Kisalföld logö

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 5°C | 16°C Még több cikk.

Présben lévő szülők

Szülőnek lenni átkozottul nehéz dolog. Aki az ellenkezőjét állítja, vagy nem mond igazat, vagy soha nem állította még az élet igazán kemény helyzet elé.

A szülők sajátos présben is vannak: pénzt keressenek, karriert építsenek, vagy/és legyenek egyúttal megértő társai, barátai gyermekeiknek. Vekerdy Tamás pszichológus szerint a helyzet mégsem reménytelen.


– Mennyire kedvez a jó szülőségnek ez a mai, joggal felfordultnak nevezett világ? – kérdeztük a tanár úrtól.

– A legkatasztrofálisabb gyereksorsok annak idején Nyugat-Németországban akkor bukkantak föl, amikor az ország a gazdasági csoda idejét élte, véleményem szerint tehát nincs igazán az a sokat emlegetett összefüggés a szülők anyagi helyzete és a gyermekek sorsa között. Valami másról van ugyanis szó, nevezetesen arról, megadja-e a szülő az érzelmi biztonságot, azt a bizonyos haszontalan törődést a gyermekének, vagy sem.


Konkrétan mire gondol?

– Együttes játékra, dögönyözésre, az együvé tartozás érzésére, a marháskodásra. Mondjuk nem azt kérdem, mi volt az iskolában, vagy rászólok a csemetémre: moss kezet, hanem látszólag teljesen haszontalan dolgokról mesélek. Például arról, mekkora hó esett húsz éve, a nagyi ezt így vagy úgy csinálta. A családhoz való tartozást, az intimitás érzését ezek mind erősíthetik. Ehelyett valóban nehezebb helyzetben vannak a mai szülők, hiszen a világ az elmúlt száz évben óriásit változott. Felbomlottak, eltűntek a nagycsaládok. Ott volt a nagyi, a dédike, átadták egymásnak a tudást, a tapasztalatukat, s nem a csodaszerek után nyúltak, hanem egymás erejébe, szeretetébe kapaszkodtak. Az anyák szinte észrevétlenül beletanultak az anyaságukba, az csak a mai kor agyréme, hogy az anya egy-két, sokszor több gyermeket egyedül nevel, miközben „mellesleg" családfenntartó is. Utóbbi óriási feladat, ugyanakkor sok szülő a létező legegyszerűbb dolgokról, a testi kontaktusról, a napi mesélésről, a höcögtetésről egyszerűen megfeledkezik. Kár, mert ezek a legfontosabb dolgok, amelyek a gyermek életében megtörténhetnek.

Vekerdy Tamás
Vekerdy Tamás


– Az iskola is ludas sok mindenben, hisz fegyelmez, fegyelmez, fegyelmez, pedig a gyerek néha bizony szkanderezne, beszélgetne, urambocsá! rosszalkodna.

– Gyakorló tanárként magam is átéltem: volt egy kollégám, aki rettentő hangon kiabált az ebédlőben: „Magyar ember evés közben nem beszél", „Ha nem fogod be a szád, kizavarlak!" – majd leült hozzánk a tanári asztalhoz, s kedélyes hangon cseverészni kezdett. Elképesztőnek tartottam akkor is, ma is ezt a fajta mentalitást, s akkor még nem beszéltem a húsadagok méretéről, a többi anomáliáról. Sok esetben értelmetlen, ostoba könyvekből értelmetlen és ostoba dolgokat tanulnak gyermekeink – fölöslegesen. Vagy itt az idő kérdése. Kérdem én: miért kellene egy kis elsősnek karácsonyra írni-olvasnia? Miért osztályozzák a gyerekeket, vagy miért kapnak ilyen-olyan mesenyomdát a jóra meg a rosszra, miközben erre semmi szükség. Sokan a NAT-ra (a Nemzeti alaptantervre – a szerk.), az oktatási törvényre hivatkoznak, pedig ez sehol sincs benne. Úgy vélem, nehezen mozdul jobb, befogadó irányba az egyszer elrontott iskolarendszer, amely frusztrál, kudarcot kudarcra halmoztat a gyerekkel. A lényeg: nem kellene ennyi tananyagot tanítani, amelyet 75 százalékban elfelejtünk.


