Kisalföld logö

2017. 04. 26. szerda - Ervin 12°C | 21°C Még több cikk.

Tragédiák a síneken: két halálos gázolás egy héten belül

A héten két tragikus vonatbaleset is történt régiónkban. Az egyik vasárnap Szilsárkány és Bogyoszló között: személyautó ütközött mozdonnyal, egy 35 éves nő és egy 54 éves férfi életét vesztette. Hétfőn röviddel dél után vonat gázolt el egy férfit a Győr közeli Nagymegyeren. A halálos baleset a szlovákiai kisváros határában található vasúti átkelőtől 70 méterre történt. A testet oly módon szétszabta az ütközés, hogy a kora délutáni órákban még a nemét sem sikerült megállapítaniuk a hatóságoknak.
A legtöbb az emberi figyelmetlenség számlájára írható, hiába hivatkozunk a fehér jelzőfényre az átjáróban vagy a sorompó hiányára. Az áldozatok, akik a tilos jelzés ellenére a sínekre hajtanak, az életükkel fizetnek. Hiába minden törvény vagy szabály, balesetek így is bekövetkeznek. Gyalogost, biciklist és autóst egyaránt gázolnak a vonatok. A mozdonyvezetők, szakzsargonnal a „vezérek" mindezt tehetetlenül nézik végig. Vajon mit élnek át a vezetőfülkében?

– Sokszor mindegy, van-e csapórúd vagy fénysorompó egy átjáróban. A jelzést figyelmen kívül hagyják, a sorompót kikerülik vagy átszakítják. Az utóbbi Csornán fordult többször elő. Ott már videokontroll figyeli a szabálytalankodókat – meséli egy mozdonyvezető.


A vonat nem vár!

Egy írásos engedélynek köszönhetően feljutottam a GYSEV egyik villanymozdonyára. A vezérálláson utazva érezhetjük át, hogy a többtonnás suhanó szerelvényt egy vészhelyzet alkalmával lehetetlenség időben lefékezni.

Megtapasztaltam, amit a mozdonyvezetők meséltek: az emberek a sok tragédia ellenére sem tisztelik kellőképpen a vonatot.

– Néha mi félünk a legjobban – meséli G. Á. mozdonyvezető, aki már több mint húsz évet töltött a vasútnál. Az autósok nem tudják, hogy mennyi feszült pillanatot okoznak, mikor az utolsó pár méteren fékeznek a vasúti átjáróban. Lélekben ilyenkor már felkészülünk a koccanásra. Az esetleges karambol a mozdonyon tartózkodónak is veszélyes. Előfordult, hogy olyan kamionnal ütközött a vonat, melynek rakománya betörte a szélvédőt és megsebesítette a masinisztát. A betonszállító autós incidens régi klasszikusnak számít. A vonat nekiszaladt a tartályautónak, a friss beton pedig a vezér (mozdonyvezető) nyakába ömlött. Az ilyesmi benne van a pakliban. A mozdonyvezető közvetlen veszélynek van kitéve. Szörnyű, ha gázolunk, hiszen valahol mélyen úgy könyveljük el, hogy „megöltünk valakit".

Munkatársunk ezzel a mozdonnyal utazott, hogy megtapasztalja az életveszélyes helyzeteket, amik napjában többször adódnak.
Munkatársunk ezzel a mozdonnyal utazott, hogy megtapasztalja az életveszélyes helyzeteket, amik napjában többször adódnak.

Vakmerők és öngyilkosok

– Hiába vesszük észre még időben a veszélyt – folytatja G. Á. –, vészfékezünk és várjuk, hogy a többtonnás szerelvény megálljon. Az átlagos 120 km/h-s sebességgel száguldó vonatnak 1 kilométer a féktávolsága. Ez természetesen növekedhet, ha fagyos a pálya vagy ha levelek borítják. Olykor, mire fékezünk, késő. A baj hirtelen jön, akár a villámcsapás. Előfordult, hogy az autós a vonat oldalának csapódott, mikor a szerelvény már javában az átjáróban volt.


A balesetek után mindig felmerül a kérdés: vajon működött-e a fénysorompó?

– A jelző az eddigi vizsgálatok szerint minden baleseti helyszínen tilosat jelzett. A központban azt is látják, ha meghibásodik a berendezés. A mozdonyvezető ilyenkor utasítást kap a lassításra. Az érintett kereszteződésben 10–15 km/h-s sebességgel szabad csak áthaladnia, ezzel is próbálják óvni a közúton közlekedőket.

Sajnos a vakmerőség nem csak az autósofőrökre igaz. Menetrend szerint érkezünk a petőházi állomásra, fékezünk és begördülünk a peron mellé. A tiltó jelzés ellenére egy néni ballag ki elénk az átjáróba. A vezérállásból jól látom: a fényjelző berendezés vörösen villog, a sorompó rúdjai is lent vannak. A mozdonyvezető azonnal hangjelzést ad.


– Elég, ha véletlenül elesik. Mire lefékeződne a gép, már javában alattunk lenne – mondja.

A néni talán fel sem fogja, milyen veszélynek tette ki magát, szúrós tekintettel néz fel a mozdonyra.

– Hasonló szinte naponta történik. Betonfalat is építhetnénk minden egyes átjáróba, azt is kikerülnék vagy áttörnék. Bennünk pedig gyűlik a feszültség, hiszen azon kell izgulnunk, nehogy a tengelyek közé kerüljön valaki. Senki nem gondol arra, hogy a vonatot is ember vezeti. Az öngyilkosok járnak élen a baleseti statisztikákban. Kiállnak a vonat elé, általában beláthatatlan szakaszon, hogy ne lehessen észrevenni őket. Az áldozat nemcsak a saját életével, a mozdonyvezető lelkével is játszik. Az évek során edződünk, de a fiatalabb kollégák még érzékenyebbek. Akadt olyan, aki embert gázolt, s napokig nem látszott rajta semmi zaklatottság. Két héttel később kiszaladt elé egy nyúl és az idegei ekkor mondták fel a szolgálatot, idegösszeomlást kapott. A mozdonyvezetőnek a képzettsége mellé egy nagy adag lelkierőre is szüksége van.


Az élet a szerencsén is múlhat

Petőházáról folytatjuk az utunkat. A célállomás Budapest. Tatabánya felé lassú jelre gurulunk, lámpa figyelmeztet a lassításra. Szerencsére. Ha nem tesszük, ismét bekövetkezik a tragédia. Valamivel előttünk a pályán egy fiatalember motorral igyekszik át a vágányokat elválasztó kerítés kapuján. Megáll, hogy megküzdjön a rozsdás, jobb napokat látott tolóajtóval, a motor hátsó kereke még javában a sínekre lóg.
– Remélem, elmész onnan! – szólal meg G. Á.

Motorosunk tovább küszködik az ajtóval, motorja a síneken. Felharsan a kürt. A vezér majdnem 15–20 másodpercen át nyomja folyamatosan. A srác se hall, se lát módjára tovább vesztegel félig a síneken. Aztán egy áldott pillanatban a kapu megadja magát és átgördülhet rajta. Pár másodperc múlva több száz tonna zakatol át hűlt helyén.

Takács Zsolt
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

1989 Pozsgay éve

Mottó: „Egy szó is tetté válhat akkor, ha pontosan azt fejezi ki, amire egy közösségnek,… Tovább olvasom