Kisalföld logö

2017. 05. 30. kedd - Janka, Zsanett 17°C | 30°C Még több cikk.

Gázt neki!

˝A nők nem is tudják, mi az, hogy autó, sőt a visszapillantó tükröt is csak arra használják, hogy megnézzék, nem mosódott-e el az arcfestékük. A közlekedési táblákat összekeverik, s ha balra indexelnek, biztos, hogy jobbra kanyarodnak...˝

Ugye ismerősek ezek a közhelyek, amelyeket természetesen férfiak találtak ki?

A helyzet az, hogy az autó valóban még mindig inkább ˝férfidolog˝, a kocsit vásárlók jóval több mint fele közülük kerül ki. Évről évre gyarapszik azonban az autótulajdonos nők száma. Majdnem minden harmadik kocsiban hölgy ül a vezetőülésen. Sőt, vannak már tipikusan csajoknak szánt verdák is!


Nem kell gumifa!

A gyengébbik nem képviselői olyannyira méltó ellenfelei a volánnál a férfiaknak, hogy most már egyre több a női taxis, buszsofőr és vezetőoktató is.

– Férfiak-nők éppúgy közlekednek, nincs különbség... – állítja Tóthné Kálóczy Krisztina vezetőoktató. – Eleinte senkinek sem könnyű a vezetés, a fiúk is éppen annyiszor fulladnak le, mint a lányok. A tolatás és a parkolás is mindenkinek nehéz kezdetben. Egyáltalán nem lehet kijelenteni, hogy a nők rosszabb sofőrök a férfiaknál, szóval félre a szőke nős, gumifás poénokkal – mondja az oktatóhölgy, aki már több mint öt éve dolgozik a szakmájában.



Kicsi, piros és kabrió

A nők már nemcsak hogy vezetnek, a márkakereskedések külön az ő számukra dobnak piacra kocsikat. Ezek az autók főleg kicsik (a parkolás miatt), formásak, s általában piros színben pompáznak a legszebben. Egy felmérés szerint a legtöbb nő egy tűzpiros kabrióra vágyik, s abszolút utálják a fekete terepjárókat. Sőt, a legtöbbjük képes a lámpáknál egy teljes, komplett sminket magára dobni, tökéletes rúzzsal és kontúrral. A 12 centis magas sarkúban való vezetés pedig meg se kottyan!



Range Rover vs. Mini Cooper

Dukai Reginának hét éve van jogosítványa. Soha még egy kisebb koccanásnak sem volt okozója, de utasként többször is karambolozott már.

– Sajnos már volt közúti balesetem, ám szerencsére kisebb karcolásokkal megúsztam. Én magam rendkívül óvatosan vezetek, nem szeretem az eszeveszett száguldozást – mondta a modell. – 2001-ben én lettem ˝Az év arca˝, s ezzel megkaptam életem első autóját, egy Mini Coopert. Ott kezdődött a ˝szerelem˝... A legszebb, a legcsajosabb és a egmegbízhatóbb autó a földön. Azóta már a harmadik ilyen típusú kocsim van, most aranylóan csillogó színben – mesélt az énekesnő. – Ha családom lesz, már nem ilyen járgányra vágyom. Akkor a kényelem és a praktikusság lesz az elsődleges szempont, s éppezért a Range Rovernél nem tudok elképzelni jobbat. Biztonságos, tágas, masszív. Nem lányos, de nekem tetszik... – mondta befejezésül a szőkeség.


Top 10 női kedvencek

1. Wolksvagen Beetle
2. Mini Morris
3. Fiat 500
4. Smart
5. Fiat Grande Punto
6. Peugeot 206 cc
7. Citroën C3
8. Suzuki Swift
9. Toyota Yaris
10. Opel Corsa

