Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 4°C

Ónodi Eszter nem megúszós fajta

Elmúlt harminc, de nincs még negyven Ónodi Eszter. A Meseautó című film tette ismertté, azóta számos filmszerepet kapott a Katona József Színház fiatal művésze.

Rendezni egyelőre nem szeretne, de némi énekráképzés után szívesen készítene dzsesszalbumot.


– Mi alapján fogad el vagy nem egy szerepet? Egyáltalán visszautasíthat bármit is?

– A színházban ez a kérdés fel sem merülhet. Viszont ha egy forgatókönyvet olvasva a lelki szemeim előtt kirajzolódó film olyan, amit én is szívesen megnéznék vagy benne lennék, akkor azt elfogadom. Fontos, hogy izgalmas legyen a szerep, a rendező is. Voltak persze olyan helyzetek az életemben, amikor anyagi megfontolás miatt kellett elvállalnom egy filmszerepet, de egy bizonyos szint alá semmilyen körülmények között nem mennék. Azokat a szerepeket, amiket eddig visszaadtam, a mai napig nem bánom.



– Milyen érzés visszanéznie magát egy filmben?

– A Kalózok volt az első filmszerepem. Maga az érzés, hogy a fejemet egy elképesztő méretű vásznon látom viszont, olyan hatást váltott ki, hogy legszívesebben elbújtam volna az előttem lévő sor mögé. Nem volt szokványos. Sőt, elég kemény volt. De azóta már átestem az első sokkon, és eljutottam arra a szintre, hogy másodszorra – ha egyáltalán megnézem kétszer az adott filmet – már szakmai szemmel nézem.


– Könnyen tanul szerepet?

– Igen. A szövegtanulást a civil emberek túlmisztifikálják. Nem ez okoz nehézséget, hanem az, hogy a mondatok úgy szólaljanak meg, hogy a néző azt érezze: ilyen létezik, magamra ismerek.


– Elgondolkodott már azon, hogy rendezzen?

– Erre most még határozott nem a válaszom. A rendezés borzasztóan komoly és nagyszabású feladat, az ehhez szükséges dolgokat még nem érzem magamban. Persze a próbafolyamat során vannak ötleteim, nem rakosgat bábként a rendező, kreatív vagyok, de ez még kevés lenne a rendezéshez.


– A magánéletéről nem beszél. Hogyan érte el, hogy a bulvársajtó ezt tiszteletben tartsa?

– Talán mert nem vagyok olyan nagy sztár. Ilyen értelemben a sajtónak nem fűződik érdeke ahhoz, hogy bármit írjon rólam. Nem adok alkalmat arra, hogy csámcsogjanak rajtam.


– A Rádiószínházban is több alkalommal szerepelt. Mennyire nehéz ez a műfaj?

– Érdekes a Rádiószínház. Nem volt sok szerepem, az egyik legkedvesebb az Utas és holdvilág volt, új megközelítésben olvastuk fel a regényt. Az emberek, ha ilyen műsort hallanak a rádióban, általában eltekernek, mert inkább a zene, a hír, az információ érdekli őket. Ez viszont olyan produkció volt, ami szerintem odakötötte az embereket. Megfog és odaragaszt – ezek a jó munkák.



– Karrierjét tekintve – számos nagy, jó szerep, két tucat film, a Katona József Színház társulatának tagja – elégedett lehet. A tehetség mellett mi kell ahhoz, hogy a harmincas éveiben járó színésznő mindezeket elérje?

– Nyilván kellett egy adag szerencse is. Másodjára vettek fel a színművészeti főiskolára, Zsámbéki Gábor osztályába kerültem, ami sok mindenre predesztinált engem a későbbiekben. De a szerencsefaktor mellett kell bizonyos fokú nyitottság. Én nagyon szeretek a legkülönfélébb emberekkel dolgozni, a színészekre, a rendezőre emberként is kíváncsi vagyok. Mindenfajta újdonság érdekel, nem vagyok okoskodó színész, bírom és szeretem a munkát. Nem vagyok megúszós fajta, ha elkap valami, az nagyon el tud kapni.


– Gyakorlott biciklista, kerékpárral jár dolgozni?

– Húsz percre lakom a színháztól, de nem vagyok túrabiciklis. A bicikli a legpraktikusabb eszköz a munkába járáshoz. Nem kell dugóban ülni, parkolót keresni, elszórni a pénzt a parkolásra. Igaz, hogy nagyon óvatosan kell menni, de eddig még hála istennek, egy kisebb ütközést elkerülve nem esett bajom. Emiatt csatlakoztam szívesen a Föld napján szervezett budapesti kerékpáros-felvonuláshoz, a Critical Masshez, mert ennek a népszerűsítése nem okoz gondot nekem, csak érveket tudok mellette felhozni. Ha sokan bicikliznek, az jó a Földnek, és nekünk, biciklistáknak is.


Egy lemezt nem bánna

Sok színésztársának jelent meg lemeze. Megkérdeztük Ónodi Esztert: ő még nem gondolkodott ezen? – Én is eljátszom mindenféle gondolattal, de általában elképesztő akadályok tornyosulnak elém – mondta a színésznő.

– Muzikális vagyok, sokáig zongoráztam. Mivel a színházunkban ritkán van műsoron zenés produkció, ráadásul én még egyikben sem szerepeltem, az éneklés most nincs benne az életemben. Ha valaki megkeresne, azt hiszem, azért nagyon szívesen felénekelnék egy lemezt – de nem a színészektől megszokott sanzonokat, hanem valami dzsesszeset. Ahhoz viszont olyan énektudás kell, aminek még nem vagyok birtokában.

Olvasóink írták

  • 1. Mankapunka 2010. május 17. 11:07
    „Mi sem vagyunk azok a megúszós fajták!!!!!!!!!!!!!!!!

    Ez nem újdonság!!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ismét divatba jön a Zimmer Feri

Retro korszakát éli a Balatonon a Zimmer Frei, vagy ahogy régen magyarosították, a Zimmer Feri. A… Tovább olvasom