Kisalföld logö

2017. 06. 24. szombat - Iván 18°C | 33°C Még több cikk.

Keleti Andrea visszafogná magát

Keleti Andrea táncművészt a Szombat esti lázban ismerte meg az ország, most a Reggeli műsorvezetőjeként láthatjuk, férjével tánciskolát vezet, táncszínházi előadást és fesztivált szervez, miközben megjelent szakácskönyve is.


Hiába próbáltunk rajta „fogást találni", kiderült, tényleg ennyi energiája van, és tényleg mintacsalád az övé – igaz, a kettő szorosan összefügg.

– Támogató, sármos férj, akivel még a tíz év korkülönbséget is legyőzték, gyönyörű gyerekek, megvalósított álmok és nett háztartás, miközben soha nem hervad le a mosoly az arcáról – ez már-már túl szép, hogy igaz legyen...
– A tüneményes férj stimmel – ha nem az enyém lenne, irigyelném! –, nagyon egymásra találtunk mi ketten, ami véletlen. Egy rugóra jár az agyunk, egyforma a tempónk, szeretünk együtt dolgozni, azaz rengeteg a közös pont – ennek köszönhető, hogy mindketten kiegyensúlyozottak vagyunk. Ez pedig szerintem predesztinálta, hogy a gyerekeink is azok. Vannak persze zökkenők, mélypontok a mi családunkban is, de ezek szerencsére csak kisebbek.

Közös munka, közös öröm

– A sok feladat, a sokfelé futkosás nem zilálja szét a hétköznapokat?
– Szerencsére az összefogás nagyon jellemző ránk, ha feladat van, a család apraja-nagyja felsorakozik és segít. A gyerekek is hozzáteszik a magukét – amikor például a szakácskönyvem készült, akárhányszor csak kellett, odaálltak velem sütni-főzni, fényképezkedni –, megértik, hogy ez a mi közös feladatunk, s ennek köszönhetően tudunk többek között lovagolni, nyaralni, zongorázni járni. Megtanulták, hogy ha közösen érünk el dolgokat, annak közösen aratjuk le a gyümölcsét is.


– A férfiak egója általában nehezen viseli, ha a párjuk ismertebb és népszerűbb náluk. Ez nem okozott gondot?
– Szerintem egy férfi akkor viseli ezt nehezen, ha ő maga nem tud kiteljesedni a munkájában, ez pedig nálunk nem így van. Tény, hogy az én munkám látványosabb – ha szerepelek a Reggeliben, azt a fél ország látja, a velem készült interjúkat ezrek olvassák –, de Zoli is ugyanúgy mindennap csatasorba áll. Ő menedzseli a munkáinkat, szervez, irányít, a tánciskolánkban pedig imádják a tanítványai! Olyan, mint valami Gedeon bácsi, elhalmozzák minden földi jóval, tegnap például lekváros hájas tésztát hozott neki valaki... Zoli tudja, hogy én szeretem a szereplést, látja, hogy így vagyok boldog és kiegyensúlyozott, s ennek ő is örül.

– Nem bántja, hogy a köztudatban ő „Keleti Andrea férje"?
– Tény, hogy ez így van, amikor fellépés közben én elfutok átöltözni és addig ő tartja szóval a közönséget, mindig azzal kezdi, hogy „igen, én vagyok »a« férj, de azért van rendes nevem is, Kovács Zoltánnak hívnak...", azaz humorral a helyén kezeli a helyzetet. Ezért szerettem bele: jó humora van és nagyon rugalmas. Nem érzem, hogy nyomasztaná ez a dolog – pedig nagyon figyelek rá –, de ha így lenne, biztos vagyok benne, hogy elmondaná. Mindig megbeszéljük, ha valami bánt minket, ezért is működik ilyen jól a házasságunk.

