Kisalföld logö

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 14°C Még több cikk.

Barangolások a Batakok földjén

Indonézia hatalmas és változatos szigetvilágának egyik legszínesebb, legegzotikusabb területe Szumátra.
A világ hatodik legnagyobb szigete páratlan természeti szépségekkel, különleges és ritka állatvilággal, kiterjedt, buja őserdőkkel, füstölgő vulkánokkal, festői krátertavakkal, meseszerű ősi kultúrák ma is élő hagyományaival és nagy vendégszeretettel várja az utazókat.

Orangutánok között

A Medantól északra elterülő Gunung Leuser Nemzeti Park a világ egyik azon kevés helye, ahol vad orangutánokat láthatunk természetes környezetükben. A park keleti kapujának számító Bukit Lawang település az egy vagy többnapos dzsungeltúrák ideális kiindulópontja. Itt található továbbá a korábban rehabilitációs központként is működő etetőhely, ahová többnyire orangután anyák érkeznek hasukon csimpaszkodó gyermekeikkel egy jó kis banánlakomára. Annak idején elárvult kölyköket tanítottak itt az őserdei lét minden fortélyára, hogyan kell a lombkoronában közlekedni, a liánokon függeszkedni, fészket építeni, ami egy orángután életében elengedhetetlen napi elfoglaltság.

Galéria! Fotók: Németh Krisztina


Kis szerencsével akár szobánk teraszáról is láthatunk orangutanokat vagy gibbonokat. A vadregényes környezetben elterülő Bukit Lawang vendéglátóhelyei ugyanis közvetlenül a csillogó Bohorok folyó mentén, a sűrű őserdővel borított hegyoldallal szemben helyezkednek el. Itt minden nap a dzsungel hangjaira ébredhetünk, miközben az őserdő muzsikáját egy-egy gibbon messzire elhallatszó kiáltása töri meg.

Bukit Lawang hét évvel ezelőtt kis híján örökre búcsút inthetett a megélhetését biztosító turizmusnak. A hegyekben lezúduló felhőszakadás következtében megáradt folyón hatalmas árhullám tört a falura, elsodorva házakat, hidakat, utakat, mindent, ami az útjában állt. Sokan meghaltak, közel másfélezer ember veszítette el otthonát. Hogy mit élt át ez az észak- szumátrai kis közösség a víz és sárlavinát követően, itt most Magyarországon, a vörösiszap ömlés után, nem nagyon kell magyarázni. Köszönhetően azonban a hazai és nemzetközi összefogásnak, a település gyorsan újjáépült, csak ezúttal a házak, vendégfogadók és az új híd a korábbinál lényegesen magasabbra, és 2004 nyarán Bukit Lawang csodálatos természeti világa ismét megnyílhatott a turisták előtt.

Elefántháton az őserdőben

Nem messze innét, a Gunung Leuser Nemzeti Park határán, két folyó találkozásánál található Szumátra új ökoturisztikai célállomása. Tangkahanban az elefántok, a szinte áthatolhatatlan dzsungel, a kristálytiszta vizű folyók, látványos vízesések, hőforrások nyilvánvalóan mind-mind turisztikai vonzerőt jelentenek. Ami mégis megkülönbözteti más hasonló helyektől, az annak a jó példája, hogyan tud működni egy közösségi alapon, az illegális fakitermelés és orvvadászat megfékezésére kialakított ökoturisztikai projekt.

A Tangkahanba telepített elefántok kettős funkciót látnak el. Közvetlenül segítik az erdőőrök munkáját az illegális fakitermelőkkel szemben, másrészt a turisztikai programok révén biztosítják a helyi közösség megélhetését, és ezáltal közvetve is hozzájárulnak a jogellenes tevékenységek visszaszorításához. A hét elefánt hetente kétszer járőrszolgálatot teljesít az őserdőben, szabadnapjaikon pedig a turisták szolgálatára állnak. Egy reggeli kiadós fürdés és elefántmosdatás után 1, 2 vagy akár 3 órás dzsungeltúrára viszik az esőerdő szerelmeseit. Az elefántmosdatásba bárki beszállhat, van bőven súrolókefe a partra készítve.

Galéria! Fotók: Németh Krisztina


Ha gyalogos túrára indulunk Tangkahan sűrű, többemeletnyi magasra nőtt esőerdeiben, az égbenyúlt fák, szokatlanul nagyra nőtt páfrányok, kesze-kusza liánok világában még az elefántok által kitaposott ösvényeken is csak bozótvágó késsel sikerül utat törni. Mindeközben több ezernyi rovar, pióca várja, hogy hatalmas étvággyal ránk vethesse magát. Ez ellen persze megfelelő öltözékkel (gumicsizma, hosszú nadrág) lehet védekezni, mégis a strapás gyalogostúra helyett a látogatók zöme inkább az elefántolást választja. Felüdülésként pedig jól jön a dzsungelt átszelő kristálytiszta vizű folyókban való úszás, vagy egy vízi kirándulás a környék hatalmas zuhatagjaihoz.

