Kisalföld logö

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 19°C Még több cikk.

Volt egyszer egy tervezőiroda

Vízicsibéből stadionvilágítás, spórolásból kombi csaptelep, „tervrajz" egy gyufásdobozon.

Gondolták volna, hogy a vagongyári „hatvanhétezres" csarnok tervezése egy gyufaskatulya hátulján kezdődött? Vagy hogy az ETO-stadion világítótornyai a vízicsibe becenevű kétéltű harci jármű páncéllemezeiből készültek? S hogy a fürdőszobai kombinált csaptelepet azért találták ki, hogy Adyvárosban megépülhessen tízezer házgyári lakás? Bizony ám!

Volt egyszer a napokban egy kiállítás a győri megyeháza aulájában azzal a címmel, hogy Volt egyszer egy tervezőiroda, Győriterv: élt 45 évet. (Alakult 1950 szeptemberében.) A fővárosi HAP-galéria gyűjtötte az anyagot, a megyei kötődésű Winkler Barnabás (a győri építész, Winkler Gábor testvére) nem kis munkájával. Ha már megvan, jó lenne megtartani, bővíteni, hozzáférhetővé tenni, mondják, akiknek pályája a Győritervnél kezdődött vagy ott teljesedett ki. Összegyűltek a kiállítás megnyitójára jó páran, a vége valóságos nosztalgia-
show lett. Ne sértődjék meg, akinek neve nem említődik: hosszú lenne a lista a maradandót, emlékezetesek alkotókról.

Másként működött a világ

A Győritervnél fénykorában itt a régióban négy-ötszázan dolgoztak. A nagy cég helyett ma körülbelül 120 tervezőiroda működik, mondja Kovács István, a megyei mérnökkamara elnöke, aki egyébként húsz évig dolgozott a Győritervnél, s most egy kft. ügyvezetője. Az említett irodák zömét volt győritervesek alkotják. A baj csak az, említi Kovács István, hogy ezek a kis létszámú irodák (csak néhány tudott tizenöt-húsz fősre erősödni) nem tudnak igazán versenybe szállni. Előfordul, hogy valami kiemelten nagy munkához sikerül őket összeszervezni, de nehéz, hiszen egyébként egymás konkurensei.

A szakmai múlt önmagában pedig kevés a piaci versenyben, főleg nemzetközi porondon. Most mondhatnánk, hogy bezzeg a Győriterv idejében, de hát akkor még másként működött a világ.

Palla Dénes (most már nyugdíjas) gépészmérnök 1959-ben került a tervezőbe, amely akkor már két irodával működött, majd 1968-ban lett komplex. Nem igazán tetszett neki az új rendszer, ellenezte, szembekerült miatta a vállalatvezetéssel. Aztán amikor 1971-ben maga is irodavezető lett, rájött, jobb a műteremrendszer.

Jött rettenetesen az igazgató


Hirtelen eszébe jut: ha hihető, ha nem, a vagongyár 67 ezres csarnokának „terve" először egy gyufásdoboz hátulján létezett. Jött a beruházásért felelős illetékes, elővett egy skatulyát, azt mondta: na, ez az alapterület, ebbe a sarkába ez kell, amoda meg azt gondoljuk. Tervezzétek meg. Ennyi. És megtervezték.

Vagongyári fejlesztések egyébként nem léteztek Győriterv nélkül. Az ominózus 67 ezresről Palla Dénesnek nem csak kellemes emlékei vannak. Ment a tervezés, a reptéri beruházás akkora volt, hogy mindenki figyelt rá. Horváth Ede nem szerette, ha a pártbizottság beleszól a dolgaiba, de itt még ő sem tudta elkerülni. Rendszeresen be kellett számolni. Egyik szombat délelőtt, ahogy Palla Dénes meséli, „jön rettenetesen Vincze Kálmán igazgató. »Dénes, te becsaptál, van még fehér folt, a forgácsgyűjtő akna!«" Ennek a tervezése valóban nem volt még kész, a vagongyáriak is tudtak róla, csak nem kötötték senki orrára, a főmérnökök nem nagyon szóltak bele az ipari tervezésekbe: meglesz az is... Hanem ha a tervező igazgatóját lecseszték miatta, tovább kellett adnia munkatársának. A vagongyári illetékes meg nevetve hívta: „Na, megkaptad?" Be kellett látni, ilyen áldozat árán simulhatott el legegyszerűbben a dolog, végül is baj nélkül...