Olvasóink írták

  • 7. átlagember 2009. október 15. 11:43
    „Szerintem nem csak nemtől függ, hogy ki mennyire vezet jól vagy sem. Azt mondják, hogy a nőknek kevésbé jó a térlátásuk, mint a férfiaké. Azok a nők viszont, akik olyan munkát végeznek, ahol szükséges az un. képzelőerő (pl. egy tervező) jobban vezetnek az utakon.
    Az pedig, hogy mennyire nem figyelnek egymásra az autóvezetők nap, mint nap tapasztalom. Pl. a Lajtán, ahol ha az Ifjúság körút felől jövök és a Cuhára szeretnék balra nagy ívben kanyarodni meg kell várnom, amíg a még 30km/h-val sem haladó (legtöbbször női) vezető (szemben) elhalad előttem. Már a Cuhán lévő buszmegállónál elkezd lelassítani, ha a Mol kút felé kanyarodó sávnak piros a lámpa. Arról nem is beszélve, hogy piros lámpánál megáll a kereszteződésben, így nem hagyva utat a balra nagy ívben kanyarodóknak. De láttam már olyan idősebb férfit is vezetni, aki inkább leáll az út szélére, csak ne kelljen menet közben mellőzködnie, ha szembe jön egy nagyobb autó.
    Nő vagyok, a férjem mellett nagyon sokat vezettem, mert hagyott vezetni és sok mindent tanultam tőle. Ennek köszönhetem, hogy nagyon jól vezetek. Akármelyik férfival fel merném venni a versenyt, bármilyen típusú gépkocsit vezetve.”
  • 6. Szilágyi_Zsolt 2009. október 14. 10:55
    „Ja, és még valami eszembe jutott e téma kapcsán, ezt szeretném is kiemelni; ami legtöbb esetben a nemek közti különbözőségre alapszik, ez pedig a vezetés mint műszaki terület.
    Kedves hölgyeim! Tudom, hogy Önök eredendően irtóznak, de legalábbis heveny unalmat tanúsítanak mindenféle technikai szerkezettel szemben, de, ha tetszik, ha nem, tudomásul kell venniük, hogy az autó csak másodlagosan közlekedési eszköz. Az autó elsődleges szempontból egy GÉP, és mi, sofőrök, amikor a vezetőülésbe ülünk, automatikusan gépkezelővé avanzsálunk, ehhez mérten pedig illene PONTOSAN megtanulnunk, és rögzítenünk magunkban, hogy az egyes gépkocsivezetési elemek végrehajtásakor mit is csinálunk. Tudom, hogy egy nőnek, akit általában a gépek nem is érdekelnek, meg nem is érti őket, ez dögunalmas, de könyörgök: az életünk, épségünk függ tőle, hogy a pontos ismereteket jól elsajátítsuk. Kifejtem, mire gondolok.
    Egy fiút, férfit általában érdekelnek a gépek: már kiskorában minden elérhetőt szétszerel, megvizsgál, hogy működik, milyen a szerkezete. A lányok inkább az ,,egésszel" foglalkoznak, babusgatják a hajas babát, de viszonylag ritkán belezik ki: ők inkább a leendő anyai érzelmeiket élik ki rajtuk. Ezen alapvető nemi eltéréseket egy kísérlettel is bizonyították: találomra kiválasztott, x számú fiút-férfit és lányt-nőt kértek meg arra, hogy rajzoljanak egy kerékpárt. A hímneműek általában tökéletesen működőképes biciklit hoztak össze, tehát megvolt a váza, két kereke, pedáljai, lánca, ülése, fékjei, kormánya; sokan még csomagtartót és lámpákat is rajzoltak rá. Ezzel szemben a nők nemigen jutottak tovább a váznál, a kormánynál és a két keréknél, viszont szinte kivétel nélkül rajzoltak rá kerékpárost, tehát a dolgot az emberi, emocionális részénél fogták meg...
    Mindezzel arra szeretnék rávilágítani, hogy a nők adott esetben azért szerencsétlenkednek annyit a vezetéssel, mert egyszerűen nincsenek tisztában azzal, hogy egy adott mozdulatra tulajdonképpen mi is történik a gépkocsi belsejében. Nem tudják, mit is szabályoz pontosan a gázpedál, nem tudják, hogy működik a fék, nem tudják, mit csinál (ha van) a kuplungpedál és a hozzátartozó tengelykapcsoló-szerkezet. Fogalmuk sincs a sebességváltó felépítéséről, a hozzátartozó fizikai jelenségekről, az áttételekkel változtatott forgatónyomaték-vonóerő viszonyokról, motorfékről. Még a kormány működéséről sincs fogalmuk. Minderről csak annyit tudnak, hogy ha a gázpedált nyomom be, gyorsul, ha meg a féket, akkor lassul a verda. Emellett nem érdeklik őket az olyan elvont fogalmak sem, mint például a reakcióidő, tapadás, útviszony. Pedig mindez szépen, részletesen le van írva a tankönyvekben, az oktatók is elmagyarázzák. Lehet kérdezni is őket, szívesen szoktak segíteni. Ennek ellenére úgy tapasztaltam, hogy 95%-ban csak a fiúk érdeklődnek ezen dolgok iránt, hogy pontosan mit is hajtanak végre mondjuk a kézifék kiengedésével. Mindezek a hiányosságok a gyakorlat megszerzésével kissé tompíthatók ugyan, de az általuk okozott űrt nem lehet betölteni, és a nők esetében általában főleg a rutintalanság, a kezdő, egyedül vezető időszak rengeteg motorbőgetéssel, váltórecsegtetéssel, kuplungcsúsztatással, elfékezéssel jár, ha ugyan nem komolyabb balesettel. Én 2005 elején raktam le a jogosítványt, 22 évesen (azért olyan későn, mert nem akartam külön az A, külön a B kategóriával vacakolni, inkább megvártam, amíg az A-ra is alkalmas leszek életkor szempontjából). Akkor már 7 éve vezetgettem itthon, a falumban (természetesen nem a forgalmas főúton, hanem egy elkerülő földúton tettem ezt, ahol nemhogy jármű, de ember is alig járt), elég jól kigyakoroltam már az autóvezetés gyakorlati részeit (ami szerencsére sosem okozott nehézséget, lévén műszaki érdeklődésű ember). Az elméleti részeket, jelzőtáblákat is jórészt bemagoltam már, kedvtelésből, autodidakta módon, mire egyáltalán bejelentkeztem a jogosítványszerzésre, úgyhogy mind az elméleti, mind a járműkezelési és forgalmi vizsgát hibapont nélkül raktam le. Ezzel nem dicsekedni akarok, csak annyit, hogy ,,tanuló" létemre elég rutinos voltam már a vezetés terén, amikor bedobtak a mély vízbe. Nem is nagyon foglalkozott már velem az oktatóm, csak kocsikáztunk ide-oda. Ehhez mérten szörnyülködéssel vettem tudomásul, hogyan vezetnek az autóval ténylegesen csak pár nappal-héttel azelőtt megismerkedett női mazsolák. Néhányszor előfordult, hogy a gyakorlóvezetésem idejének lejártával először elmentünk a következő páciensért, valahová a városban, majd visszafelé ő vezetett, míg visszamentünk oda, ahol én a kerékpáromat lezárva hagytam. Eközben én a hátsó ülésen kuporogtam, és szabályos halálfélelmem volt... ha valamit, hát akkor azt ott biztosan eldöntöttem, hogy oktatóvezető márpedig sosem lesz belőlem. Csodálom, hogy nem őszült meg még mindegyik. (Egyébként az oktatóm is mondta, hogy a sok tudatlan ember irigyli őt, mert hát mennyi jó, fiatal nő mellett üldögél nap mint nap... de ha tudnák, hogy az a sok jó nő a viselt dolgaival hogyan kikészíti őt a nap végére, akkor nemigen irigykednének.)

