Kisalföld logö

2017. 05. 22. hétfő - Júlia, Rita 13°C | 25°C Még több cikk.

Osztály, vigyázz!

Vekerdy Tamás klinikai pszichológusként mindent tud a gyermeki lélekről.
Több generációt tángált tanácsaival, személyével hitelesítette a reformpedagógia létjogosultságát, miközben mindig volt véleménye az éppen aktuális oktatáspolitikáról. A mostaniról is. A hétfői tanévkezdés jó alkalom, hogy megkérdezzük: milyen tanévre készüljünk?

Hittanra jársz-e?

– Hétfőn kezdődik a tanév. Önnek is becsengetnek?

– Nekem nem, én független, szabad ember vagyok, mióta megszűnt az alternatív iskolák igazgatósága 2011-ben, nem csengetnek be. Az én tan-
évem a Waldorf-tanárképzőn kezdődik majd hétvégenként.

– Soha ennyi törvényi változással nem kezdődött még tanév. Mivel ön mindent a gyerekek oldaláról közelít meg, kezdjük a tantervi újdonságokkal. Bevezetik az erkölcs- és hittant...

– Semmi kifogásom az erkölcs- és a hittan ellen. Aki akart, eddig is tanulhatott. Azt mondják, most lehet választani erkölcstan, illetve hittan között. Ez azért nem egészen igaz, mert van egy olyan sugallata, hogy ez tulajdonképpen egy káderlap kiállítása. Valld meg, hogy te hittanra fogsz-e járni. Ezt viszi magával a gyerek a bizonyítványában, és leosztályozzák. Ha én valamelyik egyház hivatalos képviselője volnék, tiltakoznék az ellen, hogy ezt osztályozni kelljen. A szülőt világnézetének megvallására vagy képmutatásra kényszerítik. Természetesen az a véleményem, aki hittant akar tanulni, az tanuljon. Miért ne? Eddig is tanulhatott.

– Erkölcs, morálfilozófia és etika. Hatvanórás felkészítő tanfolyam elvégzését javasolják, hogy a tantervben előírtakat szakszerűen okítsák. Ez tűnik a legkomolyabb kihívásnak, ami a pedagógusokra vár...

– Ahhoz, hogy egy elsős erkölcstannal ismerkedjen, nem kell külön tanóra. Ha jól bánunk vele, akkor a tanítóktól kapott sok mesén keresztül masszív erkölcstani oktatásban részesül, mert a mesék világképét keresztül-kasul átszövi az etika. A mese olyan dolgokról beszél a gyerekkel, amiről más nyelven nem lehet: jóról, rosszról, életről, halálról, küzdelemről, gyengékről és nagy hatalmúakról és a rossz felett a végén győz a jó. A mese teljes etikai világképet ad. Amikor kilenc-tíz éves kor körül a mese mondába, mitológiába megy át, mert a gyerek életkora ezt követeli meg, az is természetesen hat rá. Senki se vonja le a tanulságot, mert az megöli az egészet, az a jó, ha a gyereket a mese érzelmileg involválja, a maga rohanó cselekményébe, és ez maradandóan hat. Az indián történetek ugyanúgy tele vannak etikai helytállással, ahogy a római történelem, amit 11 éveseknek taníthatok. Klinikai vizsgálatokból tudjuk, hogy még kamaszkorban is van nyoma mesei világképnek. Lehet külön is etikát tanítani? Persze, mondjuk 17 éveseknek, akiknek, ha jól közelítenénk hozzájuk, már van filozófiai érdeklődésük. Az etika a filozófia része. Az sem mindegy, hogy szándéketikáról beszélünk, vagyis azt mondjuk, akinek jó szándéka van, ha hibázik is, tulajdonképpen rendben van, vagy eredményetikáról, hogy jó szándék ellenére valaki rossz tettet hajtott végre. Lehet etikát tanítani, tanítunk is anélkül, hogy észrevennénk. Most ennek nyoma sincs.

Az állam a fontos

– Az etikai vonalnál maradva, az oktatási kormányzat a jó szándéka ellenére pedagógiai értelemben rosszul teszi a dolgát?

