Kisalföld logö

2017. 11. 21. kedd - Olivér 3°C | 9°C Még több cikk.

Világnapi gondolatok: Minőségi színházi produkciók kellenek

Lendület, felfokozott érzelmek, szépség, szerelem, féltékenység, düh. Olyan érzelmek ezek, melyek színpadon teljesedhetnek ki igazán. Ott, ahol a közönséget csak egy lépés választja el a színészektől, ott, ahol érezni lehet a fellépők lélegzését, ahol láthatjuk küszködésüket és fájdalmukat.


A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) bécsi közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. 1978-tól a világ valamennyi országában üzenettel köszöntik e napot. A színházi világnap üzenetét minden évben egy-egy neves színházi szakember, az idén Augusto Boal brazil drámaíró fogalmazta meg.

Az ünnep célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet, tágabb értelemben a kultúra fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását. A színházi világnap azt tekinti feladatának, hogy a színházat továbbra is értékesnek és elhagyhatatlannak tekintsük. De hogy vélekednek erről azok, akik életüket adták a színészetnek?

Lázin Beatrix szerint (Győri Nemzeti Színház, jelenleg a Hunyadi László című operában Szilágyi Erzsébetet alakítja) a színháznak van egyfajta intimitása, amit más médium nem tud nyújtani a nézőközönségnek: – Testközelben lenni, jelen lenni egy előadás születésekor, beleélni magunkat a történetbe, mindezt nem tudja megadni nekünk semmi, csak a színház.

Laklóth Aladár (soproni Petőfi Színház) véleménye, hogy mikor a világnapot 1962-ben először megrendezték, a televízió még csak gyerekcipőben járt. Akkor a színház jelentősége lényegesen nagyobb volt, mint most, a televíziózás korában. Idővel a figyelem szerteágazóbb lett, és ahhoz, hogy a színházak visszanyerjék megkopott dicsőségüket, minőségi produkciók kellenének. Olyanok, melyek nem sorozati élményt nyújtanak, mint a tévécsatornák vagy rádiók, hanem katarzist, ami hagyja, hogy a nézők lelke szárnyaljon.

Vásári Mónika (Sopron, Petőfi Színház) elmondta, hogy amíg van egy erős réteg, amely értékeli és szereti a színházat, addig a telt házas előadások sem maradnak el. De a színházi világnap a színésznő szerint csak egy hivatalosan kinevezett nap, nincs kiemelve a többi közül, és ezért nem is kezeljük különbül. Ha a filmművészetnek és a múzeumoknak Pesten és vidéken egyaránt tudunk érdeklődést felkeltő programokat szervezni, akkor egy ilyen nagyszabású emléknapot miért nem tudunk illően megünnepelni?

A színészek véleménye egy dologban nagyrészt megegyezik: a színház nem veszített a vonzerejéből. A nézők számára a mai napig ugyanolyan fontos, csak a popularitása csökkent a többi médium miatt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kováts Adél arcai

Mindig is színésznő akart lenni, de nem a szerepelni vágyás, inkább a játék szeretete vonzotta. A… Tovább olvasom