Kisalföld logö

2017. 09. 26. kedd - Jusztina 11°C | 19°C Még több cikk.

Mars One - Útrakész a Marsra a magyar fiú

Elképesztő számban, több mint 200 ezren jelentkeztek a világ minden tájáról a 2025-re tervezett Mars utazásra - holott egyelőre legalábbis, nem retúr űrsétára indulnak majd a bátor amatőr asztronóták.
Méhes Krisztián, azon magyarok egyike, akik csatakoztak Bas Lansdorp felhívásához. A 38 éves fiatalember dédelgetett gyerekkori álma egy űrséta, egyébként is a repülés szerelmese. Tíz éve siklőernyőzik, a veszélyektől sem riad vissza, két komoly zuhanást is túlélt már - nem kis sérülésekkel -, melyeket eme szenvedélye során szerzett be.

A Mars One elnevezésű projekt során hat, négyfős csapat utazását tervezik

A 18 év feletti résztvevőknek jó egészséggel, angol nyelvtudással kell rendelkezniük, szigorú teszteket kell teljesíteniük. Szimulálják a Marson való létet, megvizsgálják, hogy a jelötek hogyan viselik el az izolációt. A kiválasztottaknak túl kell élnie a hét hónapos kiutazás során az erős sugárzást, majd a nehéz landolást. Ezután egy száraz bolygón kell élniük az űrkalandoroknak, melynek átlaghőmérséklete mínusz 63 Celsius-fok.

A Mars légköre többnyire káros szén-dioxidból áll. A nagyratörő tervet sokan bírálják, sőt vannak, akik egyenesen öngyilkos merényletnek titulálják a kísérletet. A támogatók között azonban ott található a holland fizikai Nobel-díjas tudós: Gerard't Hooft is. Ezidáig csak legénység nélküli robotűrhajókat küldtek a Marsra, legutóbb India indított misssziót oda 2013 novemberében. A Curiosity, a NASA kutatórobotja 2012 augusztusában landolt a bolygón.

Méhes Krisztián
Méhes Krisztián


Méhes Krisztiánt arról faggattuk, ő mit gondol a nagyreményű tervről, s
miért vállalkozna a nagy és ismeretlen útra.

- Mikor és hol hallott először a Mars One expedícióról? Rögtön megfogant
Önben a gondolat, hogy részt venne benne?

- 2013 tavaszán hallottam a lehetőségről. Gyerekkorom óta arról álmodtam, hogy eljussak a Földön kívülre, és megismerhessem azt a hatalmas lehetőséget, amiről annyira keveset tudunk. Az elmúlt 30 évben
számtalanszor mondogattam, hogy egyszerűen meg kell egyszer néznem, hogy például milyen érzés lehet egy szál kötéllel kapcsolódni a semmi közepén az űrhajóhoz. Tekintettel arra, hogy a magyar űrkutatásnak nem erőssége Farkas Bertalan óta az emberek feljuttatása, és akkor is inkább katonai expedíciókkal lehet számolni, ez az álom elfogyóban volt. Ekkor jött az, hogy Bas Lansdorp ötletének hála, egy civil kezdeményezés mégis felcsillantotta a reményt. Nem ültem le, majd írtam le az előnyeit és hátrányait az útnak, nem elemeztem semmit. Amikor egy álom találkozik egy lehetőséggel, akkor az ember szinte magától kezd cselekedni, ez történt velem is.

- Nem "retúr" útról van szó benne... felvállalná a kockázatot, hogy előfordulhat, hogy oda sem ér(nek), vissza sem jönnek többé, ami által kvázi az egész életét feládozná a bizonytalnért?

