Kisalföld logö

2017. 07. 28. péntek - Szabolcs 16°C | 27°C Még több cikk.

Zarándoklat kereszttől keresztig

Szomszédjával közösen Pintér Lajos állíttatta nemrég azt a barokk képoszlopot, amely háromfelé mutat irányt.

A nyalkai Kishegy lábánál már látszik az egyik. Hófehér keretben, keresztkoronával egy kitárt karú Krisztus fogadja az odaérkezőt. Szomszédjával közösen Pintér Lajos állíttatta nemrég azt a barokk képoszlopot, amely háromfelé mutat irányt. Mi a gazdával sétálva a hegynek igyekeztünk, a hálakeresztig.
Majd negyedszázada fedezte fel Pintér Lajos Nyalkán a Kishegyet. Szüleivel közösen vette még anno azt a tanyát, ahol akkor még a múlt, a lassú enyészet volt a „tulajdonos". Aztán az évek során a házba, a hatalmas udvarba, a kertbe, a hegyre élet költözött. Sajátos utak nyíltak a tűnt időből a jövő felé.

Kattintson a képre!
Kitárt lélekkel

A gazda sétára hív. Kereszttől keresztig, „miként ezt hajdan Krisztus, ma földi útján az ember teszi". Beszélgetés közben sok minden szóba kerül. Színes emlékként bukkannak elő a gyermekkor képei, majd az egyetem, ahol olyan tanároktól tanulhatott, mint Major Máté, Pogány Ödön. A kívülálló számára az ő nevük csupán egy-egy (szak)lexikonadat, Pintér Lajosnak viszont a világ építészetét, művészetét, vagy éppen a klasszikus Róma épületeit, többek között a Colosseum, a Szent Péter tér soha nem felejthető, álmában is teljes, azonnal felmondható alaprajzát, pontos szakmai leírását jelenti.

No de induljunk el (ismét) a kishegyi képoszloptól, amelyen a bronzszalagba vésett szöveg – kalauzunk szerint – önmagáért beszél: „Ajánld utadat Isten kegyelmébe", majd alatta a márványtáblán ez olvasható: „Szívünk, lelkünk most kitárjuk, / Utad, Jézus, veled járjuk, / Kérünk, mélyen belevéssed / Szívünkbe szenvedésed."
– Út menti stációt szerettem volna állítani. Olyan keresztúti emlékhelyet, ahol megállhat, elmélkedhet, imádkozhat az ideérkező. Sokáig kerestem a „mintát", míg egyszer felfedeztem, mégpedig Paloznakon. Az ottani barokk kálvária egyik oszlopát építettük meg ide, Nyalkára. A hófehérre meszelt keretbe a tizenkettedik jelenetet választottam. A képet magam festettem, a feleségem pedig az arcokat. A fakeret a barokkot „utánozza", és egyik asztalos barátom keze munkáját dicséri.
Ez az emlékhely részben jelnek készült. Olyan jelnek, ami minden irányból – lentről, fentről, jobbról, balról – látható. Háromfelé mutat utat. Tele van jelképekkel és megjelöli a sarkot, felfelé. De egy kicsit a szüleim tiszteletére is utal, és arra, hogy immár magam is igazi kishegyi vagyok...
Hála Isten, egyre többen költöznek ide. Ez azért fontos, hiszen hajdan ez a hely Nyalka szíveként dobogott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a portán, amit nyolcvankettőben vettünk, a hatalmas ház mellett istálló, disznóólak, méhes, nagy-nagy gyümölcsös voltak. Saját temetőjükbe temetkeztek itt fent az emberek.

Igen, fent. Merthogy lassan felérünk, miközben komótos-ízes mesékkel felidézzük, belakjuk a múltat. A múltat, amelybe útközben beleférnek a nagypapa huszárképei, régi zarándoklatok „szűzmáriás" emlékei, korondi tányérok, bokályok a falon, faragott függönykarnis a tisztaszobában, az erdélyi bútorok mintájára festett villanyóraszekrény a tornác hófehér homlokán. Pintér Lajos mindegyikhez fűz néhány mondatot, majd továbbinvitál, a másik stáció, a hálakereszt felé. A tetőn körbenézünk. Előttünk a pannonhalmi kupola, Pázmánd, Mezőörs templomának tornya, az egész, szemmel szinte körbesimogatható vidék.
– A tetőn állított keresztünk „testvérére" a Balaton-felvidéken leltem. Nagyon megtetszett a formája, miként a maga egyszerűségében az ég felé vezeti a tekintetet. A feleségem felgyógyulásának örömére készült. Hosszas vívódásba telt, mire az emlékezés méltó módját megtaláltam. Olyat szerettem volna, ami illik a hely szelleméhez, de a feleségem egyéniségéhez is, akivel jövőre negyven éve, hogy hűséges egységben együtt élünk.

