Kisalföld logö

2017. 05. 23. kedd - Dezső 14°C | 24°C Még több cikk.

Gyerekei nevelik Szalay Ádámot

Szalay Ádám, a Napló főszerkesztője azt állítja, nemcsak a forgatásokon tanul mindig újat, hanem munka után, odahaza is. Feleségével, Szilviával három kislányt nevelnek. Jöjjön tehát néhány történet, amelyet a riporter papa a kicsiktől tanult meg az életről.
– Apu, de jó, hogy neked van hajad! – kiáltott fel Lili, a legkisebbik lányom a boltban, és hatalmas puszit nyomott az arcomra. Rosszat sejtve néztem körül. A sorban mögöttünk álló kopasz, középkorú úr zavartan sütötte le a szemét. Szegénynek vörös volt még a feje búbja is, és ez természetesen jól látszott. Hirtelen eszébe jutott, hogy még nem tett be a kosarába valami nagyon-nagyon fontosat, és eltűnt a csemegepult irányába. Lili persze nem látta a közjátékot. Ő már valami újabb csoda felfedezésével volt elfoglalva. Mert ötévesen a világ csodálatosan izgalmas hely. Csak sajnos a felnőttek ezt legtöbbször már nem hajlandók észrevenni.

Minden szülő nagy ajándéka, hogy a gyerekek őszinte világába bepillanthat, ha a napi gondjaink mellett kellően nyitottak vagyunk az ő világukra, mindennap elleshetünk tőlük egy tanmesét, amivel átvészelhető a nap, és reményteli lesz a holnap.

Szalay Ádámot három lánya tanítja azokra a bölcsességekre, amelyekről felnőttként gyakran megfeledkezünk.

Élj a jelenben!

– Hideg, téli hajnalon csörgött a vekker. Kikászálódtam az ágyból és láttam, hogy jó tízcentis hó borít mindent. Rögtön tudtam, hogy el van rontva a reggel: lapátolás, autó kiszabadítása a hó alól, harminccal csúszkálás a jeges úton, biztos késés a munkahelyről. Hangosan moroghattam, mert Eszterke, a középső lányunk, ébredezni kezdett mellettem. (Legtöbbször átjön éjszaka, befekszik kettőnk közé a franciaágyba. Általában ránk merőlegesen.) Amint meglátta a havat, felsikoltott örömében. Odarohant az ablakhoz, odanyomta az orrát az üveghez, aztán ugrabugrálva ünnepelt, igazi örömtáncot járt. Nem gondolkodott azon, hogy most majd overallnadrágot kell húzni, és az iskolai folyosó csupa latyak lesz, meg hogy vizes lesz még a nyaka is, ha hógolyócsatába keveredik. Minden idegszálával, minden rezdülésével élvezte a pillanatot. Mondanom sem kell, pillanatok alatt megértettem, mire gondolnak az indiai jógik, amikor azt hirdetik, hogy meg kell élni az élet minden egyes pillanatát.

Kérj, kérj, kérj!

– Juli a legnagyobb a három lányunk közül. Nagyon tud kérni. Tengerimalacot akart, mi viszont hallani sem akartunk róla Szilvivel. Másfél évig álltuk a sarat. Talán nem árulok el nagy titkot: Szőrmók ma már családtag, igazi luxusmalac, csak primőröket hajlandó enni, friss zöldpaprikát és kígyóuborkát. Hozzáteszem, mi is profitáltunk az ügyből, mert ellestük a lányomtól a fondorlatos stratégiáit. Juli ugyanis művészi fokra emelte a kérés tudományát, és ez az élet minden területén működtethető, legyen szó tengerimalacról vagy fizetésemelésről.

– Íme a módszer az én kis 11 éves gurumtól: próbáld újra meg újra – hátha nem hallották jól! Próbáld egy másik napon, talán Az élet tele van apró örömökkel. De valamiért, úgy 15 éves korunk táján ezek a dolgok láthatatlanná válnak sokunk számára.

sikerrel jársz! Próbáld akkor, ha valamit már letettél az asztalra (matekötös, énekverseny második helyezése), próbáld akkor, ha már bizonyítottad az elkötelezettségedet (három tengerimalacos könyv kiolvasása egy hét alatt)! Folytasd a fenti lépéseket, ameddig el nem éred a célod!

Jutalom jár az erőfeszítésekért!

– Felnőttkorban ezt hajlamosak vagyunk lényegtelennek gondolni. Csak robotolunk, leszegett fejjel, aztán, ha a munkánk végre eredményt hoz, akkor egyetlen szusszanás nélkül átlépünk egy újabb mókuskerékbe. Az agyat kondicionálni kell a sikerre. A gyerekek ezt is tudják: ha kibírom az oltást hiszti nélkül, nyalókát kapok. Ha jól felelek matekból, elmehetek moziba. Az erőfeszítésnek és a kitartásnak jutalom lesz az eredménye. Erőfeszítés+kitartás=jutalom. Ezt a képletet egy egész életen át érdemes alkalmazni. Mert az embernek csak így van kedve dolgozni. Ha nincs jutalom, nincs erőfeszítés.

Az élet tele van apró örömökkel. De valamiért, úgy 15 éves korunk táján ezek a dolgok láthatatlanná válnak sokunk számára. És csak akkor kezdjük újra látni őket, ha megtanuljuk megint a gyerekeink szemével megtapasztalni a valóságot. Jobban mondva, az ő valóságukat. Megéri.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

VV Annamária anyósjelöltje magánnyomozót állított a lányra

A nő mesterkedései miatt a két fiatal kapcsolata megromlott: Annamari azzal vált el szerelmétől,… Tovább olvasom