ki kell őket tenni napozni a kertbe, mert elfoglalnak mindent, az egész lakás mocskos lesz tőlük, ezért jobb is, hogy Petitől megszabadultunk, mert a régi kacatoktól meg kell szabadulni.

Nem tudja hova tenni azt a sok babát, mondják, koszosak, és ki kell őket mosni, én tudom, hogy a babák nem élik túl, ha megfürdetik őket, mert egyszer a húgom bedobta a Kék Nyulat a tóba, és borzasztó lett a Kék Nyúlnak utána a bőre, mindennap ellenőriznem kellett a szennyest, hátha ott vannak a babák. Ha egyszer tényleg ott maradnék a fürdőkádban, biztosan betörnék az ajtót, egyszerűen csak rám törnék, és a víz akkor piros lenne, takarítani is kellene utánam, az a baj velem, hogy mindig takarítani kell utánam, és ez nagyon fárasztó mindenkinek.

Ha Apa ölébe ülök, mindig odateszi a kezét, ott pihenteti, és rajtam jóleső melegség árad szét, hogy ott van a keze, a harisnyámon keresztül is érzem. Hatalmas tenyere van, és szerinte úgy a legkönnyebb rajta ülnöm, ha neki ott van a keze. Állandóan reggeltől-estig ebben az állapotban vagyok, amikor ott birizgálja, nem tudom, hogy ő észreveszi-e, de akkor egész nap rá vágyom, hogy végre hozzám érjen, mert annyira tud fájni is ott lent olyankor, nagyon tud fájni, mintha csípne, iszonyatosan fáj egész nap.


Nem szeretek hármasban nyaralni az Apámmal meg a húgommal, kettesben lenne jó, mert a húgomat egy undok féregnek tartom, aki tönkretesz mindent, és egész nap kifejezetten azzal szórakozik, hogy ő különálló, különálló módon hazudik és árulkodik, alig várja, hogy találkozzon az anyánkkal, hogy mindent elmondhasson neki, állandóan gúnyolódik ezen, hogy mi az apámmal egy közös klán vagyunk, mi vagyunk az Apa klán. Nyaraláskor Apa fürdet meg minket, mert együtt nyaralunk, mert anyánk elutazott egy hónapra Amerikába, és végtelenül hosszú ideig tart ez a hónap, mindig megfürdet, a húgomat is, de külön kell fürdenünk, pedig én annyira szeretek a húgommal abban a kicsi rózsaszín műanyag kádban fürdeni, ami gyerekeknek van. Apának főleg engem kell megfürdetnie, mert én már nagylány vagyok, és sokkal koszosabb, mint a húgom. Ha a nővéremre gondolok, elsírom magam, és folynak, folynak a könnyeim, mert nyaraláskor a nővérem már nincsen velünk, pár baba velünk van, és én mindig csak a húgommal nyaralok. Pedig régen a nővéremmel is sokat kacagtunk és játszottunk a közös babáinkkal. Öltöztettük és vetkőztettük őket, és mindig minden nagyon vicces volt. A húgomnak sokat mesélek arról, hogy van a posta-királykisasszony, aki a postán lakik Budapesten a Moszkva térnél. Mert a Nagyi is ott lakik, ezért sokat tudok erről mesélni a húgomnak. A posta-királykiasszonynak vannak piros, kék és zöld szobái, és időnként elrepül a Királyfival, aki érte jön. Nagyon szeret ott lakni, mert abból a hatalmas magasságból lát mindent.

Az apukám nagyon szereti megszorítani a fenekemet, és mindig nagyon sokat simogat, mert azt mondja, szép vagyok, és ő az, akinek abszolút köze van hozzám, azt szeretné, ha belülről ismerne meg engem, ha bent maradhatna, bennem örökké, mert az apukámnak lenni kiváltság, ennél jobb dolog nem történhet az emberrel, minthogy valakinek az apukája ő. És ha már így történt, akkor megvizsgálja a puncimat, hogy nincs-e valami bajom, mert úgy érzi, mindenhol meg kell vizsgálnia engem, nehogy valami fizikai bajom legyen, azt is meg kell nézni, hogy fürdés után nem maradt-e szappan a puncikámban, mert az egészségtelen, és a játszótér után sem jó, ha homok marad a bugyimban, ezt is ellenőrzi.

Bárányhimlős vagyok, mondja az Apám, és ezzel az anyukám is egyetért. Meg kell nézni a bárányhimlőket, sok pötty van rajtam, alaposan be kell kenegetnünk, mert ha benne marad például a fülemben vagy ott lent, akkor abból nagy baj lesz, akkor örökre debil maradok, összeroncsolt testű, ezért be kell kenni, higgyem el. Kiskoromban, amikor az anyukám elutazott, mindig az Apukám pelenkázott engem, kitörölte és bekente babakenőccsel a puncikámat, hogy jó nedves legyen, és ne száradjon ki, mert akkor kisebesedik.

Az anyukám régen sokat utazott, mert levelező egyetemet végzett Veszprémben, de nem baj, mert azért Apuka kenegetett engem már akkor is, hogy olyan egészséges rózsaszín legyen a puncim, hogy nagykoromban csak jobban tetsszek a fiúknak, ő nekem mindig jót akar.

Mi úgy alszunk el mindig, kislányom, hogy hozzám szorítod a puncikádat, kicsit dörgölőzünk is, de a többi fiúnak ezt ne mondd el. Az anyukád megint elutazott egy hétre, de ha a combomhoz szorítod a puncikádat, akkor pótolni tudjuk kicsit az anyukádat, és úgy tudunk elaludni, hogy minden rendben legyen.

