Kisalföld logö

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Ízek, imák, szerelmek – és egy remek film…

…a hátizsákban hordott életünkről, a spagettiba főzött szabadságról, a hit gyógyító erejéről, útról és megérkezésről, önsorsrontásról és szerető-szerelemről. Egy film, amit mindenkinek ajánlhatunk: függetlenül attól, hogy olvasta-e az alapjául szolgáló könyvet.
A legtöbben játszottunk már a gondolattal, hogy elhagyva jelen életünket, s felszámolva minden fizikálisan, vagy valamely értelemben bennünket ahhoz kötőt: házasság, ház, munka, pénz, biztonság, barátok… - három „lottószelvénnyel" elindulunk a nagyvilágba. A lottószelvény persze átvitt értelemben értendő, három ország, három lehetőség önmagunk megtalálására, a megbocsátás elnyerésére, a boldogságfogalom megértésére, a „saját szavunk" felfedezésére.



Igazi harc, küzdelem a film mindvégig: mert nem kell annál nagyobb konfliktus, minthogy az ember magával viaskodik: hogy jól élt-e, jófelé tart-e, hogy a társa elhagyásával okozott megbántás megindokolható, s megbocsátható-e. Hogy az önostorozás a tisztulás útja vagy csak még mélyebbre kerget a fájdalom labirintusában. Hogy kell-e mindig, mindenkoron egyensúlyban lenni vagy néha el kell engedni magunkból egy darabot, és sokszorosan kapjuk azt vissza... - talán épp a szerelemben.



Kérdés tehát számtalan van, amire választ keres a harmincvalahány éves Elizabeth Gilbert (Julia Roberts). A film onnan indul, hogy azt biztosan tudja ez az okos, szép, férjezett, egzisztenciával rendelkező nő, hogy az élete minden birtoklása, látszólagos tökéletessége ellenére kudarc. Kudarc, mert boldogtalan benne. Mert a jelene épp azt vette el tőle, amitől ő Liz Gilbert volt: ha úgy tetszik a szárnyait nyeste le, melyekkel repülhetett volna. Tudja, hogy mennie kell, és Istenhez fordul útmutatásért, de a döntés az övé: hátrahagyja a felépített jelent, felbontja a házasságát, s bár lelkiismeret-furdalása szinte a film végéig nem oldódik fel, kitart amellett, hogy mennie kell.
Nem több ő sem, mint - menekülő - ember: így aztán először nem is a nagyvilágba indul, hanem beleveti magát egy férfi ölelő-szorító karjaiba: ám rá kell döbbennie, hogy, csak miután visszatalált önmagához, visszanyerte lelki békéjét, megismerte az útját és annak okát, lesz képes arra, hogy boldog legyen valakivel.



Az utazás e ponton indul: Olaszország, India és Bali – három esély, hogy megtalálja, amit keres…
Az olasz jókedv, az új barátok, a fenséges ízek-lakomák, a történelmi távlatok mába lopódzó üzenete, a levetkőzött kötöttségek, a szieszta „rohanóembert" gyógyító ereje: mind-mind hozzájárul, hogy Indiába egy látszólag Egész, összeszedett Elizabeth érkezik meg.
Ott azonban szembesülnie kell vele, hogy még messze az út vége: az újfent rátörő gyötrő érzések, gondolatok, szomorúság és könnyek kezdetben még az imádkozáshoz, elmélyüléshez sem adnak erőt. Aztán két ember, egy fiatal „tiszta" indiai lány és egy már sokat hibázott másik "bűnös" nyugati ember sorsában oldódik fel a saját görcse, s jut egyre közelebb önmaga megértéséhez.



