Kisalföld logö

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -1°C | 9°C Még több cikk.

Üzenet a sorok között

Ötvenezernél több értékes képes levelezőlap tulajdonosa a ménfőcsanaki Kalotai Zsolt.

A zömében színes levelezőlapok nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem olyan érdekes információkat is hordoznak az adott kor hétköznapjairól, amelyekről még a történelemkönyvekben is ritkán lehet  olvasni.

Az ötvenes években a Kalotai családban a gyermekek szalvétákat és képeslapokat gyűjtöttek, majd Zsoltika megegyezett a kis húgával, hogy kicserélik készleteiket. Míg leánytestvére a szalvétákra, addig ő a képeslapokra specializálta magát. Féltve őrzött kincsként kezelte a gyűjteményt, s mikor édesapja látta, hogy nagyon komolyan veszi, a családfő rá merte bízni a rokonság levelezéséből fennmaradt relikviákat, amelyek között az 1800-as évekből is húzódtak meg üdvözlőlapok. A győri egyetem könyvtárában dolgozó gyűjtő anyai ágon a híres Ráth család leszármazottja, akik nagy baráti és ismeretségi körrel bírtak, így gyakran kaptak a világ minden tájáról levelezőlapokat. Már akkor Zsolthoz került egy, a Notre-Dame vízköpőjéről készült, kuriózumnak számító sorozat.  Érdekesség, hogy nagyanyja, Juhászné Ráth Olga lexikonban is szereplő festőművész, akinek az alkotásaiból több levelezőlapot is kiadtak a második világégés környékén.
Miután már többdoboznyira hízott Zsolt kollekciója, a rend kedvéért katalogizálni kellett, sőt, a saját maga által rajzolt térképeken is elkezdte bejelölni, honnan érkeztek a képeslapok. A gyűjtemény legrégebbi darabja 1884-ből származik, úgynevezett postai díjjegyes lap.

Szigorúan ellenőrzött vallomás

Természetesen a kollekció derekát tájképek, néprajzi, természettudományi lapok, művészeti reprók képezik, de a legérdekesebb szegmensnek a történelmi lapok tekinthetők.
Az első világháború idejéről származó képeslapok bizony nem szűkölködnek mozgalmas csatajelenetekben. Érthető okokból a háborús felek saját magukról dicsőítő lapokat adtak ki, míg az ellenséget igyekeztek gúnyosan megjeleníteni.

Vegyünk néhány, az adott korra jellemző érdekességet: 1916-ban Premyslből adta fel egy honvéd azt a lapot, amelynek képi oldalán saját portréja látható. (Valószínű, a katona sosem tért haza, mivel a lengyel–orosz határon fekvő erődre megsemmisítő vereséget mért a cári hadsereg.) A szöveg burkolt szerelmes üzenetről tanúskodik, és a lapon piros pecsét áll: „Ellenőrizve." Minden küldeményt cenzúráztak, nehogy a bakák olyat írjanak le véletlenül, ami hadititoknak minősül. Ez volt a levelezőlapok előnye, hogy a cenzornak nem kellett feltépni, rögtön láthatta, hogy a katona mit írt.
A gyűjteményben egy másik bakáról található két levelezőlap, az egyik a postán keresztül tért haza, míg a másik „szűz" maradt. Valószínűleg a katona hozta haza,  óriá-
si szerencséje volt, élve tért vissza a vérzivatarból.


A háború hírei

A fotográfusok nem tétlenkedtek, nemcsak portrés képeslapokat gyártottak, hanem a katonákat csoportosan, különböző élethelyzetekben mutatták meg: lovat patkolnak, telefonálnak, bunker előtt beszélgetnek. A negatívokat olyan fotópapírra hívták elő, amelynek a hátulja eleve levelezőlap vonalazású volt.
Bizonyos levelezőlapokat az állam jótékonysági céllal adott ki, szívszorító felirattal: „A 32. gyalogezred özvegyeinek és árvaalapja javára". Olyan levelezőlap is van Kalotai úrnál, amit orosz hadifogolytáborban gyártottak: a katonák fametszettel, nyomtatással készítették a német nyelvű dokumentumot.

A trianoni béke után elkeseredett honfitársaink levelezőlapot adtak ki, amely az antantországokat mutatja olyan formában, mi lett volna, ha a háború végkifejlete fordított előjelű és arányában annyi területet csatoltak volna el tőlük, mint ahogy azt hazánkkal tették. A gyártók igencsak precíznek bizonyultak, nemcsak ugyanolyan arányban csonkították meg a rajzon a taljánokat, hanem olasz szöveggel is ellátták a levelezőlapokat.
A második világháborúban a katonai vezetés nem volt már ennyire „szociálisan érzé- keny": a fotográfusok nem gyártották a képes levelezőlapokat a bakákról, csak tábori postai lap volt forgalomban, amit ingyen továbbítottak. Egy katona lapját a szanyi kéményseprő üzletvezetőnek címezte 1940-ben, de azt nem lehet tudni, hogy ez a momentum meghozta-e  számára a szerencsét, élve hazatérhetett-e a frontról...

Miután 1938-ban visszacsatolták Felvidéket, alkalmi bélyegzővel stempliztek a postán. A propaganda nem maradhatott el, hiszen a dátumon kívül az is szerepelt a pecséten: „Kassa VISSZATÉRT." Ebből az időből származik az a képeslap, a feladója bizonytalanságából adódóan, és hogy biztosan megérkezzen a megadott címre a küldeménye, duplán rótta le a „fuvardíjat": a csehszlovák és a magyar királyi posta bélyegei-
vel is ellátta a küldeményt!
A polgári lakosság kedvelte a történelmi tárgyú képeslapokat, például sok fogyott abból, amelyen Horthy Miklós kormányzó belovagolt Kassára.

A lap szentesíti az eszközt

Hogy a postai levelezőlapokon kép is lehet, ezt a lehetőséget természetesen megragadták a mindenkori politikai hatalmak. Baloldali kormányzás során az ország gazdasági célkitűzéseit és eredményeit ismertető lapokat is kiadtak.
Az ötvenes évekből származik a szöveg: „Az anya részt akar venni az ötéves terv nagy építő munkájában, nem gond már számára a gyermekeinek az elhelyezése, rendelkezésre állnak a korszerűen berendezett napközi-otthonok." Míg a szöveg feletti képen: szocreál épület előtt egy felnőtt gyerekekkel játszik a homokozóban.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A mesefilm forog tovább

Ki ne emlékezne Cicamicára és Böbe babára? Bálint Ágnes tanulságos története maga volt a csoda. Tovább olvasom