    Egyszer volt egy olyan eset, hogy egy olyan, jelzőlámpával védett kereszteződésbe értünk, amelyiknél jobbra, egy enyhe S kanyarba kellett volna letérni. A lámpa nekünk zöldet mutatott, tehát simán csak ki kellett volna tenni az indexet, visszakapcsolni, és megfelelő kormánymozdulatokkal ráterelni a gépet az útvonalra. Az oktatóm kiadta ezt az ukázt, aztán félig hátrafordulva mondott nekem valamit. Én meg közben látom, hogy a csajszi, mint akin szemellenző van, görcsösen markolja a kormányt, és egyenesen nekivezeti a kanyar másik sávjában, pirosban várakozó busz oldalának... Hát majdnem felordítottam ijedtemben. Szerencsére az oktató magától is észbekapott, kormányfélrerántás, satufék... épp csak hogy megálltunk a busz előtt... a váltó nem jön ki sebességből, mert ugye a lány nem tudja benyomni a kuplungot, csak ül nagy ijedten... mögöttünk feltorlódnak a kocsik, dudálás... végre valahogy üresbe talál a váltó, újraindítás, az oktató nagy nehezen elindul, bal kézzel vezetve a kocsit... félreállás, letolás, a nő csak ül, bőg... pedig semmi mást nem kellett volna tennie, csak rendesen megtanulnia és fejben tartania, hogy az egyes kezelőszervek hogyan működnek.

