Kisalföld logö

2017. 07. 20. csütörtök - Illés 19°C | 34°C Még több cikk.

Végleg landolnak a Rapülők

Utolsó koncertjük előtt a Kisalföldnek a főpilóta, Geszti Péter adott interjút.

Fényes trikók, baseballsapkák, vastag bikaláncok, észbontó napszemüvegek. A rapperlét elengedhetetlen kellékei. A műfaj első hazai szupercsapata, a Rapülők  a külsőségeken túl pergő zenével, ötletes szövegekkel és látványos színpadi show-val véste be magát a rajongók emlékezetébe. Tizenkét év után újra feldübörögnek a hajtóművek és egy szuperprodukcióval térnek vissza a Rapülők, hogy egy észveszejtő repülés után landoljanak és végleg a hangárba guruljanak. A Rapülők ebben az évezredben először és utoljára koncerteznek ma este a Budapest Sportarénában. A Kisalföldnek a főpilóta, Geszti Péter adott interjút.

– 1991 nyara, Győr, Rapülők-koncert, menyasszony a színpadon. Mi jut eszedbe erről?

– Élénken emlékszem a Rapülők győri koncertjére, melyet a DAC-pályán rendeztünk. Túl azon, hogy remek buli volt, nem várt esemény is fokozta a hangulatot. Remélem, sok egykori rajongónkban él még az emlék, amikor egy igazi menyasszony tűnt fel a színpadon. Aznap volt az esküvője és a lakodalmi forgatagból ragadták el. Hova máshová hozták volna az „elrablói", mint a Rapülők-koncertre és egyenesen a színpadra? Nem mindennap játszik az ember a zenekarával egy esküvőn anélkül, hogy tudna róla! Emlékszem, hogy a vőlegény is ott volt valahol a közelben és a menyasszonnyal a Hollyday Rapre még egy kellemes táncot is lejtettem. Ez az egyik legkedvesebb emlékem az akkori turnéról. Nagyon szeretem, ha spontán dolgok történnek a színpadon, annak ellenére, hogy egy kidolgozott show-val indultunk neki a koncertsorozatnak. Szeretem, ha engem is meglep valami, persze kellemes értelemben.

Szulűk Andrea is rászt vesz a koncerten
– A régi fergeteges sikereitek még ma is megdobogtatják a rajongóitok szívét, a dalaitokat dúdolják és a szlogenszámba menő szövegeiteket ma is idézik. A slágereiteket naponta játsszák a rádiók. Tizenkét év kihagyás után csupán egyetlen koncertre áll össze a legendás csapat. Ezek szerint igaz a mondás, hogy a jóból keveset adnak?

– Régen megígértük magunknak, hogy még egyszer át akarjuk élni a közös sikert. Éveken át azért húzódott az ügy, mert nem találtunk időpontot, amikor mindegyikünk ráér egy ilyen nagyformátumú munkára. Kedvünk mindig volt, időnk annál kevesebb. Hihetetlen, de ez a munka egy évet vett el valamennyiünk életéből. A koncertet azért nem egy későbbi időpontban tartjuk, mert a hip-hop az a műfaj, melyet csak egy bizonyos életkorig lehet hitelesen előadni. Sajnos mi ehhez közelítünk.

– A zenei pályafutásodban céltudatosnak tűnik, hogy a Rapülők és a későbbi csapatod a Jazz+Az is a hatalmas siker ellenére viszonylag rövid ideig működött. A csúcson kell abbahagyni?

– A Rapülők esetében ez tényleg így volt. Már a kezdeteknél elhatároztuk, hogy csak rövid ideig műveljük ezt a műfajt, mert valamennyien csak átmeneti munkánknak tekintettük. Végül annyira szép, sikeres és egyéni történetet írtunk a Rapülőkkel, hogy nem szerettük volna, hogy ellaposodjon és az idő múlásával elkopjon. A Jazz+Az esetében egyszerűen elfáradtunk a Dés Lacival, mert egy ilyen méretű produkciót nem lehetett folyamatosan menedzselni. A munka hetven százaléka a menedzseléssel telt és csak harminc százalék maradt a kreatív munkára, a zenére. Ez a formáció hihetetlenül izgalmas és a Rapülőktől merőben eltérő zenei világot jelentett. Igazi értékét a kiváló zenészek adták, és műfaját tekintve ma is működhetne. Sajnálom, hogy nem így van. Ha máshogy történt volna, az más élete lett volna, mert az enyémre a rövid távok, a sprintek jellemzőek. Néha úgy érzem, hogy az életem eseményei a döntéseimtől függetlenül alakulnak. Most is begyújtjuk a rakétákat és egy gyors szárnyalás után örökre a hangárba toljuk a Rapülőket.

