Kisalföld logö

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 21°C | 34°C Még több cikk.

Újraéled Xántus kultusza

Országos intézményi összefogással – a győri Xántus János Múzeum kezdeményezésére – 150 év után újra kiadják Xántus unikumnak számító úti beszámolóit, azonosítják, majd interaktív kiállításon mutatják be a nagy utazó által gyűjtött és küldött különleges, egyedülálló preparátumokat.


Hagyatékban rejtező kéziratok


– Elhatároztuk, hogy minél teljesebben feltárjuk, foglalkozunk névadónk életművével, újraélesztjük hajdani kultuszát. Ehhez ürügyként szolgálhat sok más mellett az is, hogy másfél évszázaddal ezelőtt jelent meg könyv alakban Xántus egyik legfontosabb munkája a kaliforniai utazásairól – említette lapunknak Perger Gyula etnográfus, a nagy utazó nevét viselő megyei múzeum igazgatója. – A sorozatban tervezzük az észak-amerikai levelek, a mexikói beszámoló kiadását, újrakiadását is, és minden olyan írás közreadását, amely eddig például kéziratban rejtőzött. Ez utóbbi miatt felvettem a kapcsolatot dédunokájával, Xántus Gábor filmrendezővel is, aki egy dokumentumalkotást is készített nagynevű felmenőjéről. Bennünket pedig a kolozsvári hagyatékban található kéziratos, eddig kiadatlan anyagokkal segítene. A Xántus-életmű kiadásával, újrakiadásával szeretnénk lehetőséget teremteni a kutatóknak, civileknek ahhoz, hogy a nagy utazó munkásságával részleteiben is megismerkedhessenek. Első lépésként egy országos, belső digitális adattárat hozunk létre, amelyet a kötetek megjelenéséig szókeresővel remekül használhatnak az érdeklődők.

Perger Gyula elmondta azt is, hogy mielőbb szeretnék beazonosítani a Xántusban, illetve az ország más múzeumaiban fellelhető, sejthetően Xántus János által gyűjtött és küldött preparátumokat, amelyek egyébként az egyes intézmények leltári jegyzékében nem szerepelnek. A tervek szerint, ha mindezt kapcsolni tudnák a megjelenő könyvekhez, akkor ezekből a különleges relikviákból egy egyedülálló interaktív kiállítást rendeznek.


Sárgaláz New Orleansban

Egy időben sokszor előfordult a tengerentúlról érkezett hírek között New Orleans neve. A hurrikán által elsodort városban hajdan – 1853 nyarán – Xántus is borzalmakat élt át, a sárgaláz borzalmait. Erről egyik úti levelében tudósított: ˝Itt különben a sárgaláz nem otthonos, de Sz. Domingó szigetéről hozták ide a cooly négerek, s mivel sokezer irlandi és német ujocz érkezett épen a városba, hamar táp anyagot kapott az ide való ég aljhoz nem szokott europaiak közt... Hozzájárult még azon körülmény, miként rendkívül esős nyarunk volt. Május közepe óta csak nem mindennap esett az eső, s mind a mellett a hőség 100 fokon felyül volt folyvást. A lapályok és csatornák megteltek (a hőség miatt) megposhadt vizzel s már junius elején oly borzasztóan dühöngött a sárga láz hogy nem csak a várost, de egész Amerikát rémülésbe hozta. Ma még folyvást emelkedésben van, s első juniustól kezdve tegnap reggelig 12,475 ember halt meg benne a városban.˝

Perger Gyula múzeumigazgató
Perger Gyula múzeumigazgató

Xántus tudósítása – ahogy ezt egyik méltatója megemlítette – túlmutat a szenzációhajhász hírlapírói színvonalon. Beszámol saját tapasztalatairól, és azok hitelességéhez kétség nem férhet: ˝Ma nagy lárma és kétségbeesés van a városban, már 5 nap óta nem találni sirásot, igy a temetők telve vagynak temetetlen koporsókkal; a roppan hőség széthasgatta a koporsókat s meggőrbité a tetemeket, mik aztán a koporsók födelét felemelték; s oly rémséges bűz van a temetők melleti városrészekben, hogy ezren és ezren az ottani lakók közül elhagyták házaikat és az erdőben sátoroznak a Misszisippi túl partján. A városi hatóság 10 dollárt igér minden órai sirásásért, de senki sem meri életét koczkáztatni. Jelenleg már a nemzetőrség rukkol ki ágyukkal és erővel fognak négereket kényszeriteni sírt ásni és temetni. A tegnap óta meghalálozottak pedig (ugy ezentúl is valamennyien) elfognak égettetni. Épen imént voltam egy ily jelentet tanúja; a Place des Armes-en ugyanis 450 halott hányatott egy halomra... Azután halzsír és folyószurokkal leöntözték a halottrakást, és így meg gyujtják! Borzasztó látvány volt a hátra maradott családtagok sikoltása és küzdése, nem akarták engedni az égetést, de a katonaság töltött fegyverek és szuronyokkal gátolta őket!"


Fejvadászok közt Borneón

Xántus János expedíciói közül talán a legegzotikusabb és legfélelmetesebb az az 1868 októberében kezdődött utazás volt, amelynek részeként Borneó szigetére, a fejvadászok földjére is eljutott. A jeles magyar utazó érdeme, hogy elsőnek láthatta a bennszülöttek által csak ˝hatalmas víztükörként˝ emlegetett Szimunyon-tavat, és törékeny ladikjával felfedezte, megjárta a krokodiloktól hemzsegő pandanuszmocsarak girbegurba, kiismerhetetlen vízfolyásait. Eljutott a félelmetes történetekkel övezett fejvadász dajakokhoz is.

Erről beszámolót is írt: ˝A fejet nipa pálma levelekbe burkolva partra szállítják, s tüstént az úgynevezett nagy nyíláson kiszedik belőle az agyvelőt, faszén fölé helyezik, s lassú tüzeléssel megfüstölik, úgy, hogy a haj, hús és bőr mind rajta marad a koponyán. Mikor 10–12 nap múlva kész az operatió egészen fekete, mint például a füstölt sonka. Aztán kiteszik a verandára, s ottan a képzelhető legnyájasabb bánásmódban részesítik, rizst és egyéb eledeleket raknak elébe, pipát tesznek szájába... s értésére adják, hogy most már a falu tagja lett, nem ellenség többé, ezentúl jó barátok, rokonok és atyafiak lesznek.˝ Egyébként Borneón Xántus maga is többször éjszakázott a dajakok vitézségének és dicsőségének jelvényeit, a füstölt emberi fejeket őrző fejházban, a pangában, amely az előkelő vendégek elhelyezésére is szolgált, hogy nem mindennapi diadaljelképeikkel így imponáljanak az idegen előtt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hadieszközből sportszer

A modern íjászat – Angliából kiindulva – meghódította a világot, és már 1900-ban… Tovább olvasom