Balin Eliz a megtalált erő megtartásához vezető harcát vívja meg. Mert hiába a meglelt erő, ezt sokszor úgy próbáljuk megőrizni, megvédeni, hogy várat építünk a szívünk köré. Körülbástyázva azt érezzük csak biztonságban magunkat: támadhatatlannak. Eliz megérti, hogy így lelkileg kiegyensúlyozottan ugyan, de egyedül marad. Az öreg, bölcs jós, Katut vezeti rá: engedje be a szerelmet ebbe a várba, mert a kinyitott ajtón több erő sétál be általa, mint amennyi elillan. Hogy a (lelki) egyensúly nem azt jelenti, hogy nem billegünk soha. Igenis követünk el hibákat, igenis áldozunk be magunkból sok nemes és/vagy indokolható cél érdekében. A kilengés azonban a (lélek)mérleg egyik oldalán, a másik oldalon kiegyenlítődik. S ez a perpetuum mobile, örökmozgó-élet-játék vezet bennünk át a másik „szigetre", arra ahová vágyunk: mindenkit a sajátjára…





Julia Roberts (Liz) ismét bebizonyította, hogy okkal kapta meg Oscarját: mély átéléssel és kellő érzékenységgel formálja meg Eliz szerepét, a belső küzdelmet, vívódást, a sebezhetőséget, a gyenge-erős Nőt. Talán, mert maga is megvívott életében egy-két csatát…
A férfi főszerepet alakító Javier Bardem (Felipe) kicsit „kevés" a filmben. Egyrészt háttérbe szorul karakterességét tekintve a szereplők között: ez akár forgatókönyvi hiba vagy épp szándékosság is lehet. Másrészt a színészi játék is hol eltúlzottan sok, maníros, hol meg túl visszafogott: zavaróan nem egységes. Sármja viszont ezúttal is elvitathatatlan…
Nem mellesleg(!) a látszólagos mellékszereplők kitűnő színészi megformálásban kelnek életre. Az elhagyott férjtől az olasz életművészeken át az Indiába szakadt egykori alkoholistán keresztül az elvált-megbélyegzett bali gyógyítóasszonyig, nem beszélve a fogatlan jós-bölcsről, az olasz rend házinénijéről nem megfeledkezve.
A csodálatos tájak is magukért beszélnek, s ezek együtt a kultúrák különbözőségéből fakadó eltérő hatású képi világgal szinte fejezetekre darabolják a filmet, vezetve a nézőt Eliz útján felfelé, lefelé, előre és vissza, olykor egyhelyben toporogva, majd egyirányba törekedve.



Végre egy nem kiszámítható film, amit ráadásul az élet írt, amely a lélek ösvényein halad, amelyben a lélek hosszabb utat tesz meg az utazás során mint a test. Nincs ember, aki ne kapná fel a fejét egy-egy mondat hallatán: olyannyira találva érezheti magát, mintha az ő sorsáról, életéről mesélne a mozi...

Nem dícsérem tovább, meg kell nézni!
Jó utat!

_________________________________________________________

Ízek, imák, szerelmek
Eat Pray Love

amerikai dráma

Gyártás éve: 2010

Rendező: Ryan Murphy

Főszereplők:
Julia Roberts (Elizabeth Gilbert)
James Franco (David)
Javier Bardem (Felipe)

Szereplők: Billy Crudup (Steven), Richard Jenkins (Richard), Viola Davis (Delia), Arlene Tur (Armenia), Christine Hakim (Wayan), Elena Arvigo (Maria), Alyxx Morgen (Katherine Gilbert Murdoch), Tuva Novotny (Sofi), David Lyons (Ian), Hadi Subiyanto (Ketut Liyer).

Munkatársak: Forgatókönyvíró: Ryan Murphy, Forgatókönyvíró: Jennifer Salt, író: Elizabeth Gilbert, Producer: Dede Gardner, Zene: Dario Marianelli, Operatőr: Robert Richardson, Vágó: Bradley Buecker, Látványtervező: Bill Groom, Jelmeztervező: Michael Dennison, Forgalmazó: InterCom.

Olvasóink írták

  • 4. JIF 2010. november 16. 11:40
    „Végre egy tartalmas, cukorszirup-limonádé mentes, a gondolkodókra igaz alkotás, melyhez illik a kiválóan elemző -már-már tanulmányszintű- elemzés!”
  • 3. Mankapunka 2010. november 09. 23:21
    „Szó veszélyes fegxver,és van aki fegyvertelen................”
  • 2. fióka 2010. november 09. 11:35
    „katasztrófa”
  • 1. Mankapunka 2010. november 08. 13:34
    „Befordulós emberek filmje.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Piacvezetővé válna az Adidas

A német sportszergyártó Adidas AG 2015-ig 45-50 százalékos bevételnövekedést kíván elérni, évi 15 százalékos eredménytöbblet mellett. Tovább olvasom