Kisalföld logö

2017. 12. 15. péntek - Valér 4°C | 8°C Még több cikk.

Az utolsó rögzített koncert

Feszült készülődés a színfalak mögött. Cseh Tamás magához öleli a gitárt. Mosolyog...

Néhány szelíd, baráti szó Bérczes Lászlóval, aztán a pár hete rázuhant ˝titokkal˝ a lelkében a muzsikus utolsó koncertjén – 2006. augusztus 26-án – a színpadra lép. Mozdulatait, hangját, a Bakács téri megrendítő, sajátos búcsúzást Hartyándi Jenő Mediawave Fesztivál- igazgató kamerája rögzítette...

Furcsa emlékként maradt meg Bérczes Lászlóban 2006 nyara. A budapesti Bárka Színház művészeti vezetője Cseh Tamással és barátaival a Művészetek Völgyében, a szokásos pulai koncertre készült. A muzsikus – a ˝sokat próbált indián˝ – a fellépés során rosszul érezte magát, többször le-leült hangszerével. Hogy valamiképpen könnyítsék az akkor még érthetetlen helyzetet, zenésztársa, Másik János segített be ilyenkor egy-egy dallal.

˝Hogy végére járjanak a rosszullétnek, még a fellépéshez közeli napokban elmentek orvoshoz a feleségével. Akkor tüdőgyulladást állapítottak meg nála. Mivel állapota csak nem javult, pár hét múlva egy újabb vizsgálat következett, ahol kiderült: Tamásnak tüdőrákja van – emlékezett az utolsó koncert előzményeire Bérczes László. – Mivel Budapesten, a hagyományos Bakács téri koncertjét korábban már meghirdettük, a megdöbbentő hír hallatán valami áthidaló megoldáson gondolkodtunk, hogy tudnánk kímélni Tamást. Ő egyébként a fellépést semmiképpen sem akarta lemondani, miként azt sem szerette volna, hogy betegségéből közhír legyen. Azt találtuk ki, hogy az est nagyobbik részét – fordítva az eddigi felálláson – Másik János viszi, és Tamás pedig, ahogy érzi, beszáll egy-egy dallal. Közben, szinte az utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy ezt a megismételhetetlen, sajátos búcsúzást nem engedhetjük el csak úgy az időben. Ezért szóltam sok-sok vívódás után, ha jól emlékszem, a koncert előtti napon Hartyándi Jenő barátomnak és kértem, szerezzen kamerát és rögzítse a fellépést. Biztos voltam abban, ha valaki érti a nem mindennapi feladatot, az Jenő.˝

Cseh Tamás
Cseh Tamás

Meglepődött, de kérdés nélkül igent mondott és tette a dolgát Hartyándi Jenő, aki, ahogy fogalmazott, filmesként számos kemény helyzetet megoldott már, de ez valamennyinél nehezebbnek bizonyult.

˝Bérczes Laci kérése megtisztelő és zavarba ejtő volt egyszerre, ráadásul igazából a helyszínen tudtam meg pontosan, hogy mit kell csinálnom. Valami szavakkal le nem írható hangulat lengte be az egész estét. Angyali mosoly ült az arcokon. Tamásén is, a közönségén is – idézte fel a történteket Hartyándi Jenő. – Igyekeztem úgy mozogni, hogy a legkevesebbet legyen zavaró. Egy Duna TV-s operatőr a koncertet vette, én elsősorban az úgynevezett háttereket akartam rögzíteni. Így például a fellépés előtti készülődés színpad mögötti pillanatait. Azokat a civil részeket, amelyeket a közönség egyébként nem láthatott. Bizony, mikor vágtam az anyagot, sokszor megborzongtam... Bevallom, felvétel közben sem nagyon tudtam elvonatkoztatni a különös helyzettől, de dolgoznom kellett, nem remeghetett a kezem... Tamás kiénekelt magából mindent. A megszokott hangulatú, ismert számok, bizonyos sorok, gondolatok azon a koncerten egészen más jelentést kaptak. Az eredeti szövegbe bele-belecsempészett egy-egy olyan mondatot, amely az alkalomnak, a drámai helyzetnek szólt. És ő ezt a maga módján egyértelműen tudatta. Ez amolyan búcsúüzenet volt. Megismételhetetlen, egyszeri... Cseh Tamás ez után az est után már csak egy-egy dal erejéig állt ki színpadra... Megjegyzem, kollégám, Jörg Tibor, aki a hangutómunkákat végezte, azt mondta, végigsírta a felvételt... Hát igen, vannak benne erős részek.˝

Bérczes László is megrendülten idézte fel azokat a bizonyos ˝kihangosított˝ mondatokat, amelyekkel szerinte Cseh Tamás hirtelen egy egészen más ajtót nyitott ki önmagából.

˝Amikor a néhány estéről énekelt, vagy arról, ha belehal is, dalolni fog... Hú! Élet és energia működött ott és akkor a Bakács téren. Bátran és szabadon énekelt Tamás, ahogy élt... Mondhatnám azt is: magyar vitézként, keményen, vagányul muzsikálta, énekelte ki magából a titkot. Jókedvűen készült a koncertre... Bármilyen furcsán hangzik: gyönyörű, jó hangulatú este volt neki is, nekünk is, a közönségnek is. Az már a sors különleges koreográfiája, hogy mindez a Bakács téri templom előtt történt, ahol Tamást egykor keresztelték. A drámai helyzet és maga a fizikális tér is erőt adott neki és nem elvette tőle. Bemutattam a templom plébánosának, aki egyébként egy pillanatra a koncertfelvételen is látható, hozzá ment el később beszélgetésre, megtisztulásra, a temetésén is Gábor atya búcsúztatta el.˝

És a sírnál is szólt a dal. Miként az utolsó koncerten, keményen: „És talán lefekszem, / a földön elfekszem, / és azt kell éreznem, / nincs már mit végeznem. / Hát ilyen az utcán, lefelé, / nyitott kabátban, hazafelé, / érezve, hogy minden csak az övé, / aki ezt ígyen rendelé."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sztárnak sztár a barátja

Kiss Ramóna, a Barátok közt Szentmihályi Zsófija és Ada, a Viva TV műsorvezetője nagyon jó barátnők,… Tovább olvasom