Kisalföld logö

2018. 05. 24. csütörtök - Eszter, Eliza 16°C | 26°C Még több cikk.

Egy magyar festő New Yorkban

Sting dala jut eszembe, mikor a beszélgetésre készülök. Az English Man in New York. A világvárosban egy ember, aki mindent tud arról, milyen is a felhőkarcolók világa, hiszen olvasott róla, látta ezer filmben.

De ott lenni mégis más. Egy festőnek különösen, hiszen a metropolist nyugodtan nevezhetjük képzőművészeti fővárosnak. Csizmadia István győri festőművésznek is voltak nyilván kétségei, de nekivágott. Ma már elmondhatja, volt kiállítása a 25. utcában.


– Biztosan nem varázsütésre nyílt meg a kiállítás, ahol ott lehettek a képei. Min múlik az, hogy egy festőt kiválasszanak?

– Az internetet figyelve találtam rá az Agora Galéria honlapjára, és küldtem nekik egy rövid bemutatkozó e-mailt, illetve a szakmai profilomat összefoglaló anyagot (képek és önéletrajz). Mutatva profizmusukat, pár nap múlva értesítettek, hogy egy hónapon belül ötfős szakértői bizottság bírálja el, megütik-e a képek a magas művészi színvonalat, amelyhez ragaszkodnak. 2009 januárjának közepén, pont – érdekes és örömteli egybeesés – azon a napon született meg Vivien unokám, bíztam benne, ez a nap csak szerencsét hozhat. Közép-Európából tudtommal csak engem hívtak meg a The Color of Transformation (Az átváltozás színei) című kiállításra. Ekkor indult el a csaknem egyéves előkészítő munka.

Csizmadia István New Yorkban, a kiállítás plakátja előtt.
Csizmadia István New Yorkban, a kiállítás plakátja előtt.

– A kiállításról, annak dátumáról, a meghívott festőkről egy évvel a nyitás előtt döntöttek. Hagytak időt arra, hogy Csizmadiáék megszervezhessék az utat?

– Önállóan kezdtük el szervezni a fiammal a dolgot, az ő kiváló nyelvtudása nélkül aligha boldogultam volna. Majdnem egy teljes évet vett igénybe az előkészítés. Nagy szerencsénk, hogy még vannak művészetet pártolók. az ő segítségük is kellett ahhoz, hogy kijussak New Yorkba. Az ő anyagi segítségük nélkül aligha juthattam volna el New Yorkba.


– Ezek szerint nem a meghívók állták a költségeket?

– Nekem kellett mindent feltennem erre a művészi bemutatkozásra. Nekem kellett megvásárolni a kiállítási felületet. Képeket kivinni az USA-ba nagyon komoly procedúra. Ha mindent hivatalosan és legálisan akar végezni az ember, nem kevés pénz és utánjárás, főleg 2001. szeptember 11. óta. Összesen 2 hónapos szervezés, sok-sok órányi telefonálás, e-mailek írása, a képeim légipostája, beléptetési költsége, rengeteg adminisztráció várt ránk. De profi céggel dolgoztunk, képeim útjáról szinte óránként kaptam e-mailt, a feladástól a megérkezésig.


– De bizonyára megérte.

– Amerikában kint élő neves, magyar származású műgyűjtőkkel és kereskedőkkel ismerkedtem meg (pl. Arányi János, Pákh Imre, Szarvasy Mihály, C. Nagy Zsuzsa), akik ízig-vérig ismerik a piacot és az aktuális gazdasági körülményeket ebben a csodálatos nagyvárosban, a kultúra mai világközpontjában. Sajnos azonban a gazdasági világválság ott is érezteti hatását, és most a kivárás időszaka van. Nagyon nehéz betörni az amerikai művészeti életbe, szinte szó szerint „meg kell csinálni" az embert. A tanácsaik és a személyes tapasztalatom nagyon megváltoztatták a látásmódomat a tíznapos kinttartózkodás alatt.

Nyilvánvalóvá vált számomra, az Egyesült Államokban csak aktív kintléttel, folyamatos kapcsolatépítéssel és promócióval lehet elérni valamit.

Ráadásul azzal is szembe kell nézni, hogy kint még nagyobb a kínálat képekből és tehetséges művészekből is. Magas mércét használnak a kiválasztás során.


– Gondolom, összehasonlította a magyarországi és a kinti művészek helyzetét is.

– Bár csak New Yorkot tudom megítélni, nem az egész országot, de ott nagyon komoly súlya van a kultúrának és a képzőművészetnek is.

Nyugodtan mondhatom kultúriparnak. A galérianegyedekben egy-egy este fiatalok és idősek közösen látogatják a jobbnál jobb kiállításokat egymás után, így akár 200–300 ember is látja az alkotásokat csak a megnyitó napján! Megdöbbentő, de a 20–27. utcák közötti blokkban (ami nem több, mint Győr szűken értelmezett belvárosi, sétálóutcás része) összesen több mint 200 galéria működik, persze sok „arttowerekben" (galériatornyokban).


– Lesz folytatás?

– Úgy tűnik, igen. Boldog vagyok, hogy New Yorkban vannak a képeim, de legalább ilyen fontos, hogy itthon is meg tudjak mutatkozni. Mert én magyar művész vagyok, aki ha teheti, szívesen állít ki külföldön is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Műemlék a Holdon hagyott űrszemét

Történelmi műemlékké nyilvánították az Apollo 11 missziója során a Holdon hagyott tárgyakat. Tovább olvasom