Kisalföld logö

2017. 12. 11. hétfő - Árpád 4°C | 13°C Még több cikk.

Női szépségideál: az a divat, amit nehéz elérni

A képzőművészetben Egon Schiele nőalakjaival, a divatvilágban Twiggyvel kezdődött a mai soványságkultusz.

A képzőművészetben Egon Schiele nőalakjaival, a divatvilágban Twiggyvel kezdődött a mai soványságkultusz: a Willendorfi Vénusz domborulataitól jutott el a szépségideál Kate Mossig. Festőművészt és pszichológust kérdeztünk, mi befolyásolta korról korra a szépségeszményt? Kiderült: az ideális jegyek valójában azok, amelyek a termékenységre utalnak.

Nehéz olyan dolgot mondani a női szépségideálról a XXI. század elején, amit még nem mondtak el. A magazinok címlapján pózoló, photoshoppal és esetenként szilikonnal kívánatosabbá tett dívákról, a kifutókon végiglibegő, nádszálvékony, rosszabb esetben csontsovány modellekről. A képekről, amelyek tanúsítják: egy-egy híresség milyen bombaformában van már gyermeke születése után egy-két hónappal - vagy 45-50 évesen úgy fest, akár egy huszonéves. Néha-néha közbevetik: az a jó nő, akin van mit fogni, és a kifutók sztárjai körében dívó éhezésnek is próbálnak véget vetni. Ám a vége csak az, hogy áll az átlagnő a tükör előtt, kezében egy magazinnal - és egyáltalán nem elégedett.

A Willendorfi Vénusz
A Willendorfi Vénusz

Ma elsősorban a médiában szembesülünk a ,,sztenderd" szépségideállal, korábban a művészetben tükröződött, mi az, ami szépnek, kívánatosnak számított egy nőben. Festőművész-művészetpedagógus és pszichológus segítségével eredtünk a nyomába: mi befolyásolhatja az aktuális szépségeszményt és minek köszönhető a változás a Willendorfi Vénusz idomaitól a mai karcsú, légies alakokig?

Willendorfi Vénusz: kakukktojás

Rögtön kiderült Szabó András festőművész-művészetpedagógust kérdezve: a Willendorfi Vénuszra már csak azért sem hivatkozhatnak a kirívóan túlsúlyos hölgytársak, mert az őskori művészet még nem tartozik a képzőművészethez. Az akkori nőideál megfogalmazása ráadásul még egy matriarchális társadalmi rendből alakult, ahol a nő volt a család feje. Minél termékenyebb volt, minél több gyereket hozott a világra, annál nagyobb tekintéllyel bírhatott - ehhez viszont a megfelelően ,,tekintélyes" formák kellettek. Amint megjelent a patriarchális társadalmi rend, már átalakultak az ókori ábrázolásokon a nőalakok.

A festőművész azonban kihangsúlyozta: minden korban végig lehet vezetni, hogy a termékenység fontos szerepet játszott a nőiségben. Erre jutottak brit tudósok is, amikor az egyes korok szépségideáljait elemezve kiderítették - és itt is látszik a Willendorfi Vénusz-ősanya kakukktojás mivolta -: egyetlen igazán közös pont van, és ez a magas ösztrogénszintre, tehát a termékenységre utaló karcsú derék. Soltész Krisztina pszichológus szintén evolúciós pszichológiai szempontból közelítette meg a kérdést. Ő is elmondta, a férfiaknak az tetszik a nőkben, ami a termékenységre utal: a homokóra alkat, amikor a karcsú derék nagy mellel, szélesebb csípővel párosul. Az ilyen alkatú nők magasabb ösztrogénszinttel bírnak - erre utal a telt ajak, a nagy szem is. Amikor a nők festik magukat, a szemüket húzzák ki, az ajkukat, az arcukat pirosítják, az egészséget, fiatalságot próbálják visszacsempészni, ahogy a jól ápolt haj is az egészségre utal.

Szabó Andrástól megtudtuk: a klasszikus ókor, a görögök művészete fogalmazta és alkotta meg az ideális szépet. - A Milói Vénusz, amely máig a Louvre egyik legcsodálatosabb kincse a Mona Lisa mellett, etalonná vált. Az ép testben ép lélek ideája ekkor jelent meg a női testen - világított rá a festőművész.

Az 1960-as években tűnt fel Twiggy
Az 1960-as években tűnt fel Twiggy

Mi befolyásolhatta az ideált?

És hogy mi befolyásolhatta, a képzőművészet milyen női szépségideált közvetít? Amikor elterjedt a monoteista vallás, az egyistenhit, a testiség a hittel szemben háttérbe szorult: elfojtották, elrejtették, a puritán volt a ,,menő". A reneszánsz idején viszont ismét az emberi szépség, az ember került a művészet érdeklődésének középpontjába - idősebb Lucas Cranach kissé porcelánfiguraszerű nőalakokat festett, hallatlanul finom vonásokkal, formákkal. Innentől kezdve viszont már nem csak művészettörténeti korszakokhoz lehet kötni a szépségideált. - A barokk mozgalmas, dinamikus, telt formákat üdvözlő elvárása is - lásd a rubensi ideálokat - egy állomás csak. Ott sem teljesen egyértelmű, hogy az a nőtípus volt a széles körben elterjedt szépségideál, amelyet Rubens vagy Rembrandt képviselt, hiszen egy-egy művészre hathatott a saját felesége, szeretője is. Rubens ideálja ifjú felesége volt, ő volt a modellje Bundácska című képének is, amely a bécsi Kunsthistorische Museumban látható.