Pintér Lajos lelkesen mutatja a hegy büszkeségét, amit tervei alapján Budapesten készített két fiatalember. Ahogy mondja: ugyanazok a kezek faragták római prevertinből, amelyek a pannonhalmi turistafogadó épület burkolatát. Olyan anyagból, amiből a Colosseum is épült.
– Ez egy különleges, édesvízi mészkő. Változatos színeivel, textúrájával. Bármennyire is porózusnak látszik, idővel elkvarcosodnak „testén" a lyukak, fagyállóvá válik. Amikor először láttam a fiúk faragványát, a posztamensen körbefutó míves szívléceket, csodával töltött el, hogy huszonéves fiatalok ilyen mestermunkával tudnak előrukkolni.
Kell, hogy az embernek legyenek olyan céljai, amelyek „kilógnak" a mindennapokból. Szerencsére megengedhetem magamnak, hogy időt és pénzt is áldozzak ezekre. Mániákusan szerettem csinálni. Ennél a hálakeresztnél először a korpuszt szereztem meg, hogy ahhoz tudjuk alakítani a kereszt testét, a gúlát és a posztamenst. Apróság, de megemlítem: szegélynek választhattam volna tojáslécet is, de a szívléc kedvesebb és többet mond a szándékról. A korpuszra visszatérve: egy ménfőcsanaki öntőmesternél láttam egy gipszből készült Krisztus-testet. Megkérdeztem, hogy kiöntené-e nekem. Megcsinálta, feleségemmel antikizáltuk, most ott díszlik a keresztünkön. A Madonnát Pesten, a Ferenciek terén vettem. Ide nem illett volna egy gyermekét ölelő Madonna, ide a Fájdalmas Szűz illik. A szöveg egy külön történet. Nem tudtam, hogy milyenfajta stílusú betűvel írjuk fel. Egy rajzra, amit a mestereknek vittem, hevenyészett írással felskicceltem a szöveget: „Hálából emeltette Pintér Lajos és neje, Faragó Katalin 2005". Később, mikor Pesten jártam, hogy megnézzem, mennyire tartanak a mesterek, mutattak nekem egy írást. Kérdezték, jó-e. Mondtam, ki sem találhattak volna jobbat. Kiderült, ezt az én kézírásomról nagyították fel, másolták a papírra.

Bár mindezt hit nélkül nem lehet véghezvinni, az ember mégis arra törekszik, hogy egy-egy ilyen, a keresztjeinkhez hasonló jel még a hit nélkül élők számára is befogadható, érthető legyen... Nagyon sokat tanulmányoztam, olvastam-olvasom a Bibliát. Annál szebb útmutatást, mint Jézus élete, az Újszövetség még nem találtam. Az egész önmagáért beszél. A lényeg, amiben hinni lehet, amiből mindennapjainkhoz megkapjuk az irányító többletet, az irányt, a célt. Megkapjuk, ami átsegít a buktatókon... Jóleső érzés, hogy ebbe a tárgyiasult valóságba bele tudtunk fogalmazni valamit önmagunkból is... Jóleső érzés az is, hogy zarándokhely lett a keresztünk, itt imádkoznak, itt rakják le terheiket a falubeliek. Soha nem zárom be a hozzá vezető kaput, bárki bejöhet, hiszen mi is úgy kaptuk, így nem csak a miénk. Mindenkié!
Gülch Csaba

Áldás a keresztekre

A Pintér Lajos által állíttatott két keresztet megáldotta Horváth Ciprián bencés szerzetes, a falu plébánosa is. Az ünnepi alkalomból emlékbeszédet is mondott.
„Két buzgó család, akik türelmesen hordozzák életük keresztjeit, a kishegyi keresztútnál oszlopot és keresztet állítanak és szenteltetnek fel Krisztus és a mennyei Atya dicsőségére. Nem a Golgota hegyén, ahol eredetileg állt Jézus keresztje, hanem a nyalkai Kishegyben, ahol övék lett a Krisztus keresztje. A golgotai keresztáldozat témáját és lefolyását a mennyei Atya gondviselése rajzolta meg és festette ki véres színekkel, amely vér kifolyt Jézus testéből és letörölte bűneinket, a kishegyi kereszt képét Lajos testvérünk festette ki barna, arany és piros színekkel, amelyben az ő és társai élete rajzolódik ki szintén a gondviselés irányította színekkel. Jézus vállai elbírták a kereszt súlyát és a kereszt elbírta Jézust, amint a két család és mindannyiunk élete elbírja a saját keresztünket és a keresztünk elbírja életünk terheit. Amint Jézus golgotai keresztjén a szenvedést és a halált a mennyei Atya szeretete föltámadásra, a fájdalmas anya kínjait boldogságos örömre változtatta, úgy az itteni családok szenvedéseit erre az örömre változtatja, így lesz a Máriából, a fájdalmas anyából Boldogságos Szűzanya, a keresztet állító családok tagjaiból örvendetes család. Ezért, ha jöttök erre és rápillantotok a festményre, ismételjétek Szent Pál apostollal a hitvallást: »Mi pedig dicsekedjünk Urunk Jézus Krisztus keresztjében, benne van a mi üdvünk, életünk és föltámadásunk!« Kedves testvéreim! Mivel látjuk, hogy Isten terve szerint Jézusnak és a mi keresztünknek a fájdalma örömre fordul, a halál föltámadásra, ezért e kereszt előtt elmenvén és rápillantván azt is mondhatjuk Szent Pállal, hogy »élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem«. Milyen Krisztus? Csak a megfeszített? Nemcsak az, hanem a föltámadott Krisztus is, sőt egyre inkább Ő. Ámen!"

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

''Most nyíltan fogunk harcolni''

A 25 éves lengyel újságírónő, Hanna Adamiacka 1957 májusában öngyilkos lett, mert látta… Tovább olvasom