– A szeptembertől bevezetett változások azért aggályosak, mert sajnos nem a gyerekből indulnak ki. Annak ellenére, hogy Balog miniszter úr egyik tanévnyitó beszédében azt mondta, hogy a gyerek, a gyerek, a gyerek a fontos. Nagyszerű lenne, ha így lenne, de ha megnézzük a mai iskolai változásokat, azt látjuk, hogy a gyerek egyáltalán nem fontos. Az állam a fontos és a központosítás. Központilag ekkora rendszereket képtelenség irányítani. Az Európai Alapelvek egyike a maastrichti szerződésben a szubszidiaritás alapelve, ami azt jelenti, hogy minden döntést a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni. Ne az államtitkár asszony döntse el, hogy ki lesz az igazgatóm. Döntse el a tantestület és mi, szülők. Ezer jelét látjuk már most is, hogy ez egy működésképtelen rendszer.

– A rendszer mégis működni fog, mert hétfőn megkezdődik a tanítás...

– Annyira nagy ez a hajó, és annyira ügyesek a pedagógusok, hogy jól tudják, ha behúzzák maguk mögött a tanterem ajtaját, úgyis azt csinálhatják, amit akarnak, amit helyesnek vélnek. Ebben nagy gyakorlatra tettek szert, mondjuk Ilku Pál alatt. Néha az az érzésem, hogy Hoffmann Rózsa államtitkár asszonynak a Rákosi–Kádár-rendszer iskolája az eszménye, hiszen ő mondta, hogy ahova ő járt, az az idea. Ez nem egy jó eszménykép. Gondolom én.

Úgy csökkentik, hogy nő

– Egy pozitív közös nevezőre azért juthatunk egy másik tantervi változással kapcsolatban: a mindennapos testnevelést továbbra is szorgalmazzák, és újabb évfolyamokra terjesztik ki. Ebben egyetért?


– Az nem egy rossz gondolat, hogy a gyerekeknek és a kisgyerekeknek különösen több mozgásra lenne szükségük, mint amennyit mozognak. Több mozgásra a szabad levegőn. Szabad, kötetlen, játékos mozgásra. Ha erre lenne idő és lehetőség, az remek lenne. Helyes lenne, ha úgy csinálnák, hogy ezer lehetőséget nyújtana a helyi adottságokra építve.

– Hallottuk Hoffmann Rózsától, hogy teher alatt a nő a pálma. Meddig terhelhetők még a gyerekek?

– Tudomásom szerint a Tudományos Akadémia természettudományi osztályai úgy nyilatkoztak, hogy rossz, taníthatatlan, ilyen formában fölösleges a tananyag, amit tanítani kell. Magyarországon állítólag már tizenegy tananyag-csökkentési kampány volt, és mind a tizenegyben nőtt a tananyag mennyisége. Sokszor mondják, hogy nézd a 85 éves bácsit, mi mindent tud a középiskolából, holott mikor végezte el a gimnáziumot? Te pedig tavalyelőtt érettségiztél és már semmire nem emlékszel. Ez így van, mert a 85 éves bácsi összehasonlíthatatlanul kevesebbet tanult, de az az információ rendezett volt, ami orientált. A nagy tömegű, rendezetlen és ráadásul az életkorhoz nem szabott információ dezorientál, a világot érthetetlenné, áttekinthetetlenné, unalmassá teszi. Ma ez van az iskolában. Hetvenöt százalékát a tanultaknak az eminens is garantáltan elfelejti. Egy mérés szerint a magyar érettségizett húsz és harminc év közöttiek mindössze kilenc százalékára emlékeznek a gimnáziumban tanultaknak úgy, hogy használni is tudják. Valami nagyon nem stimmel, és nem abban az irányban tettünk most lépéseket, hogy úgy dolgozzunk a tananyaggal, ahogy kéne, még inkább növeljük ezt a tehertételt.

Képalá: Vekerdy Tamás szerint a pedagógusokon és a szülőkön múlik az, hogy milyen lesz a gyerekeink következő tanéve. Minden ellehetetleníthető és bürokratikus intézkedés ellenére az emberi kapcsolato
Képalá: Vekerdy Tamás szerint a pedagógusokon és a szülőkön múlik az, hogy milyen lesz a gyerekeink következő tanéve. Minden ellehetetleníthető és bürokratikus intézkedés ellenére az emberi kapcsolatokon fog múlni. Fotó: Szabó Béla


– Azért az iskolába mégiscsak tanulni járunk...

