Kisalföld logö

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 3°C

Gyerek támad gyerekre

Egyre többször fordul elő az agresszív viselkedés az iskolában. Agresszió alatt nem csak a fizikai bántalmazást kell érteni, idetartozik a kigúnyolás, a kiközösítés, a lopás, a csúnya beszéd.

A megye iskoláiban a rendőrség is igyekszik a gyerekeknek, a szülőknek és a pedagógusoknak segíteni.

Egyre gyakoribbak a híradások arról, hogy gyerekek rabolnak ki gyerekeket, támadnak egymásra, elveszik a másik telefonját, vagy zsarolással arra kényszerítik: adja oda a zsebpénzét. Az iskolákban mindennapos az agresszió, ami nemcsak fizikai tettekben nyilvánul meg, hanem csúfolásban, kiközösítésben, szidalmazásban is. ˝Takarodj innen, mert kinyírunk˝ – ez a mondat nem olyan régen hangzott el egy általános iskola udvarán, ahol a negyedikesek nehezményezték, hogy a kis elsős leült az udvari padra. Így tudatták az újonnan érkezettel, hol a helye.


A szülő ilyenkor teljesen tanácstalan

Az óvoda családias légköre után a gyerek egy teljesen más összetételű közösségbe kerül, a 3–6 évesek világából a 6–14 évesekébe. Szabó Éva pszichológus arra mutat rá: az agresszióra a gyereket előre felkészíteni nem lehet. Fontos, hogy a szülő meghallgassa gyerekét, bátorítsa arra, mondja el, mi történt az iskolában. A gyereknek éreznie kell: mindig mellette áll. A szülő feladata nem könnyű. El kell döntenie, hogy mikor kell beavatkoznia – szólni az iskolában –, és mikor elegendő a gyerek pszichológiai immunitását erősíteni, különböző stratégiákat kidolgozni arra, hogyan viselkedjen ilyen helyzetekben.



Ne hagyja magát megalázni

– Meg kell magyarázni a kisgyereknek, hogy az életben sok másmilyen emberrel fog találkozni, mint amit ő otthon megszokott. Segíteni kell őt abban, hogy megtanulja, nem kell minden bántó megjegyzést közel engednie magához, vannak olyanok, amelyeket jobb, ha elenged a füle mellett – mondja Szabó Éva. – A gyereket bátorítani kell arra, hogy ha baj van, szóljon a pedagógusnak. Fontos megtanítani neki, hogy meg tudja mutatni: erős, nem hagyja magát megalázni, valamilyen szinten legyen képes kiállni magáért – nyilván az életkor előrehaladtával ez egyre jobban fog menni.

– Ha a szülő úgy dönt, hogy a pedagógushoz, az igazgatóhoz fordul, legyen konstruktív, nyitott és nyugodt. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy azt a gyerek elmondja. Nem azért, mert hazudik, hanem a pszichológiai realitást tekintve az elszenvedett sérelme az ő szemében óriásinak tűnik. Lehet, hogy egy nagyfiú sietett, belerúgott véletlenül a táskájába, és a kisgyerek ezt ellene irányuló súlyos agressziónak értelmezi, mert ő így élte meg. A szülő tehát ne kivont karddal menjen az iskolába!


Önbíráskodás helyett

Nem helyes, de talán természetes, ha a szülőnek megfordul a fejében: bemegy az iskolába, és ˝lerendezi˝ azt a gyereket, aki az övét rendszeresen bántja. Az önbíráskodás ebben a helyzetben sem megoldás, nem a szülő feladata, hogy az agresszíven viselkedő gyereket kérdőre vonja. Más gyerekét nem nevelheti, neki közvetítőn keresztül van lehetősége a támadó gyereknek üzenni – ez a személy jó esetben a pedagógus. A probléma megoldásának formája nagyon fontos: a felnőtt nem reagálhat agresszívan egy ilyen helyzetben, mert akkor ő maga sem különbözik az agresszortól. Ráadásul egy felnőtt egy gyerekkel szemben erőfölényben van.



Nem lehet eltussolni

Szabó Éva azt mondja: az iskolai agressziót eltussolni nem lehet. A gyerekek a legtöbb családban maguk is megtapasztalják a szóbeli vagy fizikai agressziót, ezt a mintát viszik magukkal otthonról. Az agresszivitás nem a verekedéssel kezdődik, hanem mások leszólásával, csúfolásával, lekezelésével. A gyerekek ezeket a mintákat hordozzák magukban, és mivel nem ismernek más problémamegoldási módokat, ezeket alkalmazzák. A pszichológus szerint a gyereket alternatív problémamegoldásra kell tanítani otthon is, meg kell beszélni vele, mit miért és hogyan teszünk, együtt kell működni az őt érintő döntésekben.


Agresszorok és áldozatok

Egy felmérés szerint – 505 diákot kérdeztek meg – a gyerekek 13 százaléka szokott agresszívan viselkedni társaival, tanáraival, szüleivel. A megkérdezettek negyede állította azt, hogy kénytelen társaitól agressziót elszenvedni. Az agresszió egyfajta – természetesen rossz – megoldás a gyereknek arra, hogy enyhítse belső feszültségét, dühét. A nemek között mára elmosódnak a különbségek, ma már nem jellemző, hogy a fiúk durvábbak, mint a lányok – utóbbiak is hajlamosak a durvaságra. Jellemző az is, hogy az iskolai erőszakos cselekményeket a gyerekek csoportosan követik el, az egyik gyerek viszi a másikat magával.


Beavatkozzon-e a szülő?

Nehéz kérdés, hogy beavatkozzon-e a szülő, és ha igen, mikor. A gyerekek gyakran mondják otthon: ˝Anya, ne szólj, mert akkor még nagyobb bajba kerülök.˝ Ha a gyerek fél attól, hogy a szülői beavatkozás rosszul fog elsülni, mérlegelnie kell. Át kell gondolnia: van-e olyan kapcsolatban a tanárokkal, hogy azok fogadóképesek lesznek a mondandójára? A gyereket azzal kell megnyugtatni: pontosan tudom, meddig lehet elmenni, hogy mi az a pont, amikor már muszáj szólni.

Olvasóink írták

  • 2. imre1964 2010. március 25. 16:19
    „Ez a fajta viselkedés csak egyfajta népcsoportra jellemző.
    A szinesek már így nevelik fel menj lopj.”
  • 1. csompi1 2010. március 25. 09:32
    „-anyúúú! A suliban a gyerekek Rambónak csúfolnak!
    -jól van kisfiam, majd bemegyek, és szólok a tanítónéninek.
    -hagyd csak anya, ez az én harcom!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bencsik Tamara mindent megmutat a Playboyban

Bencsik Tamarának már nemcsak a hangjában lehet gyönyörködni, hanem a testében is. A Megasztár… Tovább olvasom