Kisalföld logö

2017. 01. 21. szombat - Ágnes -9°C | 1°C Még több cikk.

A ˝napirend előtti Torgyán József˝ óta alig akad átütő karikatúrafigura

Legutóbb a százhalombattai Ez van című országos karikatúrapályázat első helyét és egyik különdíját érdemelte ki, de nevével immár negyven esztendeje találkozhatnak a humorra és sajátos látásmódra ˝éhes˝ emberek.

A valamikori Magyar Ifjúságnál kezdő, az International Herald Tribune hasábjain nemzetközi rangot szerzett, később a Lúdas Matyi csapatát irányító, áprilisban 60. születésnapját ünneplő Dluhopolszky Lászlót a karikatúra (és saját) kulisszatitkairól faggattuk.

- Kevés manapság az olyan ember, aki így estefelé is majd kicsattan a jókedvtől. Önnek még a hangja is mosolyog…
- Hát ez az! Tényleg szomorú, megfáradt, pattanásig feszült utasokat látunk a metrón, szinte mindenki az általam "sárga angyaloknak" nevezett csekkek fedezete miatt izgul, mondhatni: nincs itt a humor ideje. Mégis vallom, hogy minden bajt és gondot könnyebb áthidalni csöppnyi humorral, nem véletlenül születtek a legjobb viccek a háború idején. Apámtól örökölt derűvel élek, vidítom fel a környezetemet, és ez a felfogás süt át a rajzaimon is.

- Talán Önnek nincsenek egzisztenciális gondjai?
- Viccel?! Portrékarikaturista és sziluettkészítőként tulajdonképpen szétaprózom magam ahhoz, hogy elmondhassam: a jelenleg Magyarországon dolgozó mintegy 120 karikaturista közül abba az ötbe tartozom, akik megélnek a rajzolásból. Nem túl fényesen, de megélnek. Számos rendezvényen vagyok jelen, több újságban publikálok, de internetes megkeresések alapján is szerzek megrendeléseket.

- Ez utóbbi hogyan működik? Jelentkezik valaki, hogy a kedves feleségéről kérne egy frappáns sorozatot?
- Valahogy így. Legutóbb például egy idős úr kerek születésnapjára rendelt tőlem rajzokat az egyik hozzátartozója. Ilyenkor kapok egy fotót az "alanyról", meg néhány támpontot az illető életformájáról, kedvenc tevékenységeiről, a többi már az én dolgom.

- S mit kérnek az újságok főszerkesztői?
- Sajnos a lapok zömében olyan a karikatúra, mint a rádióban a szünetjel: ezzel töltik ki a hírek, cikkek közötti helyet. Már ha van a főnöknek humorérzéke… Ha nincs se neki, se a képszerkesztőnek, akkor veszett ügy az üzlet.

- A képregények ideje végképp leáldozott?
- Nagyon is szeretik az olvasók, csak hát "kivesztek" az igazi magyar figurák. A külföldön született Garfieldnak megfelelő alak hiánycikk. Jómagam kitaláltam ugyan egy képzeletbeli emberpárt, akik köré ragyogó sorozatot lehetett volna építeni, de sajnos a kutyának sem kellett az ötletem. Humor és Mogor a két kőkorszaki szakihoz hasonlatosan örökös harcban állt volna egymással, akárcsak az optimista és a pesszimista magyarok.

- Ennyire figyel? Úgy jár kel az utcán, a hivatalokban, vagy bárhol másutt, hogy szinte kipécézi leendő rajzfiguráit?
- Az ötletek egy része valóban az "utcán hever", a többit meg szinte feltálalják a napi hírek. Nézem a tévét, szörfölök az interneten, és közben kattog az agyam. A karikatúra tulajdonképpen pici irodalom, pici dramaturgia, pici képzőművészet némi ésszel összeturmixolva. Tapasztalataim szerint hiába rajzol valaki zseniálisan, ha nincsenek jó ötletei.