 
A férfiaknál nagyobbat változott az ideál

Soltész Krisztina kifejtette: a férfiaknál többet változott, kit tekintenek a nők alfahímnek, mint a női szépségideál. Régen az alfahím atletikus testalkatú, izmos volt, az állkapocs erőssége mutatta a magas tesztoszteronszintet: akinek magasabb, az harciasabb, könnyebben tud győzni. Az 1940-es, ´50-es évek filmszínészein is látni: Clark Gable mennyivel férfiasabb jelenség volt, mint mondjuk Leonardo DiCaprio.

Manapság azonban a slusszkulcsnál dől el, ki az alfahím: régen az izom vonzotta a nőket, ma az, hogy milyen anyagi javakkal rendelkezik. Míg a férfi minél több egészséges nőnek továbbadja a génállományát, a nő olyan partnert is keres, aki tudja támogatni a gyerek felnevelésében. Régen azzal, hogy mamutot ejt, ma azzal, hogy sok pénzt keres: ez meghatározhatja, mit eszünk, hol lakunk, milyen iskolába küldjük a gyereket. Hozzá kell tenni, azért a genetika még mindig sokat jelent.

Viszonylag jelentős azon nők száma, akik egy genetikai alfahímmel ,,teherbe ejtetik" magukat, aztán a férjével felnevelik a gyereket.
Ahogy a kor haladt előre, az erotikus vonások a képzőművészetben a XVIII-XIX. században váltak uralkodó témává: a rokokó finomkodó, rizsporos nőideált teremtett, ez tükröződik Fragonard vagy Boucher nőalakjain is. A XIX. századra viszont végképp nem lehet egységes nőideált kimutatni: Ingres és Courbet mindketten a klasszicizmus irányzatához tartoztak, mégis, míg előbbi Törökfürdő című képén a telt formák Rubenst, a finom kidolgozás Cranachot idézi, utóbbi az erőteljes idomok mellett már realista stílusban festette meg a hölgyeket. Az impresszionista Renoir édeskés, finom, de nem éppen légies alkatú hölgyeket vitt a vászonra - a huszadik században azonban egyre inkább visszatért a sportosabb, görögösebb szépségideál.

Ennek az oka az életmód változásában is keresendő. Annyi a művészetből is nyilvánvaló, hogy a termékeny nő egészséges felépítése mindig elvárás volt és közrejátszott a férfiak választásában. Az persze már nem egységes, melyik korban mi számított egészségesnek. - Korábban, amikor fontos volt, hogy a nő ki tudjon hordani néhány gyereket, fel tudja nevelni, szoptatni tudja és az élelmiszer nem mindig egyenlő mértékben áll rendelkezésre, a domborulatok, a zsírpárnák a tartalékot is sejtették. Ez együtt járt azzal, hogy a gömbölyded formák számítottak szépségideálnak - magyarázta Soltész Krisztina. Mindemellett a nő-férfi viszony régen sokkal kiegyensúlyozottabb volt abban az értelemben, hogy a nőnek is használnia kellett a fizikai erejét: gondoskodni a gyerekről, művelni a kertet, ellátni a jószágokat, befűteni a házba... A XX. században azonban az életkörülmények, a feladatok - különösen a városlakók körében - megváltoztak, így a vékony nő az, aki - látszólag - jobban a férfi segítségére szorul, aki mellett férfinak érezheti magát.

Kate Moss
Kate Moss

Az a divat, amit nehéz elérni

A pszichológus kihangsúlyozta: mindig az a divatos, amit nehéz elérni, amiért küzdeni kell. Élelemhiányos időkben a zsírpárna, a fogyasztói társadalomban ma viszont arra vágyunk, hogy soványak legyünk, ez kapcsolódik össze az egészség képzetével - holott rengeteg szénhidrátot eszünk. A képzőművészetben a sovány nők ,,divatja" Egon Schiele különös, anorexiás típusú nőalakjaival kezdődött a XX. század elején - a festőre saját bevallása szerint is nagy hatással volt a halálélmény. Ma már nem lehet egységes nőideált, meghatározó irányvonalat felfedezni az aktokban, nőábrázolásokban - a művészet ,,helyét" a szépségideál közvetítésében, megörökítésében átvette a média.

 
Visszapótolják a nőies formákat.

A pszichológus elmondta: a homokóra alkat jár együtt a legideálisabb ösztrogénszinttel. A soványságkultusz hívei viszont ritkán rendelkeznek hasonló idomokkal: ilyenkor indul a ,,visszapótlás", a mell- vagy fenékplasztika.
A mai ,,soványsághullám" először az 1960-as években tűnt fel Twiggy, a fiús alkatú, nagy, csodálkozó tekintetű modell színrelépésével. Marilyn Monroe, az ´50-es évek szexszimbóluma nőies formáival is karcsúnak számított egy rubensi nőalakhoz képest, ám Monroe és Twiggy között is drasztikus volt a változás. Ugyanezt az ideált képviselte az 1990-2000-es években Kate Moss - a pszichológus azonban arra figyelmeztet, ennek az ideálnak a férfiak ízléséhez jóval kevesebb köze van, mint a divathoz.

Ami a divatvilágban szépségideálnak számít, nem egészséges. A fogyasztói társadalom azonban visszahat ránk és a szépségideálunkra, olyan példaképeket állít, amiért aztán fogyasztani tudunk. Fogyasztószereket, ruhát, krémet, egészséges ételeket - a lényeg, hogy nehéz legyen elérni, költenünk kelljen érte. Ráadásul a televízióval a példaképek beköltöztek a szobába. Folyamatosan megélhetjük, hogy nem vagyunk elég jók.




 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megölték, mert nem akart a lányának szexet

Megölte kiskorú barátnője apját, mert az nem engedi, hogy szexuális kapcsolatot létesítsenek. Tovább olvasom