– Persze, tananyag kell. De arra való, hogy befejezzük, hogy elvégezzük? Szó nincs róla. A tananyag egy közeg, vagy azt is mondhatnám, hogy egy mező, amelyen találkozik a pedagógus és gyerek, miközben ámultan rácsodálkoznak a világ és az ember nyilvánvaló titkaira – hogy
Goethének ezt a szép kifejezését használjam. Nem kéne sietni a tananyaggal, nem befejezni kéne a tananyagot, hanem a tananyag segítségével megragadni, elmélyedni egy részletében, a világ egészében. Mert csak akkor utal az egészre a dolog, ha elmélyedek a részletben. Rengeteg részlet egymás mellett megjegyezhetetlen, a részletet sem világítja meg, és az egészről nem mond semmit. Ilyen koncepcionális problémák vannak a tananyaggal.

A család szövetségében

– Mit lehet tenni, hogy örömteli iskolai létről szóljon a kezdődő tanév?


– Nagyon jó, hogy azt mondja, örömteli, mert a kilencvenes évek közepe óta tudjuk agyfiziológiai kutatásokból, hogy öröm nélkül nincs hatékony tanulás. Az öröm és az élmény kulcsszavak. Márai is eszembe jut az örömről, aki azt mondja, hogy a nyárspolgár azt hiszi, hogy a művészet művelődési anyag, a normális tudja, hogy élmény, ami felveri az életörömöt. Azt kellene tekintetbe venni, és erre nagyon sok pedagógus tesz is erőfeszítést, hogyan tudják örömteli élményekben megközelíteni a világot, miközben eleget kell tenniük bizonyos felső elvárásoknak – ravaszul.

– A pedagógusoknak megvan ehhez a rutinjuk, de a szülő mit tehet?

– A szülőnek azt kell érzékeltetni a gyerekkel, hogy minden körülmények között mellette áll, megvédi a külvilággal szemben, akkor is, ha nincs igaza – azt majd én külön rendezem vele. A gyereknek érezni kell, hogy a külvilággal szemben a családja védelmet, tökéletes érzelmi biztonságot nyújt. A gyerekkel érzékeltetnem kell, hogy az iskola az ő dolga, ott vagyok a közelben, és ha kéri, segítek is, de nem kérdezem ki, nem kérem számon. Ha elkezdem azt a látszatot kelteni, hogy az iskola az én ügyem, akkor 8–12 éven keresztül erről fog szólni az egész család élete. Szörnyű dolgot mondok, de a szülőnek cinkosnak kell lenni az iskolával szemben: ha hétvégére feladnak 47 példát, akkor már pénteken eldönthetem, hogy beírom az ellenőrzőbe, sajnos családi ok miatt nem tudtuk a házi feladatot megoldani, vagy odaülök a gyerek mellé és lediktálom. Fontos, hogy a családnak nyugodt, iskolamentes hétvégéje legyen.

– A legfájóbbat a végére hagytam. Mi lesz szívügyével, az alternatív iskolákkal?

– Ígéretek vannak, de a mai napig nem tudjuk. Állítólag szeptemberben megtudjuk. Sokan ostromolják a minisztériumot, hogy mondják meg, mi lesz, de nincs válasz.

– Szándékom volt megkérdezni, hogy kikérik-e oktatáspolitikusok a véleményét, de most azon a véleményem vagyok, örülhet, hogy nem küldik máglyára...

– Ez nem egészen így van. Abban a szerencsében volt részem, hogy pártállástól függetlenül kikérték a véleményemet. Hogy nem fogadták meg, az talán törvényszerű, de legalább elmondhattam. Sokszor kérdezik: nem unom állandóan szajkózni a magamét? De nem, mert azt hiszem, hogy előbb-utóbb lesz foganatja. Most is részt vettem egy tanévnyitón Budapesten, ahol délelőtt a minisztérium képviselői beszéltek, délután pedig Pokorni Zoltán és én mondhattuk el tanévnyitó gondolatainkat.

Hoffmann Rózsa Vekerdy Tamásról és a teher alatt növő pálmáról
Győrben a megyei tanévnyitó ünnepség díszvendége volt szerdán Hoffmann Rózsa közoktatásért felelős államtitkár, akit szembesítettünk Vekerdy Tamás véleményével, miszerint a Rákosi-korszak pedagógiai modelljét szeretné viszontlátni. A politikus kitartott amellett, hogy „...a római korból ismert mondásnak vagyok a híve: teher alatt nő a pálma. De ezt a terhet úgy kell rátenni a pálmára, hogy fejlődjön alatta, és ne nyomja agyon. Vekerdy Tamás másképp gondolkodik a nevelésről, ezt tiszteletben tartom." 



Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Miss World Hungary átlátszó csipkeruhával készül a világdöntőre

Hétfőn utazik a Miss World szépségverseny világdöntőjére Rákosi Annamária magyar szépségkirálynő, a… Tovább olvasom