Kisalföld logö

2017. 06. 27. kedd - László 20°C | 30°C Még több cikk.

Összeköltözés = eltávolodás?

Nagy hévvel vetettük bele magunkat a szerelembe a barátommal. Kora tavasz volt, virágok, meleg, megújulás. Minden izgalmas volt, és minden olyan szép. Az első alkalommal, amikor együtt aludtunk éreztem, hogy ezt az együttlétet meg tudnám szokni.

Órákig takarítottam az akkori albérletemet, ő az izgalomban szétszórt ruháit még reggel sem pakolta el, de ezt akkor észre sem vettem.

A következő hónapokban anélkül, hogy megbeszéltük volna, minden tudatosságot mellőzve úgy intéztük, hogy szinte minden nap együtt aludhassunk. Egy közös barátnál alakítottuk ki szerelmi fészket.

Boldogsággal töltött el, ha együtt mentünk le a helyi abc-be tejért, és hogy esténként palacsintát süthettem, teát főzhettem a pasimnak.
Úgy éreztem, inspiráló az együttlét, sokat játszottunk, festettünk, kreatív és vibráló volt a légkör, és ezt mindenki észre is vette. Sokat mondogatták nekünk, hogy „ti aztán igazán egymásra találtatok, összeillőbb párost el sem lehetne képzelni". És én szorgosan pakoltam és pórszívóztam a barátom után.

Ősszel jött a nagy ötlet: költözzünk össze!!! Meg hánytuk vetettük, talán kicsit túl is agyaltuk a dolgokat. Mondván, hogy eddig is szinte együtt éltünk, és imádtuk nem lehet baj, különben sem vagyunk az a páros, akit agyonnyom a folyamatos együttlét, mindenki látja, hogy szárnyalunk egymás mellett. Miért ne? A világ legjobb ötletének tűnt.

A lakás kiválasztása nem volt nehéz, egy régi jó barátom mesélte, hogy az ő házukban korunkbeli fiatalok keresnek két lakótársat. Tökéletes. A lakás napfényes, felújított, kedves, és nagyon nekünk való volt. Akkor még. Természetesen pár napra rá már ott éltünk. Az első közös éjszakától kezdve mintha elvágták volna a derűs tavaszi kapcsolatot. A lakótársaink – szintén egy szerelmespárról van szó- állandóan veszekedtek. Éjjel-nappal ordítva ütötték egymást, állandóak voltak a féltékenységi rohamaik, nem tudtam elhinni, hogy ez a két ember tényleg szereti egymást.

Illusztráció
Illusztráció


Ahogy teltek a hetek egyre inkább az a furcsa érzésem támadt, hogy mi lettünk ez a páros. Ami előtt eleinte még értetlenül, sőt nevetgélve álltunk, most mi is ugyanúgy martuk egymást. Esőfelhő alá álltunk, esernyőt nem használtunk, hiszen eddig azt sem tudtuk, hogy szükségünk lehet rá nekünk is. Hát eláztunk.

Ezek után már sorra jöttek a gondok. „mosogass!" ,„porszívózz!" ,„ne aludj 2ig minden nap!" ,„büdös a lábad!" stb. Nem volt egyéni terünk, mindig együtt voltunk, ha beteg voltam, és a koszos zsebkendőim voltak a legjobb barátaim, a hajam napokig nem mostam, és egy kinyúlt pizsamában feküdtem egész nap, akkor is ott volt, ha épp megjött ő attól még ugyan azt a szemetest használta mint én, ha visszavonultam volna írni, vagy olvasni a szobámba ő mindig benne volt. Zavart, hogy nem érzem már fontosnak, hogy tip-top legyen a hajam és a sminkem, ha vele vagyok, és ő is egyre kevésbé látott szépnek reggelente.

A tökéletes párosból egy zsörtölődő vénasszony, és egy tunya öregember lett, az álomlakásból „csömör-kamra".

Csapdában voltam: ha itt maradunk együtt tönkre megy a kapcsolatunk, ha megmondom neki, hogy jobb lenne, ha szétköltöznénk magára veszi, azt fogja hinni, hogy már nem szeretem. Szerencsére a sors úgy hozta, hogy fel kellett adnunk azt a lakást. Én nagymamámhoz költöztem, ahova a barátom nem jöhetett, eltelt egy hónap külön. Keveset voltunk együtt.

Most itt ülök a legújabb albérletem teljesen királylányos sarokerkélyében, minden lila és lányos körülöttem, a lakás tiszta, nem kell senkivel sem veszekednem érte. Lassan megint itt a tavasz. Mégsem vagyok boldog. Üres a lakás. Üres vagyok én is. Pedig itt sem vagyok egyedül, de időközben rájöttem, hogy megéri megtanulni együtt élni… Hiányzik mellőlem a Kómim!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Akik különös kegyetlenséggel vagy aljas okból öltek

A Magyarországon életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek több mint fele 30 és 40 év közötti… Tovább olvasom