Batakok földje

Medantól délre füstölgő vulkánok és a meseszép Toba-tó mellett egy különleges népcsoport, a batakok kultúrája tárul elénk. A batakok a keresztség felvétele előtt hírhedt kannibálok, Szumátra legellenségesebb törzsei voltak. Megették elfogott ellenségeiket, ahogy megették a halálra ítélt és kivégzett bűnözőket is, de az első misszionáriusok is az ebédlőasztalukon végezték.

Talán meglepően hangzik, hogy Szumátra vad vidékeinek egyik legjelentősebb turisztikai attrakciója a helyi hagyományos építészet. A batakok földjén utazgatva azonnal szembetűnnek különleges formájú, hatalmas méretű, többnyire két méteres cölöpökön álló házaik. Hat különböző batak törzs népesíti be Észak-Szumátrát, és mindegyiküknek megvan a maga sajátságos kultúrája és építészeti stílusa, ami leginkább a tetők formájában és az oromzat dekorációjában nyilvánul meg. A káró batak házak amolyan ormos-kontyosak, a toba batakok pedig csónak formájúak. Az egyedi megjelenési formák mellett egy dologban azonban biztosan egyformák, hogy egyetlen szeg használata nélkül épültek.

Galéria! Fotók: Németh Krisztina

A káró batak népcsoport kulturális központja a tengerszínt felett 1400 méter magasan fekvő Berastagi, amely a hagyományos karo falvak megtekintése mellett kitűnő kiindulópont a város fölé magasodó két, ma is aktív vulkán megmászásához. Én a 2100 méter magas Sibayak kráteréhez kapaszkodtam fel, ahol a hegy hangos süvöltéssel ontja magából számtalan fumarolán (gázokat kibocsátó lyukakon) keresztül a kénes gőzoszlopokat. Akkor még nem sejthettem, hogy hamarosan a másik, a 2451 méteres Sinabung mintegy 400 évnyi szunyókálás után ismét heves kitörést produkál. A hatóságok a legmagasabb fokú riadókészültség mellett több mint tízezer embert evakuáltak a hegy lankáit benépesítő falvakból.

A Toba tó mesebeli világa

A toba batakok a világ legnagyobb vulkanikus tava körül élnek. Valamikor itt magasodott a Toba vulkán, amely az elmúlt kétmillió év legnagyobb kitörésével semmisült meg, és adta át helyét úgy 75 ezer évvel ezelőtt a 900 méterrel a tengerszínt felett fekvő varázslatos szépségű Tóba tónak, melynek közepén a Singapore városállam méretű Samosir sziget nyújtózkodik.

A Toba tó csodálatos természeti adottságainak, kellemes, viszonylag hűvösebb klímájának, és nem utolsó sorban egzotikus kultúrájának, gazdag történelmi emlékhelyeinek köszönhetően ma Indonézia egyik és Szumátra leglátogatottabb uticélja. Ha nem látnánk a pálmafákat, meg a csónakot formázó házakat, azt hihetnénk, hogy valahol Svájcban vagyunk, egy alpesi tó minden kellékével: a mélykék vízzel, a hatalmas kéklő hegyekkel, a zöldellő lankákról elő-előbukkanó templomtornyokkal.

Galéria! Fotók: Németh Krisztina


Samosir a toba-batak kultúra központja. Egy igazi mesevilág az utazó számára, ahol elénk tárul a batakok egzotikus, különleges múltja és élet-halál világa. A sziget tele van hagyományos, csónak formájú házakkal, a toba batak építészeti hagyományokhoz jól illeszkedő sok-sok templommal. Mindenütt – a termékeny rizsföldek közepén, vízpartokon, dombokon, hegyoldalakon, de akár falvak belső terein –többnyire többemeletes síremlékek magasodnak, tetejükön egy miniatűr méretű batak stílusú házacskával és egy fehér kereszttel. Ezek a batak temetkezési szokások gazdag tárházának remekei, a nagy tiszteletben álló elhunytak újratemetett csontjaival.

Az emberevő ősökről és szörnyű szokásaikról számos és különös emlékhely tanúskodik. Simanindo városkában egy hagyományos batak falu másolatát építették fel, ahol naponta két alkalommal mutatnak be toba batak autentikus zenét, táncokat és szertartásokat. Ambarita ősi batak törzsi faluban pedig mind a mai napig ott állnak a kőszékek és asztalok, melyeknél a falu elöljárói döntöttek életről, halálról és sokszor az aznapi ebédről. A halálra ítélteket ugyanis azonnal átvezették a szomszéd udvarba, ahol még egyszer utoljára jól megkínozták: megvagdosták, bedörzsölték chilivel és fokhagymával, aztán a ma is látható kőtilón lefejezték, majd megették. A rémséges helyszín körül ma szuvenír-üzletek sorakoznak, ahol már csak az autentikus emlék kedvéért is vettem egy szép asztalterítőt.

Németh Krisztina
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Már közel 500 bicikli gyűlt össze rászoruló afrikaiaknak

Már közel 500 használt kerékpárt ajánlottak fel rászoruló nyugat-afrikaiaknak az Adab Alapítvány… Tovább olvasom