A japánok szeme is összeszűkült

A vagongyári beruházások kapcsán voltak Palla Dénesnek még kellemetlen percei. Amikor félig kész volt a 100 ezres üzem, mindenki vakarta a fejét: mi legyen az üres 50 ezer négyzetméterrel? Ma már tudjuk: a folytatás az Audi, körülbelül 350 ezer négyzetméter beépített területtel... De nem ez a történetünk lényege. A Suzukihoz is van némi köze a Győritervnek, és még a vagongyári 100 ezresnek is.

A Mechanikai Mérőműszerek Gyára kereste a győri tervezőket, részt vennének-e a leendő Suzuki-gyár tervezésében. Naná, boldogan! A suzukisok mindenáron meg akarták nézni a vagongyári 100 ezrest, csakhogy az hivatalosan nem ment, mert Horváth Ede éppen haragudott a járműipari konszernre. Az építésvezetők beleegyezésével az volt a terv, hogy a japánok majd valahol hátulról bemennek feltűnés nélkül körülnézni. Meg is jelent tizenkét japán egy szupermodern emeletes busszal, s ahogy beértek a területre, fényképezőgépeikkel szanaszét szaladtak. Hát ennyit a feltűnésnélküliségről. Azért a Győriterv még elkészítette az esztergomi gyár beruházási tervét...

Panellakások: lehetett volna másként

Hozzátartozik a Győriterv életéhez: voltak persze kényszerek, amik kötötték a tervezők kezét, például a lakásprogramban: elkészült a győri házgyár, tízezer lakásosra tervezték Adyvárost. Osztottak, szoroztak, miből mennyi kell. Hamar kiderült, csaptelepből például ilyen óriási mennyiséget nem képes produkálni a magyar ipar. S hiába lehetett volna akár itt a szomszédban, a határon túl megvenni: az már Nyugat! Hát így jöttek létre az úgynevezett kombi csaptelepek, amelyekből a cső elfordításával egy szerkezetből folyhat a víz mosdóba, fürdőkádba. A tervezők tudták azt is, hogy nem lesz jó a házgyári lakásokba a szabályozhatatlan egycsöves fűtési rendszer, lenne jobb megoldás, ámde az drágább, kevesebb lakás készülhetne el. Ez volt a helyzet a lakások méretével is. Az átlagos 55 négyzetmétert csupán tíz négyzetméterrel kellett volna megtoldani. Palla Dénes vallja: nem ez lett volna a drágább megoldás, mert íme, a kis lakásokból idővel az emberek megindultak kifelé a városból, az új területeken nem volt infrastruktúra, annak kiépítése lett az igazán drága...

Máskor meg nem a pénz vagy a gazdaságosság volt az elsődleges. A vagongyári, káptalandombi vendégház olyan megbízás volt a Győriterv számára, amely akkoriban még nyugat-európai mércével is luxusszínvonalnak számított, persze hogy szívesen dolgoztak rajta. Vagy az ETO-stadionon, amely ugye most már nincs... Apropó, stadion! Jöttek a magyar tévések, s nekik nem felelt meg az, ami a nyugatiaknak jó volt: a világítás. Több lámpa kell a tartótornyokba, mondták, de vajon azok elbírják-e a többletsúlyt? Hajaj, még a dupláját is, biztosították őket. Amikor készültek, Dunaújváros éppen nem tudott megfelelő minőségű acéllemezt gyártani. Sebaj, mondták a vagongyáriak. Itt van a „vízicsibék" lemeze. Hát így készültek a világítótornyok a kétéltű harci jármű páncéllemezeiből. Boldog lehet a hegesztő, aki most nekiáll szétdarabolni...

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szombat esti táncláz tovább ég

A sorozatból jól ismert Farkasházi Réka nemrég Győrben járt, hogy itt is bemutassa Samunadrág című albumát a gyermekközönségnek. A színésznő, családanya rengeteget dolgozik, gyereket nevel, énekel, próbál, hogy elérje céljait. Sokan nem is gondolnák róla, de ezt teszi már tizennyolc éves kora óta. Tovább olvasom