Kisalföld logö

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -1°C | 9°C Még több cikk.

Ballada a katonáról, ötven évről, moziról

Ötvenéves a Richter Terem – s egy győrinek nem kell hozzátenni, hogy ebből az ötvenből majdnem negyven az 1999-ben megszűnt Rába mozié volt.

Vajon kinek nincs egy története a belvárosi filmszínházról, ami 1960. november 7-én, a szocialista ünnep alkalmából nyitotta meg kapuit? Ám akinek biztos, hogy annál is több emléke van: az ˝utolsó mozigépész˝, Káldy Árpád, akiről már termet is neveztek el.

Nyilván azt hinnénk, hogy a Rómer-házban működő Káldy Terem névadója mondjuk Huszárik vagy Fábri Zoltán kevésbé ismert kortársa lehetett. Tévedés: élő személy ő, akit szerénysége okán ráadásul nem is kicsit feszélyez a tény, hogy termet neveztek el róla. A hatvanhat éves Káldy Árpád segítőként ma is itt dolgozik, s élő legenda, mint az általa is vetített ˝Cinema Paradiso˝ főszereplője, akit már nem mentett meg a tűztől a biztonságos műanyag szalag.

Káldy Árpád a digitális filmvetítést is kitanulta, szerényen élő legendája ő a Rómernek.
Káldy Árpád a digitális filmvetítést is kitanulta, szerényen élő legendája ő a Rómernek.

A helyiség ˝Árpi bácsija˝ volt már gépész a Rábában, a Csillagban – korábbi nevén Vörös Csillagban – és a József Attila moziban is, pályafutása az Aranyemberrel kezdődött 1962-ben, amikor az érettségi után testvére a moziüzemi vállalathoz invitálta. Így aztán a Rába-gyár futószalagja mellett a filmszalaggal is megismerkedett a 100 órás tanfolyamon, dolgozott ő is tűzveszélyes, majd tűzbiztos anyaggal, széntechnikával, s végül kitanulta a digitális vetítést is.

– Eleinte sokat jártuk a falvakat. Mentünk Fehértóra vagy éppen Markotabödögére, ahol nem volt normál filmvetítés. A normál alatt a harmincöt milliméter széles szalagot kell érteni, a keskeny film pedig a tizenhatos. Aztán több nagyvárosban is kísérleteztek a hetven millis, széles filmmel, de ez nem sikerült: hiba hibát követett. A My Fair Lady ezért meg is bukott Győrben – mesél sűrítve a fél évszázadról Káldy Árpád.

Azért még csak emlékszünk: így festett a Rába mozi.
Azért még csak emlékszünk: így festett a Rába mozi.

– Arra sokan emlékezhetnek, hogy a mozifilmet kisfilm előzte meg, volt még előzetes és hetente vetítettünk híradót, havonta pedig világhíradót. Ez utóbbit szerettem, mert amíg a közéleti eseményekről szovjet szellemben szóltak, a világhíradóban a kultúra és a sport terén gyakran fókuszáltak a Nyugatra. Szívesen vetítettek ilyesmit a vasúton is, mert néhány évig működött egyórás mozi a győri állomáson – talán még emlékeznek rá. A vonatjáratok közötti holtidőben nézhettek filmet az utasok négy forintért, ment olimpiai híradó, Doktor Bubó is. De aztán nem működött a dolog, hamar vége szakadt – emlékszik Káldy Árpád, akit arról is kérdezünk: vajon minden valaha vetített filmet ismer-e töviről hegyire?

Az első előadás plakátja: a híres háborús filmdrámáé.
Az első előadás plakátja: a híres háborús filmdrámáé.

– Szerencsére lehettem igényes. Ami nem érdekelt, arra nem figyeltem oda, ami pedig érdekelt, azt szépen összeraktam magamban több, egymást követő vetítésből. Mert egy kétezer-nyolcszáz méteres tekercs húszperces, ilyenből van általában öt-hat. Ha az ember tárcsát cserél, akkor jó, ha azt előkészíti, hogy ne legyen életlen a kép, szakállas a betű, ezért ezekben a húsz percekben megszűri magának a lényeget úgy, hogy mindig más részre koncentrál. De azt, amit a közönség nagyon szeretett, általában én is. Nekem is volt Csillagok háborúja-korszakom, Piedone-korszakom, sőt, nekünk a nyolcvanas években volt a Ben Hur-időszak is, mert ez a jóval később bemutatott film első vallásos élménye volt ennek a generációnak. Aztán jóval később jött a Titanic-korszak, amikor a Rába mozi oszlopai körül kígyózott a sor és egy nap hétszázharmincezer forint volt a bevétel – tallózik az évtizedek közt a mozigépész, akinek három kedvenc filmje az Amadeus, a Macskajaj és a Ben Hur.

Az 1960-as átadás mikor máskor lett volna, mint november 7-én?
Az 1960-as átadás mikor máskor lett volna, mint november 7-én?

A közönség hálája persze nem mindig találkozott a szakmáéval, így például egy Jancsó-filmnél – mint amilyen a korai Szegénylegények – könnyen előfordult, hogy a terem kampányszerűen ürült ki a vetítés első felében. S ha már korszakokról beszélünk, jött később a pattogatott kukoricáé. Ezután, ha a film nem felelt meg a közönség igényének, azt sajátos módon tudatta a tömeg egy része: sokan dühödten dobálták szét a félig még teli vödröket a teremben, s így a takarítószemélyzet értesült elsőként a kétes sikerről. De aki a megyei moziüzemi vállalatnál dolgozott – egyikeként a 105 munkatársnak –, az különleges igényekhez szokott: volt, hogy Árpi bácsiékért rendőrségi kocsi jött, mivel a kapitányságon normál mozitechnikára volt szükség egy Menzel-film levetítéséhez. A mozivállalat tehát erre az estére kihelyezte magát a rendőrségre.

A Rába mozi utolsó története sorsszerű volt, erről már Hartyándi Jenő, az intézmény akkori vezetője mesélt. Miután megszűnt a filmszínház, levetítették az Utolsó mozielőadás című filmet. Azaz csak levetítették volna, ugyanis az előadás felénél a technika közbeszólt és a film – szemben a belvárosi mozi történetével – soha nem ért véget.

Mit játszottak a mozik?

A Rába mozi 1960. november 7-én a Ballada a katonáról című szovjet filmdrámát vetítette. Ezt követően a nyitás évfordulóján többek között ezt láthatta a győri közönség:

1965: A katona apja, Szállnak a darvak
1970: A felszabadulás, Szerelmesfilm
1975: A hazáért harcoltak, Déryné hol van?
1980: Piedone Afrikában, Veri az ördög a feleségét
1985: Titokban Hongkongban, A lator
1990: Megint 48 óra, A fal (Pink Floyd)
1995: Apollo–13, Aranypolgár
2000: Bérgyilkos a szomszédom, Bajnokok reggelije
2005: Zorro legendája, Whiskey
2010: Az amerikai, Dobogó kövek
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Energiaitalok: a koffeinbomba megterheli a szívet

A népszerű energiaitalok mindegyike több koffeint tartalmaz, mint egy kávé, alkohollal való… Tovább olvasom