    Próbáltam tanítgatni a barátnőmet is, egyelőre csak úgy, hogy én ültem a vezetőülésben. Én kezeltem tehát mindent, egy földúton lassan, 20 km/h-val haladtam, és mondtam neki, hogy nyúljon át az anyósülésből, és próbálja kormányozni a járgányt. Hát nem ment. Jó, persze, hirtelen jött az ötletem, meg izgult is nyilván, még sosem csinált ilyet, de hát dettó ugyanazt művelte, mint a fent említett nőszemély. Beállította egy irányba a kormányt, és görcsösen markolta; meg sem próbálta befolyásolni vele a kocsi mozgását. Utána megpróbáltuk még egyszer: balra kanyarodáshoz is jobbra tekerte volna a volánt, pedig azért annyit elmagyaráztam neki, hogy a kormány hogy működik...

    Nagybátyám a múlt héten kaput javított a szomszédasszonyának, mert az illetőhöz (matektanár) egy frissjogosítványos ifjú hölgy jött korrepetálásra, aki a ház elé való beálláskor szerencsésen megdöntötte a kaput...

    Összegezve: nekem semmi bajom a női vezetőkkel, sőt mint írtam, méltányolom is az erényeiket, de könyörögve kérem őket: ne röstelljék, ne sajnálják az időt, és tanulják meg alaposan a gépkocsivezetés minden elméleti csínját-bínját, mert ez, ha végrehajtják, kifizeti, ha nem, akkor viszont nagyon megbosszulja magát. És természetesen ez a bejegyzés sem akar általánosítani, tehát elnézést a műszaki zseni hölgyektől, illetve a hozzá nem értő fiúknak-férfiaknak is javasolom a fent leírtak figyelembevételét. :)

    Ja, és bocs a sok szövegelésért, de a gyakorlati vezetés egy jó téma, erről szeretek sokat írni. :)”
  • 5. Szilágyi_Zsolt 2009. október 14. 09:55
    „A másik: meglátásom szerint a nők bizonyos szempontokból igenis eredendően rosszabb, más szempontból viszont jobb sofőrök, mint a férfiak. Ezt a kijelentést elsősorban arra alapozom, hogy a nők agya más felépítésű, mint a férfiaké, aminek evolúciós okai vannak. Régen, az őskorban, az élelemszerzés (vadászat) feladata szinte teljes mértékben a férfiakra, míg a gyereknevelés szinte teljes mértékben a nőkre hárult. Ezért van az, hogy:

    - a férfiakban sokkal erősebb a vadászösztön (bár ez nem kapcsolódik szervesen a vezetéshez, viszont a férfiak egymás közötti, vezetéssel összefüggő rivalizálásához, hogy kinek van jobb kocsija, melyik gyorsul jobban, annál inkább, hiszen ez megfelel a régi ,,ki ejt el több vadat, kié a gazdagabb vadászzsákmány" vetélkedésnek, ami viszont gyakran vezet balesetekhez), valamint

    - sokkal fejlettebb a térlátásuk (a kő, bot, később dárda elhajításához, nyilazáshoz, vadra való ráugráshoz pontosan fel kellett tudni mérni annak távolságát), aminek nemcsak a parkoláskor, de előzéskor, besoroláskor, helyezkedéskor, megálláskor, elinduláskor is nagy szerepe van; a nők rengeteget bénáznak, ha valahová be kell állni a kocsival, tolatáskor, visszapillantóból való tájékozódáskor pedig teljesen meg vannak lőve, mert egyszerűen ,,nem érzik az autót", hogy hol van az eleje, oldala, vége. Ezenkívül

    - sokkal jobban képesek tájékozódni (nemcsak vadászni kellett elmenni, de a koncokkal megrakodva, valahogy haza is kellett találni); nem kell taglalnom, hogy ennek milyen nagy szerepe van a vezetésben.

    - a hím nemi hormonok miatt általában erőszakosabbak, lendületesebbek, jobban kihasználják az adódó kedvező közlekedési helyzeteket, rámenősebben, céltudatosabban haladnak az utakon.

    Ugyanakkor a nők, akik a gyermekekkel és a többi nővel a barlangban maradtak, és legföljebb bogyót gyűjteni vagy kisállatokat csapdázni távolodtak el, sokkal jobban képesek az összetett gondolkodásra, a kreativitásra, józanabbak, megfontoltabbak, racionálisabbak a férfiaknál (ami ugyan nem előnyös olyankor, ha nincs idő a habozásra, hanem ,,reflexből" kell cselekedni, de általában kifizetődő magatartás). Több bennük az érzelem, az empátiakészség, sokkal jobban átérzik a másik esetleges kényszerhelyzetét, és már csak eredendő szelídségük okán sem kezdenek üvöltözni a másik autóssal, hogy ,,Te hülye f..., az Ecserin vetted a jogsidat?!", ami közlekedéspszichológiai szempontból mindenképpen előnyös.

