Kisalföld logö

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -3°C | 3°C Még több cikk.

Vasarely

A kiállítást a pécsi Vasarely Múzeum gyűjteményéből válogatta a Városi Művészeti Múzeum, és Vasarely legfontosabb művészeti problémafelvetéseit, megoldásait és motívumait foglalja össze. A 42 db szitanyomat a művész legizgalmasabb korszakából, az ’50–60-as évekből származik, amelyet Győrött először láthat a közönség.
A kiállítás a 30 éves Győri Nemzeti Színház jubileuma alkalmából készült, tisztelegve a mester előtt, akinek két nagyméretű mozaikja 30 éve díszíti a színház épületét, a városlakók nem kis büszkeségére.


Vasarely alkalmazott grafikusként találkozott először a Bauhaus szellemiségével, új kérdésfelvetéseivel, összművészeti törekvéseivel a Bortnyik Sándor által vezetett budapesti Műhely tevékenységén keresztül. 1930-ban Franciaországba utazott, ahol a grafikai tervezés során kikerülhetetlenné vált illuzionisztikus térrel és a kinetikus perspektívával kapcsolatos problémakörrel foglalkozott. Párizsi első korszakának fő művei – a Zebra (1938/60) és a Zebres (1939/60) című szőnyegek, amelyek a vonalak vastagságára, sűrűségük-ritkulásuk dinamikájára építenek – erőteljesen az op-art felé mutatnak. Elmélyedve az absztrakcióban, a hullámzó térbe forduló spirál, a plasztikus hatást keltő négyzetek és rombuszok lettek fő témái, s az organikus formák statikus elemekből való felépítésének lehetőségeivel kísérletezett. Kompozíciós elveinek csiszolásával az op-art fontos alkotásait hozta létre.

A ’30-as, ’40-es évtizedfordulón kezdett el festeni. Korai képeit a grafikus szemlélet hatotta át, de gazdag színskálával dolgozott, amely színpompás lírai absztrakt művek sorát eredményezte. A még erősen a látványhoz kötődő szemlélete hamarosan gyökeresen megváltozott. 1947-ben világosan tudatosult benne a tiszta forma és a tiszta szín absztrakció-
jának lényege, ettől kezdve egyre inkább geometrikus szerkezetekkel és egynemű színsíkokkal dolgozott. Elemi egyszerűségű, ősi formákat keresett és a természet formáit tanulmányozta. Új rendet épített belőlük.
1948-tól indult kristálykorszaka, amelyen belül Gordes dél-
francia kisváros középkori szerkezetét és épületeinek formaelemeit tanulmányozta. Az ablakok sarkosan levágott négyzetei, rombusz alakú formái és árnyékaik pozitív-negatív terekké változtak képein, amelyeket tovább absztrahálva és szabályos geometriai rendszerbe vetítve kristályos képződményekre emlékeztető szerkezeteket teremtett. A síkfelületek kontrasztjaiból kibontható, illuzionisztikus hatások váltak központi ábrázolási problémájává, megoldásukkal az egész életművet meghatározó műsorozatok jöttek létre.


E korszakát az élénk színek uralták, később festészete a fekete-fehér és a monokróm irányába ment el. Összetettebb és bonyolultabb kompozíciókat készített, amelyek gyakori alapmotívuma az ívelt forma és a fűrészfogsor volt. A síkok hol élesen elhatárolódtak, hol finom átmenetekkel egymásba tűntek.


Az 1950-es években kezdődött kinetikus korszaka, amelynek lényege a mozgás érzetének felkeltése a kontrasztos elemek elmozdításával.
Ekkor került érdeklődésének látószögébe az építészet. A művészetek integrációját vallotta, nagyméretű, monumentális alkotásokra vágyott, amelyek alkalmasak a város plasztikai arculatának megformálására, hogy képes legyen kifejezni az ott élők művészettel és lakóhe-
lyükkel való kapcsolatát.


1954-ben megbízást kapott a caracasi egyetemi város tervezőjétől három nagyméretű munka elkészítésére, amelyek a „színes város" alkotói korszakát készítették elő. Művészete ezután teljesedett ki. Szintetizáló alkotásokat hozott létre, amelyekben a korábbi részproblémák eredményei újabb kontextusban, magasabb szinten összegződnek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Várszegi Asztrik, az utazó főapát

Talán Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát sem számolta össze, hogy az idei évben hány… Tovább olvasom