– Eljátszottál-e a gondolattal, hogyan alakult volna a Rapülők története, ha nem hagyjátok abba idejekorán?

– A hétköznapi valóság sajnos az, hogy az ilyen szépnek induló sztorikat az élet „leharcolja" és viszonylagos érdektelenségbe fulladt volna a zenekar. Akkoriban tucatnyi rapzenekar jelentkezett a médiában és nekik az életkoruknál fogva is jobban állt ez a műfaj és ráadásul engem nemcsak a zene érdekelt. A mostani megakoncertre jelenik meg a Riszájkling című albumunk. Ezen azt gondoltuk végig, hogy mit csináltunk volna, ha együtt maradunk. Ezen a lemezen saját dalainkat dolgoztuk fel különböző stílusokban. Régi dalaink új köntösben szólalnak meg. A Zúg a Volga rockos, az Áj láv jú! latinos stílusú. Így újrahasznosítottuk a Rapülők slágereit. Átgondolhattuk, hogy a Magyarországon átsöprő zenei trendek hogyan érintették volna a zenénket. Remek munka volt, amit nagyon szerettünk csinálni.

– A mai koncertről annyi szivárgott ki, hogy Magyarországon ilyen még nem volt. Mi adja ezt a luxusminőséget?

– Reményeim szerint a hangulat, ami elszabadul majd a Papp László Budapest Sportarénában. Teljesen szokatlan színpadot építettünk, amelyen idehaza még nem látott mennyiségű effektussal dolgozunk, óriási vetített hátterek lesznek, egyes dalainkhoz animációs filmeket készítettünk és hatalmas létszámú tánckar lesz jelen a rombusz alakú színpadon. Ott lesznek Magyarország legszebb hölgyei: Dobó Kata, Gubás Gabi és Oroszlán Szonja, akik a Némber One számunkhoz vállalták a fellépést. Somló Tamás és Szulák Andrea régi Rapülők-tagként énekli a Nem adom fel és az Átmeneti csók című slágereket. Magánéleti kalandozásaim során ismertem meg és igaz barátként tisztelem Gregor József operaénekest, aki csodálatos basszusával az est egyik különleges fellépője lesz.
Igazi őrület lesz ez a koncert, melyen lesznek olyan pillanatok, hogy százan bulizunk a színpadon. A koncert végén SMS-ben szavazhat a közönség a ráadásszámokról. Magyar alkotógárda, európai színvonalon. Szeretnénk bebizonyítani, hogy Magyarország ezen a téren sem határszéli provincia Európában.

Berkes Gabi és Szentmihályi Michel is izgatottan várja a koncertet. Sokkal többet próbáltunk, mint szokásos. Háromhetes intenzív zenekari próba után egy másik helyszínen felépítettük az eredeti színpadot és január eleje óta itt próbáltunk a táncosokkal együtt. A napi ötórányi próba megviselt valamennyiünket. Michel keze bedagadt a sok dobolástól, nekem pedig a térdízületeim sajogtak a sok ugrálástól. A tízhavi munka legnagyobb eredményének tartom, hogy problémamentesen tudott több mint száz ember együtt dolgozni. A fiúkkal tizenkét év után ugyanott tudtuk folytatni, ahol abbahagytuk. Az összetartozás, a barátság és a szeretet érzése megmaradt közöttünk és ma este ezzel megyünk fel a színpadra, ennek örülök a legjobban.
A koncert után idén szeretnék pihenni és megígérem, hogy nem fogok a csapból is folyni. Szeretnék újra zenével, filmmel és musicalírással foglalkozni. Az életem segít majd kikalapálni, hogy mihez fogjak elsőként.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kolompoló szódások, jegesek

A hatvanas években bizony csak a jeges járt olykor teherautóval, a szódást ló húzta, az ószeres… Tovább olvasom