- Mondana egy naprakész példát?
- Gondolkodtam, hol lenne a legideálisabb helye az Elvis Presley térnek. Nem árulom el, mire jutottam, de eszmefuttatásom jellemzéseként egy másik ötletemet szívesen megosztom. Ha mondjuk New Yorkban a mi Aradszky Lászlónkról szeretnének elnevezni teret, én mindenképp egy arasznyi helyet szemelnék ki e célra.

- Mi a munkamódszere? A "nagy" ötlet birtokában nekiül és egy szuszra megrajzolja a karikatúrát, vagy vajúdik?
- Először felskiccelem, mit szeretnék - előfordul, hogy 8-10 vázlatot is papírra vetek. A legjobbat kiszínezem, a többi forgácsként veszendőbe megy. Elég nehéz megcsinálni, még nehezebb eladni… Manapság a karikaturistának egy személyben menedzsernek is kell lennie.

- Minden korszak kitermeli a maga "slágertémáját". Melyek voltak a közel és távolabbi múlt legszívesebben karikírozott személyei, eseményei?
- A magyar foci és a focistalegendák, a tuti befutóknak számító Bokros Lajos és Torgyán József (utóbbinak leginkább a "napirend előtti" változata). Itt jegyezném meg, hogy karikaturista szemmel a Torgyánhoz hasonló kaliberű figurákból nincs utánpótlása a parlamentnek. Szinte rajzeposzok születtek a whiskys rablóról, de kelendőnek bizonyultak anno a Lupis nevű bankárt ábrázoló karikatúrák is a Lupis - lop is - szófordulatra építve.

- A Százhalombattán díjazott rajzai szinte kivétel nélkül olyan témákat fogtak meg, amelyek többeket is megihlettek: médiatörvény, televíziós "kukkolós" sorozat, vörösiszap-katasztrófa… Ez utóbbi ugyancsak síkos terep. Hogyan lehet, illetve szabad egy tragédiát karikatúrába "átültetni"?

- Csakis dokumentalista módon, kellő érzékkel, tapintattal, tudva, hol a határ.

Beszélgetésünk elején elárulta, hogy hamarosan 60 éves lesz, és negyven esztendeje jelent meg az első "fizetős" rajza. Mire a legbüszkébb? A hazai és külföldi lapokban megjelent munkáira - több mint 10 ezer karikatúrát készített eddig) -, vagy a Lúdas Matyinál 1990-1994 között betöltött főszerkesztői posztjára, esetleg számos szakmai díjára?

- Minden elismerés jólesik, de a legbüszkébb akkor lennék, ha sikerülne valahogy felélesztenünk a Lúdas Matyit. Tizenöt éve járom a vidéket, rengetegen nekem szegezik a kérdést: miért nem fogunk össze, hiszen az embereknek hiányzik a nagyhírű, rangos újság. Innen üzenem: kollégákkal és tanítványokkal együtt törjük a fejünket a megoldáson! S ha már a büszkeség szót használta, büszke vagyok két felnőtt gyerekemre. Huszonkilenc éves, jelenleg Londonban élő lányom talán a nyomdokaimba lép egyszer. Divattervezőnek tanul - tehát örökölte apja kézügyességét -, de kitűnő sziluetteket is készít, úgyhogy bármi megtörténhet… Mi ketten töltjük be a családban a mókamester szerepet, míg a harminckét éves, komoly biztosító társaságnál dolgozó fiam és a feleségem a józanság, megfontoltság megtestesítői. Unokám sajnos még nincs, van viszont két kutyusom. Talán mondanom sem kell, mindketten potenciális alanyai rajzaimnak…

Olvasóink írták

  • 2. annobon 2011. március 29. 11:42
    „http://www.youtube.com/watch?v=2pFYapZx7ok”
  • 1. Miértmagyar? 2011. március 29. 11:28
    „Sok ilyen felfogású ember kellene ebbe az országba!De sajnos ahogy sokszor látni, kihalóban van a humor az emberekből...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gesztesi Károly elmegy egy kicsit szellőzni + video

A híresség idén a hazai filmszakma pénzügyi gondjai miatt nem forgat filmet, helyette valószínűleg… Tovább olvasom