Kisalföld logö

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 5°C | 16°C Még több cikk.

Sírni vagy nevetni könnyebb a színésznek?

Színház - Földes Tamás szerint mindig őszinteségre kell törekedni a színpadon. Ez elég nehéz, mert ilyenkor a lelkét is levetkőzteti egy színész, viszont garantált a siker: a könnyek és a kacagás maguktól jönnek.

Janza Kata elárulta, az apró mankókra is szükség van játék közben. Berecki Zoltán szerint a koncentráción múlnak a könnyek– avattak be a színészek a kulisszatitkokba.

Sírni vagy nevetni könnyebb a színpadon? Őszintének lenni, az a legnehezebb. Ha hű vagy önmagadhoz, akkor a sírás és a kacagás is őszinte lesz – magyarázta a titok nyitját Földes Tamás színész, aki legutóbb a Szegedi Szabadtéri Játékok Elisabeth című darabjában Luchenit, Sisi gyilkosát alakította. Arról faggattuk, mire gondol, mit érez abban a pillanatban egy szakmabeli, amikor egy szerep megköveteli a könnycseppeket vagy a féktelen hahotázást.


– Bármilyen szerepet is játszunk, saját magunkról árulunk el titkokat. A lelkünket is levetkőztetjük ilyenkor, ez egyfajta intimitást követel. Sokszor pont ugyanolyan nehéz, mintha pucérra vetkőznénk idegenek előtt. Egyébként az izmok emlékeznek a színpadon: megfigyeljük magunkat, a mimikánkat a hétköznapokban, milyen az, amikor sírunk vagy nevetünk. Annak idején a tanárunk megmutatta, hogyan kell a rekeszizom mozgatásával kacagást és sírást imitálni. A belülről felszínre törő szomorúság és vidámság a leghitelesebb. A saját életből vett tapasztalatok is sokat segítenek. Ha egy drámai jelenetben pedig csak egy könnycsepp jön, az sem baj.


Janza Kata színésznőt és musicalénekest mindig a nagy, drámai szerepek találták meg. Ő is azt vallja: az első másodperctől az utolsóig át kell élni egy szerepet, és akkor igenis jönnek az érzelmek. Persze azért a kis mankókra is szükség van. A Jövőre veled, itt! című musicalt Bereczki Zoltánnal adják elő évek óta, hamarosan századjára. Van egy jelenet, amelyben Bereczki feltesz egy lemezt – a történet szerint lényegtelen, hogy mit, ezért Kata a Casablanca című film betétdalát választotta. – Ha meghallom, mindig alig tudom visszanyelni a könnyeimet, ezért segít a szomorúbb jelenetben. A soha be nem teljesülő szerelem gondolata mindig nagy hatással van rám. Álmodozónak tartom magam, fiatalon én is szerettem megharcolni a nagy szerelmekért – árulta el a színésznő.


– A koncentráción múlik minden. Több olyan szerepben játszottam már, ami megkövetelte tőlem, hogy sírjak. Ilyen például az Elisabethben, amikor Ferenc József elsiratja Rudolfot. A történelmi feljegyzések szerint az életben is így történt, és Ausztria császárának bőrébe bújva én is olyan empátiával szoktam belemenni ebbe a jelenetbe, mely sírásra ösztönöz. Persze mindig megmarad az aznap varázsa, ezt tudni kell kontrollálni – magyarázta Bereczki Zoltán színész, énekes, zenei producer. Hozzátette: egy vígjáték általában akkor jó, ha a színész komoly tud maradni, belül nevet. A közönség számára a kacagás felszabadulást ad egy bosszantó, feszélyezett helyzetre. Főiskolás korában sokat játszották A sors bolondjai című, alapjában véve a színészeknek egyáltalán nem komikus darabot. Valahogy mégis úgy alakult az előadás, hogy a szereplők poénjai visszafele is elsültek. – Úgy kitört belőlünk a röhögés, hogy pár percig megállt a darab. Persze a közönség is könnyezett a nevetéstől, és tapssal jutalmazta vidámságunkat – emlékezett.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lola néha hamar csókolózik, új pasija van (videó)

Lola bulizós klipet fog forgatni hamarosan, de beszél a pasikról is. Tovább olvasom