Amikor vécézel kislányom, rendesen ki kell törölnünk a punidat, és meg kell néznünk mindig, hogy sikerült-e rendesen kitörölni a kakit is belőle, pont, mint mikor bárányhimlős voltál, nehogy benne maradjon valami is, ehhez az kell, hogy szétfeszítsük a két kis ajkadat, és megvizsgáljuk, ahogy a doktor bácsi vizsgálta meg a többi testrészedet. Nagyon fontos megnézni, hogy nem maradt-e benne kaki, és ehhez szét kell nyitni a puncikádat, amit éjszaka is már annyiszor megtettünk, de nem függ össze azzal, hogy nappal van-e vagy éjszaka, most nappal is megtesszük. Gondolj arra, hogy nappal is éjszaka van, el tudok sötétíteni, ne fogdossad, kérlek, meg ne is húzkodd a bőröcskédet ott, ne is dörzsölgesd, csak én foghatom meg azt benned, mert akkor megint be kell kenni azzal a fehér kis krémmel, hogy tocsogjon a puncid, kislányom, azt viszont Anya észreveszi, ezért az is baj.

Ne is dörzsölgesd, mert akkor vérezni fog, és az nem lesz jó.

Ne bújjál el az ajtó mögött, kislányom, úgyis tudod, hogy megtalállak, ez fontos számunkra, mint amikor a bárányhimlődet minden nap megnéztük. Kislánykorodból is olyan sok szép kép van rólad, az anyukád is látta, például kekszet ettél, és a puncidba valami belement, és mi szedtük ki onnan, anyukád is nagyon szereti a puncikádat, majd legközelebb megvédelek kislányom, amikor hazajön, majd legközelebb megvédelek tőle. Tudom, hogy te is odáig vagy értem, kislányom, látom rajtad, ahogyan rám rakod a lábacskádat, és hozzám dörzsölöd magad, az magáért beszél. A nagylányok szoktak csak ilyesmit csinálni, tudod? Emiatt nem kell, hogy bűntudatot érezzél, hogy engem sokkal jobban szeretsz, mint az anyukádat, anyád ezt már régen feldolgozta, bár kicsit furcsa volt neki, hogy a kis Nikolettje az apját szereti, és tudom, hogy már kislánykorodban is hallgatóztál, hogy miket csinálunk mi az ágyban.

Azt úgy szeretem, amikor az ölembe ülsz, nem tudom megállni, hogy ne simogassalak agyon, tudod, nekünk minden éjjel van egy ügyünk, és elevenen foglak megnyúzni, ha valakinek ezt elmondod.

Bárcsak mindig bárányhimlős maradnál kislányom, mert akkor nem zavarja anyukádat sem, hogy jó alaposan megnézlek. Mert elfertőződhet a bárányhimlő, el bizony. A különösen szép kisbabáknak különösen szép az arcocskájuk, a lábacskájuk, a körmöcskéjük meg a micsodájuk, és te különösen szép kislány vagy. Minden olyan szép rajtad, még jó, hogy elutazott az anyukád, mert ilyenkor azt csinálok veled, amit akarok. Nagyon szeretem a selymes bőröcskédet. Az lenne a legjobb, ha velem maradnál és sosem nőnél fel, hanem az én különbejáratú kislányom lennél.

Amíg élt a nővéred, kislányom, hármasban aludtunk egy ágyban, emlékszel, ugye, vagy fogalmad sincsen, milyen volt a nővéred, pedig volt olyan, hogy vele éjszaka kettesben aludtál, amikor anyád elutazott. És ahogyan hozzám érsz, az pontosan olyan érzés, mintha a nővéred simogatna. Néha annyira nagy a hasonlóság köztetek, kislányom.

Teljesen kiborít, amikor ellenkezel, mert nem ezt szoktuk meg tőled, idegesítő. Nem baj, ha nem foglalkozunk anyáddal, mindent elfelejthetünk. Hidd el, kislányom, a hisztériás rohamaiddal nem mész semmire, maximum csak azt bizonyítod be, hogy a kórházban a helyed, mert a végén úgyis ott fogsz kikötni, nekünk fontosabb játékokat kell játszanunk, mint egy hisztéria.

Most már, hogy meghalt a nővéred, és elutazott az anyád is, én foglak fürdetni minden nap. Vagy teljesen elfogadod, vagy lilára verlek, kislányom. Az is lehet, hogy nem fog visszajönni az anyukád az egyetemről, jaj, ne sírjál már, kislányom, lehet, réges-régen elfelejtett téged. Én vagyok az apád, te pedig a kicsi lányom. Ígérd meg, hogy csak az én különbejáratú kislányom leszel örökké, mint a nővéred. Ez az érzés önti el a testünk, ez az érzés, amit egymás iránt érzünk.

Gyönyörű vagy, ha kimész az utcára, nagyon vigyázz magadra, nehogy elvigyen a cukros bácsi, nagyon vigyázz magadra, hogy ne fogadj el ajándékot senkitől sem.

A részlet megjelent az ÉLET ÉS IRODALOM LVII. évfolyamának 39. számában 2013. szeptember 27-én
.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elítélték a cementtel és ragasztóval dolgozó ˝plasztikai sebészt˝

Egy év börtönre ítélték azt a magát plasztikai sebésznek kiadó nőt, aki egyebek között cementtel és… Tovább olvasom