Kisalföld logö

2018. 05. 28. hétfő - Emil, Csanád 18°C | 27°C Még több cikk.

Visszajár a honvédsírokhoz

Dr. Lajtay György Imre évek óta visszajár az egyik németországi katonatemetőbe, amely mellett élt.

A II. világháborút felelevenítő legutóbbi cikkünk nyomán kiderült: nemcsak egy férfi van megyénkben, aki a németországi Osterodéba kitelepített katonai kórházban élte át a vészterhes időszakot. Dr. Lajtay György Imre évek óta visszajár az ottani katonatemetőbe.
Hatvanévesen ismerte meg apját címmel október 13-i számunkban jelent meg Válki Tiborról cikk. Arról szólt, hogy csak a közelmúltban találkozhatott először a II. világháborút követően Németországban született, sokáig halottnak hitt lányával. A történet szálai a Harz hegységben lévő Osterodéba vezettek, a győri férfit ugyanis fiatalkorában altisztként a kitelepített komáromi katonai kórházzal együtt oda küldték. Erre a helységnévre figyelt fel írásunkban dr. Lajtay György Imre családja. Ugyanis a szintén a megyeszékhelyen élő orvos gyermekkorában ugyancsak ebben a városban töltött négy évet. Kérte, segítsünk abban, hogy felvehesse a kapcsolatot Válkival a közös emlékek felelevenítése végett, amelyek mindegyikükben élénken élnek.

A Harz hegységben lévő Osterodéban máig gondozzák az ottlakók a II. világháborúban elesett magyar katonák sírköveit, emlékművét.
Vagonokra került kórház

A doktor édesapja a háború alatt katonatisztként a nyilvántartási irodát vezette a Komáromi 2. Számú Helyőrségi kórházban. Oda kerültek a fronton elsődlegesen ellátott sebesültek. Ahogy közeledett a tűzvonal, az egész intézményt ágyastól, röntgenestől, betegekkel együtt evakuálták. Az akkor nyolcesztendős dr. Lajtay György Imre visszaemlékezése szerint 1944 szilveszterén indult a 68 vagonból álló vonatszerelvény Németország felé. Ő pedig bátyjával és szüleivel együtt felszállt rá, mert a katonatisztek mind vitték magukkal a családjukat is. A kitelepített kórház felszereltségét szerinte az bizonyítja, hogy egészen ’48-ig – amikor visszaköltözött Magyarországra –, nem kapott egészségügyianyag-utánpótlást, mégis jó híre volt. A háborús viszonyokat pedig az jellemzi, hogy Lajtayék évekig nem kaptak hírt a hazaiakról, pedig a nagyszülők a Vöröskereszttel kerestették őket, ezt az eltűntek listáját közzétevő plakátról tudták.

Kegyelet a hősöknek

Rengeteg csonkolásos, súlyos sérültet vitt magával Osterodéba a barakkokba beköltözött kórház. A fiatal katonák közül nem tudtak az orvosok mindenkit megmenteni. Az eltelt évek során csaknem negyvenen meghaltak. Lajtay doktor elmondása alapján az amerikai hadifogságba került, több mint ezerlelkes magyar kolóniához tartozók – tisztek, altisztek, betegek, polgári alkalmazottak – a juttatásként kapott cigarettát, más holmit eladták, az összegyűlt pénzből a temetőben megvettek egy kis telket. Fejfákat készíttettek a hősi halottaknak és egy közös műemléket, sőt, harminc évre kifizették a sírok gondozását. 1946-ban ünnepélyesen felavatták a magyar honvédek temetőjét.
Dr. Lajtay pár éve beszélt arról részletesen felnőtt fiainak és 53 év után, 1999-ben el is ment megnézni családjával, megvan-e még. Osterodéban megkereste azt a német pajtását, akivel hajdanában a Harz hegységben gyermekként együtt síelt és csak a mesefiguráról kapott becenevét tudta, azt hogy Tünesznek hívták. Kiderült, hogy az építésszé vált férfi felesége a temető gondnoka, így könnyen odavezette a győri családot a magyar katonasírokhoz, amelyek a városka egyik nevezetességének számítanak. Az orvosnak elszorult a torka, amikor meglátta, milyen rendben tartják azokat a helybeliek.

Nyilvános köszönet

Azóta többször is járt ott, mindig visz magával koszorút. Míg elhelyezi az emlékoszlopnál, magnóról szokta lejátszani a Himnuszt, az arra járók pedig megsüvegelik a gesztust. Legutóbb idén augusztusban tette ezt meg, pedig neki nem fekszik ott, a német földben rokona. Mégis úgy véli: azokról, akik huszonévesen áldozatul estek a háborúnak, nem szabad elfeledkezni. Ezt a nehezen megfogalmazható érzést szerinte szépen megírta a kórház evangélikus lelkésze, akinek sorai felkerültek az emlékműre: „Törzséről letört száraz ág, / Gyötrődés, könny és árvaság, / Porlik itt – tépett magyarok, / Szívünkben éltek, nyugodjatok!" Dr. Lajtay gyermekkora óta kívülről tudja ezt a verset és sajnálja, hogy a hazai hadisírgondozó iroda a videofelvétellel és az adatokkal kiegészített térképpel, amit a magyar katonatemetőről készített családja, nem igazán foglalkozott. Ezért a hivatalos köszönőlevél helyett, ottjártakor a helyi lapnak nyilatkozva nyilvánosan köszönte meg az osterodeieknek a sírgondozást.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jaj a legyőzötteknek!

Ötvenhatban november negyedike vasárnapra esett. Ünnep helyett mégis rettegésbe zuhant az ország. Tovább olvasom