- Az előbb is említett álom híján valószínűleg azon gondolkodnék, hogy mit is jelent egy csak oda út. Így viszont azt tapasztaltam, hogy ez fel sem merült, mint mérlegelnivaló. Egyszerűen úgy vettem, mint a terv egyik olyan adottságát, amit a célért meg kell fizetni és kész. Maga az út is érdekes. Nem tudom ki gondolt bele abba, hogy a Föld körül keringő űrhajókból kinézve az egyik ablakon mindig egy barátságos kék-fehér tányér látványa kíséri az amúgy bátor űrhajósokat. A Mars One esetében ilyen nem lesz. 8 hónapig a bolygóközi térben halad majd az űrhajó, ahol a Föld csupán a sok csillag egyike lesz, mindezt olyan sebességgel, hogy a Balatonra leérni vele 6-8 másodpercig tartana. Egy olyan világba érkezünk majd meg, ahol ember még soha nem járt, soha nem tudhatta, milyen a valóságban. Ha valamit elcsomagoltunk az útra, az van, amit kifelejtettünk, az nem létezik onnantól kezdve. Ennyit az odaútról. A visszaút még érdekesebb, mert a jelenlegi technológiai tudásunkkal ilyen egyszerűen nincs a tervek között. Én hiszem azt, hogy a startig ez változhat még, de most nem valóság. Egy kirándulást egy felfedező úttól pont az különböztet meg, hogy ezutóbbi nem a biztos visszatérésre épít. Ha úgy nézzük, a legtöbb ember az egész életét feláldozza azért, hogy ne történjen benne semmi nagyszerű. Én mindig is olyan ember voltam, aki a határokat szerette megnézni, lehetőleg a távolabbi oldalról is. Ez most erősen a túloldal lenne. Ha az a kérdés, hogy lenne-e bennem honvágy, félelem, hiányérzet, szomorúság a ki- és hátrahagyott dolgok miatt, a válasz természetesen az igen. De hány felfedezéssel lenne kevesebb a történelemben, ha a célhoz vezető úton az ember az áldozatoktól tartott volna? Nem az a legnagyobb veszteség, ha valamit az ember nem tesz meg, hanem az, hogy ha nem tesszük meg, amikor megtehettük volna. Egy új világ kapujában áll az emberiség, én csak át szeretnék lépni rajta.

- Mi a legérdekesebb motiváció ebben az űrutazásban az Ön számára?

- Mindenképpen az ismeretlen felfedezése és az a lehetőség, hogy az emberiségnek egy olyan lépésében vehetnék így részt, ami örökre megváltoztatja majd a jövőképet. Eddig egy faj voltunk, ami egy bolygóhoz volt kötve, de holnap egy olyan faj leszünk, ami képes elterjedni először a Naprendszerben, aztán párezer év múlva mondjuk a Tejútrendszerben. Ma egy olyan faj vagyunk, ami egy helyi katasztrófa esetén nyom nélkül kihalhat, holnap már olyanokká válunk, akik túlélhetik a másik csoportot. A mai szemmel nézve ez felmérhetetlen fejlődést feltételez, de a legelső lépés, ami arról szól, hogy életszerűen meg tudunk jelenni egy addig nem lakott bolygón, kizárólag, egyedül és megismételhetetlenül most fog megtörténni. Miben érdemes helyet keresni, ha nem ebben? Szerintem hatalmas megtiszteltetés lesz annak a pár embernek, akiknek a végén majd felajánlják a lehetőséget, és biztos mindent meg fognak tenni a sikerért, de a kihívás, aminek meg kell felelni, felmérhetetlen egyszerű "földi" fejjel nézve. Megszelidíteni az felmérhetetlent, no, az elég motiváló tud lenni!

Méhes Krisztián
Méhes Krisztián 10 éve siklőernyőzik, a veszélyektől sem riad vissza


- Milyen elképzelései vannak az odaérkezésről,hogy mi fogadhatja ott Önöket?

- Homok, kövek, még egy kis homok, néhány hatalmas porvihar, és remélhetőleg az a szállás-rendszer, amit évekkel előtte az előre küldött robotok felépítenek. Ha nem ez fogadna minket, bajban lennénk majd. Rengeteg érdekes kérdés van a fejemben az ottani életről. Milyen lehet 3 ember társaságában élni 2 teljes évig egy közepes ház méretű helyen? Miből lesz víz, levegő vagy akár élelem? Miket kell addig megtanulnuk, hogy képesek legyünk "mindenre"? Ki lesz a fogorvos? Hogyan oldjuk meg a csapaton belüli problémákat? Milyen erőforrások lesznek a környék felfedezésére? A legkisebb kérdés az, hogy mi fogad minket, amikor megérkezünk. Sokkal nagyobb kérdés, hogy lesz-e ott valaki kinyitni a zsilipet, amikor a második 4 fő megérkezik 2 év múlva, vagy elromlik mondjuk egy 150 forintos szelep valahol, és nem tudjuk megjavítani időben? A túlélésnek egy igen speciális formája lesz ez az út, percenként kihívásokkal.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Multifokális szemüveggel az éles látásért

Egy szemüveg négy helyett! Negyvenéves kor felett egyre többen szembesülnek azzal, hogy távolra sem… Tovább olvasom