    Mindezek természetesen nem kizárólagos megállapítások, hiszen éppúgy van férfi, mint ahogy nő is, aki nem felel meg a fent leírt jellemzésnek, de általánosságban igaznak mondható. Viszont jó lenne, ha ezekkel mindenki tisztában lenne: a férfiak elnéznék a nők eme gyengeségeit, ehhez mérten segítenék őket, például a besorolásban, ugyanakkor elismernék a fent méltatott jó tulajdonságaikat, és fordítva. Ha még emellé a KRESZ-t is betartaná mindenki, ezerszer jobb lenne a közlekedési morál az utakon.”
  • 4. Szilágyi_Zsolt 2009. október 14. 09:44
    „Szívem szerint először kőkeményen (százezrekre) megbüntetném, másodszorra örökre eltiltanám a vezetéstől azt, akit rajtakapnak, hogy vezetés közben a kocsiban sminkeli magát, telefonál, eszik, iszik, dohányzik, szóval valami olyat csinál, ami nem szervesen a vezetéshez tartozik. Nem érdekes, hogy a lámpánál vagy máshol teszi ezt: a közlekedés nem játék, ott egyetlen pillanatra sem lankadhat a figyelem, és a forgalmi okokból történő megállás ugyanúgy vezetésnek minősül, mint ha gurulna az ember a kocsival. Arról nem is beszélve, hogy ha valaki megszokja, hogy a lámpánál ilyesmit csinál, az előbb-utóbb tényleges haladás közben is megpróbálkozik vele... és az már potenciális életveszély. Aki pedig ilyet megreszkíroz, annak nincs róla fogalma, hogy akár városi haladásnál, 50-60 km/h sebességnél is micsoda rombolást képes végezni egy autóforma merev test (akár 800, akár 2500 kiló a tömege), ha netán baleset történik. Tessék beállni egy parkolóba, vagy legalább félrehúzódni az út szélére (ahol ez nincs megtiltva) ilyen tevékenységekhez!
    A tűsarkú cipő pedig nem vezetéshez való, mert rendkívül balesetveszélyes! Minden KRESZ-oktatókönyv gyakorlati vezetési része azzal kezdődik, hogy csak vezetésre alkalmas állapotban szabad a volán mögé ülni: ebbe beletartozik a megfelelő, tehát a lábhosszal megegyező méretű, lapos és csúszásmentes talpú, zárt, jól rögzített, kényelmes, a lábfejnek és a bokának kellő mozgáslehetőséget biztosít cipő viselése is. Nem szabad tehát vezetni tűsarkúban (főleg nem az oly divatos, tíz centis, kunkori orrúakban), holdjáróban, ormótlan bakancsban, strandpapucsban, szandálban, mert ez mind baleseti forrás lehet. De ezeket a rendelkezéseket az emberek nagyon félvállról veszik, mert mind azt hiszi, hogy vele nem történhet baj... pedig dehogynem!”
  • 3. körte 2009. október 13. 07:12
    „Kicsit felhúztam magam a cikk elején! Fiatalon, kb, 20évesen tettem le a jogsimat. Nő vagyok! Szőke :). Az írásbelin, 2 hibám volt és egyszerre átmentem, minden vizsgán! Ellentétben azzal a pár fiúval, akikkel vizsgáztam. Szerintem én születtem a vezetésre, mert nagyon szeretek és "tudok" is vezetni! Jó a reflexem, mikor például nem adják meg az elsőbbséget, mikor nekem van, hirtelen kilépnek elém, stb. Szóval, imádok vezetni és buta felfogás, hogy a férfiaknak kell csak kocsi.”
  • 2. jánosi 2009. október 12. 19:54
    „Több a hülye férfi vezető, mivel több férfi vezető van. Amúgy nem rosszabbak nálunk, sőt kevésbé
    felelőtlenek.”
  • 1. Patriot 2009. október 12. 11:16
    „Nép utcai baleset után valahogy nincs kedve az embernek zrikálni..”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elkelt a dél-afrikai Gandhi-ház

Egy francia utazásszervező megvásárolta Mahatma Gandhi indiai függetlenségi harcos üresen álló… Tovább olvasom