Kisalföld logö

2016. 12. 06. kedd - Miklós -6°C | 3°C

Vigasz a gyászban, a halott fiúért

Gősi Vali először leveleket, azután verseket írt bánatában a Sidarinál, életmentés közben elvesztett fiához.

Bizonyára sokan érezték már úgy: akkora a bánatuk vagy éppen az örömük, hogy azt papírra kell vetni. Gősi Vali is valahogy így lehetett, először leveleket, azután olyan sorokat írt a Sidarinál, életmentés közben elvesztett fiához, amelyekről úgy érezte: kapcsolat lehet lélektől lélekig és legalább ezekben a percekben képletesen foghatja Zoli kezét.

A sorokból versek, olyan írások születtek, amelyek első olvasat után felkerültek a hazai írók, költők webes oldalára. Vali dédelgetett vágya sem titok: barátai biztatására talán könyvet is ír.
A Magyar Rádió győri stúdiójának gazdasági vezetőjéről hihetnénk, hogy jobban kiigazodik a számok, mint a betűk világában, pedig a kettő igazán jól kiegészíti egymást.

– Tanáraimtól, Ács Lászlótól és dr. Kamarás Béla tanár úrtól kaptam igazán hasznos útravalót – vallja magáról Gősi Ferencné Vali. – Biztatásukra és az irodalom iránt érzett mélységes szeretetemből adódóan irodalmi körbe, szavalóversenyekre jártam. Igaz, évekkel később a férjem révén én is győri lettem, de gyökereim ma is húznak Vas megyéhez, idős szüleimhez, ott élő nővéremhez, az emlékekhez. Munkám felelősségteljes feladat, a feszültségek oldásához ma is elég, ha esténként a könyvespolcról leveszek egy verseskötetet, és olvasgatom. Szerencsére gyermekeim is a mondókák, mesék világában nőttek fel, minden ajándéknál nagyobb öröm volt számukra, ha esténként az ágyuk szélén ülve meséltem. Visszagondolva életünkre minden túlzás nélkül mondhatom: boldogan éltünk a férjemmel s az időközben felnőtté cseperedő Zoli fiunkkal és Orsi lányunkkal.

A Gősi család élete hat éve összeomlani látszott. A gyászban kis híján megrokkant szülők és a szerető testvér megpróbálta valamiképpen túlélni e kegyetlen próbatételt. Közben az anya egy kisebb műtéten is átesett, ebben az időszakban még hosszabb ideig üldögélt emlékeket idézve a temetőben, ahol gondolatai vissza-visszatértek a boldog időszakra, amikor még együtt volt a család s a gyermekek kicsik voltak. A fejében egymást kergették az ismert, soha el nem felejtett rímek, verssorok.

– Minden ilyen alkalom után, amint hazaértem, úgy éreztem, írnom kell Zolinak… Először levelet, majd ügyetlen rímeket, majd megint leveleket írtam. Beszélgettünk. És így van ez azóta is. Ha nagyon fáj a hiánya, ha nagyon szomorú vagyok, leülök, írok, és ilyenkor úgy érzem, újra együtt vagyunk. Csak mi, ketten. Így születtek az első írások, majd a többi sorban. Mostanában megfordult a fejemben, talán nem baj, ha megosztom másokkal is fájdalmamat. Ha többet nem is, sírni segítenek a sorok azoknak is, akiknek még ez sem sikerül fájdalmukban – mert tudom, ilyen érzés is létezik.

Az utóbbi hetekben – hogy kiderült, Orsi lányunk kisbabát vár – talán kicsit visszatér boldogságunk, így én is könnyedebb, vidámabb írásokkal kacérkodom. Meséket, mondókákat, versikéket írok a kis jövevénynek.
Örökre hálás vagyok az irodalomnak, íróknak, költőknek, legkedvesebb barátaimnak, a könyveknek, akik segítségével talán újra élek. És hálás vagyok a sorsnak is, hogy megadta számomra a lehetőséget, hogy kiírjam magamból s egyszer megosszam másokkal is lelkem rejtett titkait.

Gősi Vali az interneten való böngészés közben talált rá az Író Kilencek, azaz az Élő Magyar Írók Költők Nemzetközi Körének táborára. Bemutatkozó topicot küldött, majd két napra rá – a legnagyobb meglepetésére – már az ő írásait is közölték. A gyermekeknek szóló verseiből azóta saját „rovat" is indult, Valinak sokan gratulálnak. Közben készül a nagymamaságra, mire a kis unokája megszületik, egy kötetnyi jó írás is megjelenhet attól az édesanyától, aki a versekben, a szeretetben talált vigaszt.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A régi pénznek illata van

Olvasóinknak a kezébe adtunk régi, elfelejtett bankjegyet, és arra kértük: költse el velünk –… Tovább olvasom