Kisalföld logö

2017. 04. 23. vasárnap - Béla 4°C | 13°C Még több cikk.

Ízek, imák, szerelmek és egy rossz film - kritika

˝A film csodás tájakra visz el minket, gyönyörűek a képek, az emberek, és alapjában véve nincs semmi feszültség sem. Talán ez az egyik hiba forrása.˝

A film azért is csábító, mert köztudottan egy világsikert aratott könyvből készült. Az alkotók mindent megpróbáltak, hogy valami egészen jó sikeredjen a sztoriból filmként, de nem elég a legjobb színésznőt, a legfelkapottabb világrészeket és néhány kedves lélekbemarkoló mondatot összeturmixolni a fogyasztható végtermékhez.

Julia kortalanul jó színésznő. Állítólag nem is plasztikáztatja magát, bár rendellenesen csókra álló szája nekem mást sugall, de ki tudja, a természet miért ne alkothatna ilyet? Amikor vállalta a szerepet ebben az egyszemélyes filmben, nyilván mélyen belegondolt abba, hogy hány és hány ember keresi közel a negyvenöthöz a helyét a világban. (A filmbeli énje nem ilyen öreg, ott mondjuk harmincéves, de ez Hollywood.)

Egy szép nő, aki szomorúan tud nézni a világ legszebb tájain. Sajnos a jó filmhez kevés. Hiába van vele ott az ügyeletes szívtipró: Javier Bardem.
Egy szép nő, aki szomorúan tud nézni a világ legszebb tájain. Sajnos a jó filmhez kevés. Hiába van vele ott az ügyeletes szívtipró: Javier Bardem.

És ha már belegondolt, akkor vállalta is azt, hogy életre kelti a nőt, aki nem akar egy unalmas sablonban élni, aki nem akar mindig ugyanazzal a kínzó fejfájással felkelni reggelente: miért van a világban, ha abban nem történik semmi, és csak a megszokás ott az úr? Nyilván ezt a kérdést általában a férfiak teszik fel maguknak, vagy ők azok, akikről inkább elképzelhető, hogy kilépnek életükből, és pont ettől különlegesebb a sorsukat elhagyó nők esete. Júlia nekiindul hát, hogy egy év alatt magára találjon. Ekkor még úgy nézünk rá, mint egy félistenre. Megteszi helyettünk is azt, amit mi nem mertünk soha. Kiveszi a szabadságot, ami minden embernek járna, ha képes lenne arra, hogy felelősségeitől megszabadulva magának éljen.

A film csodás tájakra visz el minket, gyönyörűek a képek, az emberek, és alapjában véve nincs semmi feszültség sem. Talán ez az egyik hiba forrása. A film ugyanis nem csupán mesét mond, hiszen a meséket szeretjük. (Egyébként valós történeten alapszik, tehát igenis vannak, akik megteszik, hogy otthagynak biztos egzisztenciát, életet. Bár közülük keveseknek sikerül besteller könyvet írni erről, amit még a filmstúdiók is megvesznek tőle sok-sok dollárért.) Hanem olyan mesét tár elénk, amelyben egyetlen konfliktussal sem találkozunk. Márpedig a legszebb történetekben is meg kell küzdeni valamilyen gonosszal, hogy a végén megtisztulva kerüljön ki a küzdelemből a főhős. Itt a legnagyobb konfliktus, hogy lopva kell lefénymásolni a nagy bali tanító feljegyzéseit.

A színészek igazán remekül játszanak, de mégis kívülállók maradnak. Az egész mesét mintha pálcikával fognák meg és csak óvatosan vinnék a szájukhoz, hogy a kamera fel tudja venni, a vásznon ott legyen, de ők sem nyelik le.

Kár, a könyv alapján – ajánlom mindenkinek elolvasásra – jobbra számítottunk.

Olvasóink írták

  • 1. Nikóca 2010. október 28. 15:15
    „Őszinte, szépen fogalmazott kritika. Maximálisan egyetértek. Ki gondolta volna, hogy az olvasmányos, gondolatébresztő könyvből egy vontatott, lassú "képeskönyv" filmadaptáció születik? Julia Roberts és színészkollégái jól játszanak, a képek gyönyörűek, a zene remekül idomul, de itt véget is ér a dícsérő szavak sorozata. Mikor a szék kényelmetlen jellege és a szomszéd menüje jobban lefoglal, elgondolkodom... Hogy nyerhette meg a sorozatrendező az Oscar-díjas színésznőt? Az alapmotívum maradt, - miszerint a közülünk való megkeseredett nő boldogságkereső útra indul, hogy meglelje válaszait és igazi harmonikus önmagát- , ám a lényeg, amitől gondolatformáló (és nem mellékesen élvezhető) lehetne, "kifelejtődött". Az igazán értékes, megfontolandó üzenet hiányzik, amitől a könyv oly jelentőssé vált. Sőt, szvsz kulcs mozzanatokra és mondatokra mondott nemet az adaptáló rendező. Ezek nélkül a film csupán szép illusztráció a Gilbert-műhöz. Adták volna ki inkább csinos albumként, mintsem filmnek aposztrofálva. Arra nem sajnáltam volna a forintot.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A nehezen gyarapodók

A munkám folyamán megtapasztaltam, hogy a fejlődés szempontjából vannak genetikailag elátkozottak és… Tovább olvasom