Ez már a hattyúdal

– Mindkettőjüket rengeteg ember, nyüzsgés, csillogás veszi körül a tánc, a show világában. Hogy kezelik az ilyenkor óhatatlanul feltámadó féltékenységet?
– Ez egyszerűen nem merül fel köztünk. A táncosokban mi nem a férfit vagy a nőt, hanem a tanítványainkat látjuk, akikkel kedvesnek és udvariasnak kell lennünk, akiknek jó hangulatú órákat kell tartanunk. Annyira szeretjük egymást Zolival, olyan fontosak vagyunk egymásnak, hogy meg sem fordul a fejemben más, és szerintem neki sem.


– Egyre újabb kapuk nyílnak meg ön előtt, mindig új szerepben látjuk. Látja már a következőt?
– Most az a terv, hogy egy kicsit megpróbáljuk visszafogni magunkat... A reggeli műsorvezetés egész embert és sok felkészülést kíván – különösen így, hogy nem vagyok rutinos műsorvezető –, hajnali négykor kelek, és nem hanyagolhatom el a táncot sem. Évekkel ezelőtt megbeszéltük, hogy műsorok jönnek-mennek, de a tánc az életünk, ezért amikor a Szombat esti lázban szombatonként hajnalig forgattam, másnap tíz órakor frissen, kipihenten mégis ott álltam a tanítványaim előtt. Egyszerűen azért, mert imádom a tanítást. Az emberek közelsége hatalmas energiát ad és szerencsére ezt még nyolcvanöt éves koromban is csinálhatom. Egy táncművésznek nagyon kell látnia, mikor kell abbahagyni, és bizony én már ott vagyok a „kapuban"... A lányom születése után egyszer már elhatároztam, hogy nem táncolok többet, s ez a Szombat esti láz előtt öt évig így is volt. A műsor „hozott vissza", s bár sok a fellépésünk Zolival, táncszínházban is szerepelünk, tudom, hogy ez már a hattyúdal.

Mindenben tudatos

– Divat lett szakácskönyvet kiadni, még az is belevág, aki alig fogott fakanalat a kezébe... Az öné miben más, mint a sok másik?
– A Család, ízek, csacsacsa szakácskönyvben a családunk kedvenc, valóban sokszor kipróbált ételeit gyűjtöttem össze, s aki elolvassa, az egy kicsit belepillanthat az életünkbe is. Odafigyelek, hogy egészséges ételeket rakjak a család elé, de ez nem jelenti azt, hogy nem eszünk nagyokat, hiszen mind nagyon szeretünk enni. Egy igazi, hagyományos lángos vagy egy jó túrós lepény csodálatos, s gyakran készítek halat is, ami sajnos Magyarországon nem divat. Az egyik legnagyobb kihívás mégis az, hogy a lányom alig eszik húst – egyszerűen nem kívánja, nem szereti –, szerintem néhány év múlva vegetáriánus lesz, ezért úgy kell főznöm, hogy neki is jó legyen és mi se érezzük lemondásnak.

– Minden szereplésén az látszik, hogy egyszerre nagyon önfeledt és vidám, másrészt rettentően tudatos. Ez a versenytánc hozadéka?
– Nem tudom, de az biztos, hogy nagyon tudatosan élem az életem, legyen szó munkáról vagy családról, gyereknevelésről. Igaz, ez a tévében nem látszik, mert ott az a fontos, hogy a jókedvem, a vidámságom átjöjjön a képernyőn. Otthon is könnyebb azt mondani, amikor egy fáradt nap után lerúgom a papucsom, hogy mindenki hagyjon békén, de ha az ember legyőzi magát és inkább nekiáll a gyerekekkel játszani, élvezni fogja. Nálunk például most húszcentis hó van és ilyenkor mindennap kint vagyunk: hógolyózunk, hóembert építünk, korcsolyázunk – együtt vagyunk. S ahogy én is arra emlékszem gyerekkoromból, hogy bejártuk az országot és kirándultunk, vagy hogy mókáztunk és fára másztunk a hűvösvölgyi nagyréten, a gyerekeinkben is ezek az együtt töltött pillanatok maradnak majd meg.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mintegy 250 ezer diplomáciai iratot hoz nyilvánosságra a Wikileaks

Az interneten már szombat este megjelentek az első részletek a WikiLeaks oknyomozó portál, korábban… Tovább olvasom