– Mit kezdjünk a mostanában oly sokat emlegetett kompetenciaalapú oktatással?

– Fontos, hogy képesek legyünk használni azt, amit megtanultunk, s még egy dologról, az érzelmi intelligenciáról sem szabad megfeledkeznünk, amelyhez az út a művészeti nevelésen keresztül vezet. De kérdem én: hova tűntek ezek? A dráma, a zene, az önképző körök? Ma nincsenek, vagy csak alig-alig akad ének- és testnevelésóra, másrészt pedig a felfogással is baj van, hisz a művészet közel sem tananyag, sokkal inkább élmény, amely felveri az életörömöt. Erre volna szükség, mert növeli a szociális készségeket és oldja az agressziót, segíti az együttműködést.



– Mi van a Waldorf-iskolákkal?

– Hazánkban rendkívül gyors volt a Waldorf-iskolák elterjedése, ezért nincs elég szakavatott tanár, így sok intézmény nem elég Waldorf, és nehézséggel küzdenek. Ezek az iskolák egy csomó dologban példamutató munkát végeznek.


– Min dolgozik most?

– Ugyanúgy az alternatív iskolák problémáival foglalkozom, ahogyan eddig is. Reményeim szerint talán lesz némi uniós forrás arra, hogy ezek működését megtámogassuk.

Olvasóink írták

  • 5. viperetta335 2009. november 20. 22:06
    „Nyolc éve kűzdök a százalékokkal egy feszes rendű iskolában.Ez a központi kérdés minden nap:hányas lett?
    Most voltunk nyílt napon egy alternatívban,és nagyon-nagyon tetszett.A gyerekek sokat tudtak,lazák voltak,kislétszámú osztályokban tanultak,ismereteik átfogóak voltak,látták az összefüggéseket.Kicsit megnyugodtam,hogy a tehetséges,ámde nem jó jegyeket felmutató gyermekemnek mégiscsak lesz helye egy olyan suliban,ahol műveltséget szerezhet,széleskörű ismereteket kap.
    Van ilyen gimi,és amióta tudja,hogy mehet oda,azóta még tanul is,egészen jó jegyelket szerez és a kedve is jobb.Ezt a tanévet meg majd csak túléljük valahogy.”
  • 4. oaxacaca 2009. november 13. 12:45
    „#3 Macskaszem! A szerző évtizedek óta publikál ebben a témában, mégpedig a Nők Lapjában.
    Nemrégiben dr Ranschburg Jenő írását olvastam a Kisalföldben, (nagy kedvencem), szóval igenis van igény a lélektani (főleg gyermeklélektani) témájú cikekkre. Talán tényleg kevesebb a reakció, mint Győzikére, talán tényleg kevesebben olvassák el, de ezen elgondolkodnak az olvasók, s akkor már tettünk valamint a saját (lelki) jólétünk érdekében.”
  • 3. macskaszem 2009. november 12. 16:51
    „Jó ez a cikk. Tanulságos érdemes elolvasni. Persze a bulváros témához többen írnak véleményt.
    Nem anyagilag kell mindent megadni a gyereknek hanem érzelmileg. Az eltöltött idő az érték. De persze a szülőnek lenni tényleg nehéz dolog. És nagy felelősség.”
  • 2. Napocska 2009. november 12. 13:31
    „Valóban jó volna egy cikk sorozat a témából, mert itt az iskolaválasztás ideje. Esetleg ki lehetne térni az alternatív iskolákra bővebben, mert a hagyományost ismerjük.”
  • 1. AranyKözépút 2009. november 12. 07:52
    „Hát, kicsit szétfolyt az írás. Nekem nem sok minden /vagy túl sok minden?!/ jött le az egészből, szóval a tanár úr és a téma egy nagyobb cikket érdemelne, amiből ki is derül valami.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gá-gá: A leghíresebb libák - Videó

Márton napi összeállításunkban előkerestünk néhány libát és ludat. Van köztük még lila is. Önnek… Tovább olvasom