Kisalföld logö

2018. 08. 15. szerda - Mária 19°C | 28°C Még több cikk.

Történetek a bura alól

Fodrászos nosztalgiánkat mi is kezdjük egy „Gedeon bácsival”! Mert hát nekünk is van ilyen hajszobrászunk.

„Fodrászüzlet, pletyka, hangos női csacsogás / Tartós hullám, tupír, hajfestésre várakozás". Bizonyára sokan ismerik szép emlékű Szécsi Pál hetvenes években sokszor elhangzott dalát Gedeon bácsiról, a hajszobrászról, akit minden hölgyvendég imád. Nos hát, a hajdani slágerben is említett várakozás alatt sok minden történhet: vaskos tréfák születhetnek, hírek, receptek, tanácsok cserélhetnek gazdát...

Fodrászos nosztalgiánkat mi is kezdjük egy „Gedeon bácsival"! Mert hát nekünk is van őszes, sőt, szinte már hófehér hatvanas öregurunk, akit mindenki becéz, mindenki szeret, aki nevezetes, megénekelt kollégájához hasonlóan percek alatt megszépíti a páciensek fejét. A különbség talán „csak" annyi, hogy a mi hajszobrászunkat Gyulának hívják és nem Budapesten, hanem Győrben „űzi" – nem kevesebb mint fél évszázada – a tisztes ipart.

Bolha a gatyába

Mező Gyulának már az édesapja is fodrász volt. Több mint fél évszázados pályáját a szerszámgépgyárban kezdte, onnan került inasnak a fodrászszövetkezethez.
– Már az első hetem mókával kezdődött. Az üzletbe, ahol dolgoztam, rendszeresen bejárt egy öreg tüzér ezredes, aki az első világháborúban elveszítette egyik kezét. Jópofa ember volt, és arra biztatott, azzal szekált minden fodrászt, hogy aki a szájába meri, illetve tudja dugni a borotválkozópemzlit, annak fizet egy százast. Nagy pénz volt az annak idején, ezért elhatároztam, hogy megpróbálom. Megjegyzem, abban az időben tizenhat forint volt a hajvágás, ma ezerhatszáz. A borotválás egy forint nyolcvan fillér, szesszel, ma úgy ötszáz forint körül... Szóval, mikor beült a székbe, jobbra-balra bámészkodtam, úgy tettem, mintha nem rá figyelnék, de munka közben a szemem sarkából a tükörben figyeltem a száját. Eljött a pillanat, az öregúr megfeledkezett magáról, kaffantott egyet és már a szájában is volt az ecset... Nos, így kerestem néhány perc alatt száz forintot!

Mező Gyula másik története a hajmosáshoz kapcsolódik. A hatvanas évek derekán egyik kollégája mellett, miközben a vendég haját mosta, furcsa hangon belobbant a gázvízmelegítő. Ettől a fodrász megijedt, elkapta a fejét, de egyúttal elárasztotta a pácienst vízzel. Mondhatni, „szabályosan megfürösztötte".
– Ebbe a belvárosi üzletbe hetvennyolcban kerültem. Innen már gyakran jártunk zsűrizni, zsűriképző tanfolyamra. Egy kedves kollégámmal a Balatonra küldtek bennünket és mellénk csapódott egy nagyképű pesti gyerek. Nem volt valami szimpatikus, ráadásul egy szobába kerültünk, valahogy meg akartunk szabadulni tőle. Összekacsintottunk és elkezdtünk irtózatosan vakaródzni. A fickó egy ideig figyelt bennünket, aztán rákérdezett, hogy mi a baj. Szinte egyszerre mondtuk a haverommal: „bolha". Na, több se kellett a gyereknek, hamarosan szedte a cókmókját és átköltözött egy másik szobába.

Görbe volt a vendége

„Gyula úr" fiatal kora óta – ahogy fodrász-szakkifejezéssel mondják – jól termel. Így talán nem véletlen, hogy kitüntetések seregével büszkélkedhet. Volt ő már a szövetkezet kiváló dolgozója, a kisipari szövetkezet kiváló dolgozója, a könnyűipar kiváló dolgozója, tavaly pedig a Kiszövtől „kiváló munkájáért" jutalmul egy arany nyakkendőtűt kapott.
– Ötvenegy éve csinálom. Gondolhatja: nemrég halt meg az a vendégem, akit hatvanegy óta én nyírtam. Jártak hozzám olimpiai és világbajnok sportolók, de rendszeresen nálam nyiratkozott annak idején Várady Lajos szobrászművész és Váradi György, a győri színház igazgatója is. A direktor úr minden alkalommal egy-egy színházjeggyel jött az üzletbe, így aztán talán nem kell csodálkozni azon, hogy mondjuk nyolcszor láttam az Edith Piaf életéről készült darabot. Görbe Jánost is én nyírtam, amikor egy ideig a Kisfaludy Színházban játszott. Szóval számos jobbnál jobb győri fejet ismerhettem meg az elmúlt fél évszázad alatt: a főorvostól az utcaseprőig... A klasszikus frizurákat szerettem csinálni meg az úgynevezett „Hindenburg"-ot. Az utóbbi történelmi hangzású fazon titka a fésülésben rejlett.

Arra a kérdésre, hogy volt-e olyan kérés, amivel nem tudott mit kezdeni, Mező Gyula egy újabb történettel válaszolt.
– Bejött hozzám egy törzsvendégem és magyarázkodott, hogy ilyet, meg olyat szeretne, de csak nem értettem, mi a kívánsága. Aztán újrakezdte a „körbeírást", mégpedig azt mondta: neki nem az akkor divatos „hülyegyerek-frizura" kell, de nem is a merev fazonú klasszikus, hanem a kettő között „valami". Erre kérdeztem tőle, hogy akkor valami „félhülye" frizura kell, ugye? Dolgoztam rajt eleget, de úgy tűnt, hogy eltaláltam, mert nagyon elégedett volt vele.

Az élet kabaréja

Gyula bácsi fiatal kollégája, Horváth Róbert ugyan még csak közel húsz évet tudhat maga mögött a szakmában, de történetekből nála sincs hiány.
Robi – akinek édesapja szintén a belvárosi fodrászcsaládhoz tartozott, sőt, egy ideig az üzlet vezetője is volt – megjegyezte, hogy a kollégák egymást  ugratták.
– A két szomszédos fodrászatban három közös telefon, ikervonal szolgált. Bármelyiket vették fel, a másik kettőben is bele lehetett kapcsolódni a társalgásba. Olyan helyzetek alakultak ki, mint a régi kabarétréfában. Egyszer például az egyik kolléganőm a sógorával beszélgetett, mikor beleszóltam, hogy a postától vagyok és kérném őket, mérjék fel, hány méter kábel van a lakásban. Először fel sem tűnt nekik, hogy mindez este hétkor történt, sőt, hallottam, hogy vitatkoztak, hogy ezt most belemérjék-e vagy ne, utána, mikor kiderült a móka, jót nevettünk rajta. Ahogy azon is, amikor szintén egy családi beszélgetés közepébe „toppanva" határozottan mondtam, hogy „bontom a vonalat". A másik végén felháborodva vitatkozni kezdtek velem, hogy ők ugyanolyan előfizetők, mint más, micsoda eljárás ez, beszélni szeretnének.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A régi pénznek illata van

Olvasóinknak a kezébe adtunk régi, elfelejtett bankjegyet, és arra kértük: költse el velünk –… Tovább olvasom