Kisalföld logö

2017. 07. 28. péntek - Szabolcs 16°C | 26°C Még több cikk.

Kiss Ádám on Air Day - Ilyen, amikor zajlik az élet

˝Nem könnyű mindig új poénokat kitalálni, megfelelni a közönség elvárásainak. Mert közben élni kell, befelé is˝ – mondta interjúnkban Kiss Ádám. A Dumaszínház népszerű humoristájával erdélyi kalandozásról, vicces rajongókról is beszéltünk.

– Tizenkét részes roadreality-sorozatot forgattak nyáron Erdélyben, amit az elmúlt hetekben folyamatosan ismerhetett meg a közönség. Honnan jött az On Air Day Tour ötlete?
– Sokakat érdekelt, hogy milyen az életem a színpadon kívül. Számtalan vacsoracsata-felkérést visszamondtam, így kialakult egy űr, amit ezzel az alkotással szerettem volna betölteni a rajongóimnak. Megmutatni, hogy milyen, amikor a humorista nem vicces, esetleg fáradt vagy éppen tetves... szóval amikor zajlik az élet. Erdély pedig egy turné kapcsán került képbe, összekötöttem a fellépéseket a forgatással. Beavattam a fiúkat, összegereblyéztem a stábot, műsortervet írtam, autót béreltünk, elindultunk. Szó esik komoly dolgokról is, mert a sorozat készítésekor arra is gondoltam, hogy Kiss Ádám szemüvegén keresztül hátha olyanok is megismernek egy csomó értéket, tájat, embert, véleményt, akiket ez amúgy nem érdekel, esetleg nem ismeri. Az On Air Day Tour kizárólag az internetre készült, a visszajelzések szerint a közönség a szívébe zárta. Büszke vagyok rá, hogy - bármelyik tévécsatornától függetlenül - sikerült létrehoznom és kiviteleznem egy olyan sorozatot, amit százezrek követnek nap mint nap.

Fotó: Georgij Merjas
Fotó: Georgij Merjas

– Ezek szerint a filmezés komolyabban is érdekli?
– Régóta így van ez, a vad rajongók már találkozhattak néhány Kiss-filmmel. Szeretek felvenni, fotózni, vágni. Képeztem is magam, igazi agyradírt jelent ez. Az Erdélyben készült sorozatnak a producere is voltam, ami több felelősséget és kiadást jelentett, mint a szereplés. Tetszett, de nemcsak amiatt, hogy azt csinálták, amit mondok, hanem mert valóban azt és úgy mutathattam meg, amit én akartam. Ezért is nem adtam el tévének az ötletet.

– A Dumaszínház most ünnepelte tízéves születésnapját. Emlékszik, milyen volt az első fellépése?
– Nyolc évvel ezelőtt történt, harminc ember ült nekem háttal és ettek. Kiálltam a színpadra a kis papírommal, annyira tökéletes előadást akartam, hogy bemagoltam az egészet, de tényleg, még az „a" betűket is. Persze hogy sok minden kimaradt... Aztán beszólt egy néni, én visszaszóltam, és nevettek. Itt éreztem, hogy el lehet hagyni a papírt. Gyönyörűen megismertem itt a műfajt. Majd jött a 2006-os Humorfesztivál, nagyon szerencsém volt, hogy nem kellett rá sokat várnom, mert csak nyolcévente rendezik. A Magyar Rádió szerint ugyanis ennyi idő alatt termelődnek ki új humoristák. Sikerült megnyernem, s így megvolt a szakmai elismerés. A Showder Klub pedig meghozta az országos ismertséget.

Az On Air Day Tour legújabb része


– Ennek a csúcspontja talán 2008-ra tehető. Ahogy terjedt itthon a YouTube, úgy kerültek fel az internetre az újabb részek, és szinte mindenki a showder klubosokról beszélt. Hogy érzi, azóta miként alakult a népszerűség?

– Az internet a humorista szempontjából nem annyira jó dolog. Hofi idejében még nem volt elterjedt, így ő megtehette, hogy egy műsort változtatás nélkül többször is előadott. Ma már biztosan beszóltak volna neki a nagyszájú kommentelők, hogy „Géza, ezt már hallottuk". Ebben a felgyorsult világban, egy évadban nekem három négy műsort kell összehoznom, és negyven-ötven percesekről beszélünk. Nem könnyű mindig újat kitalálni, megfelelni az elvárásoknak. Mert közben élni kell, befelé is. Nyilván az a „tömeghisztéria", ami 2008-ban volt, alábbhagyott. Persze jólesett, de indokolatlannak tartottuk. Most egy normális, egészséges szinten vagyunk.

– Az interjú előtt jártam a Facebook-oldalán, rögtön a következővel találkoztam: „Ádám, én voltam az a paraszt, akik kiordított az autóból, hogy te vagy a legkirályabb a stand upban". Megtanulta kezelni az ismertséget?
– (Nevet.) Ez továbbra is szinte mindennapos. Egyébként sokféle típus van. Van, aki kulturáltan odajön, megszólít. Van, aki durván néz és böködi a társát, mintha én nem látnám, hogy három méterről bámul. Apropó, remekül olvasok szájról. Vannak, akik elkezdik mesélni a borzasztó vicceiket, de az a „kedvencem", amikor a saját poénjaimat mondják nekem.

Fotó: Georgij Merjas
Fotó: Georgij Merjas

– Azt is sokan kérdezték az oldalon, hogy jelenleg miért nem láthatjuk a Showder Klubban.
– Kell egy „Kiss Ádám-szünet". Öt év után úgy gondoltam, ennyi jár. De látható, hogy nem pihentem és nem tűntem el, rengeteg a fellépés és ott van az erdélyi sorozat is.

– Mit gondol, tíz-húsz év múlva mennyire emlékeznek majd a poénjaira, történeteire?
– Ezt nem lehet megmondani. Most, amikor a tízéves születésnapon avattuk a Dumaszínház emléktábláját, Bödőcs Tibor megszólalt: „Miért nem rovásírással készült, mert tíz év múlva már senki nem tudja majd elolvasni." Ezzel az egy poénnal mennyi mindent elmondott... Tényleg kiszámíthatatlan, mi lesz tíz év múlva. De azt tudom, hogy az öt-hat éves „klasszikusokkal" gyakran találkozom. Ilyen a bicsi-bocsi, a földrajzérettségi vagy éppen a szicíliai kalandozások.

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hasznos gyógytorna kismamáknak is

A terhesség 2. trimeszterétől kezdve egyéni változékonyságokkal ugyan, de sok kismamának akadnak… Tovább olvasom