Kisalföld logö

2017. 09. 19. kedd - Vilhelmina 12°C | 17°C Még több cikk.

Tíz éve halt meg Horváth Ede

Tíz éve – 1998. szeptember 23-án – halt meg Horváth Ede, a vagongyár legendás vezérigazgatója, akinek hamvait kérésére repülőgépből szórták szét hajdani „birodalma" fölött. Az évforduló alkalmából özvegye osztotta meg a Kisalfölddel személyes emlékeit.
A „férges" szilvámmal fogtam meg

Minden bizonnyal sokféle (többnyire néma) emlék él róla. Mást mesélnének a gyárvárosi haverok, iskolatársak, a gyarmatiak, másként idéznék alakját közvetlen kollégái, más cifra történetekkel rukkolnának elő a vagongyári szerelde munkásai. Megint mást említenének az 1945 utáni, ellentmondásos történelmi korszak hozzá hasonlóan meghatározó szereplői. Horváth Ede halálának tizedik évfordulóján özvegye osztotta meg a Kisalfölddel emlékeit.

„Tizenöt éves koromban ismertem meg. Leventeként sorban állt társaival, én elszaladtam előttük, és mint utólag kiderült, akkor megfogadta: »ez a lány lesz a feleségem«. A győri bombázások alatt Gyarmatra költöztek. Édesanyja akkor már nem élt, apjuk viselte a hét gyermek gondját. Ede vonattal járt dolgozni Győrbe, én Csanakon szálltam fel, így majd mindennap láttuk egymást. Egy alkalommal – barátnőim biztatására – megkínáltam szilvával, amit a szelet kenyér mellé, ebédre vittem. Előbb bemutatkozott, és csak utána fogadta el a gyümölcsöt... Később, mikor már házasok voltunk, gyakran emlegette nevetve, hogy a "férges" szilvámmal fogtam meg... Négy évig udvarolt nekem, legtöbbször biciklivel járt hozzánk Csanakra. Negyvenkilencben házasodtunk össze... Rajongásig szerette az édesanyját, gyakran ment hozzá ki a temetőbe. Egy alkalommal sírjánál állva megfogadta, hogy nem táncol többet, csak a lakodalmunkon. Mivel csak esküvőt tartottunk, lagzit nem, így ez elmaradt."


Hazádnak rendületlenül

Horváth Edéné elmesélte , hogy férje édesanyja törökbálinti sváb lány volt, így a családból 1946-ban sokakat Németországba telepítettek. A Nyugatra szakított rokonok csábították az akkor huszon-egynéhány éves fiatalembert, hogy szívesen fogadják, menjen ki, csináljon ott karriert.
„Édesapja, minden más lebeszélő szentencia helyett elmondta Öcsinek – így hívták a családban – a Szózat első versszakát... Jóval később hívták Amerikába is, hívták Budapestre miniszternek, de ő mindig azt válaszolta: "majd megbeszélem a feleségemmel", ami azt jelentette, hogy itthon marad... Sok más mellett érdekes ajándéka a sorsnak, hogy számos párhuzam volt az életünkben. Mindketten nagy családból jöttünk, ők is, mi is heten voltunk testvérek, mindketten középső gyermekként születtünk. Mindegyikünk élménye, hozománya volt a szeretet, a családot összetartó legfontosabb erő... A férjem kemény embernek tűnt, de mivel én közel fél évszázadot éltem vele, tudom: nagyon nagy szeretet lakozott a szívében."


Nagyapja hidroplánokat tervezett

Szerette a rendet, igényes ember volt, erről számos, ma már legendás történet kering. Így például arról, mikor egyik munkatársának a kopott ing helyett újat ajándékozott, mellé egy elegáns nyakkendővel, vagy körömvágó ollót egy másik „szakinak".

„Hogy valaki vasesztergályosból eljusson a vezérigazgatóságig, ahhoz nagy erő, önfegyelem kellett. Miként ahhoz is, hogy a munka mellett elvégezze a műszaki egyetemet. Amikor tanult, mindig elvittem sétálni a gyerekeket, hogy ne zavarjuk, mert ő csak ötösre akart vizsgázni. Neki a pihenés is munkával telt. A kertben, a szőlőben, a ház körül. Vasas létére majd minden famunka, a lambériák, a mennyezet faborítása, a kerti galéria is mind-mind az ő kezét dicséri, de maga ásta ki a gázvezeték árkát is. Ez valamiféle családi hagyomány volt náluk, hiszen apósom nyugdíjasként faragni kezdett, fából, csontból készített gyönyörű szobrokat. A férjem nagyapja pedig hidroplánokat tervezett... Ede mindig azt mondta: "Ha becsukom a kaput, az utcaajtót, megszűnnek a gyári gondok." Persze nem tudta felejteni azokat, de mikor – mondjuk – szőlőkapálás közben beszélgettünk, vagy csak "úgy" végigsétált a kerten, kicsit oldódott benne a feszültség."

Horváth Ede országos hírű sztahanovista, Kossuth-díjas vasesztergályosból lett a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója.
Horváth Ede országos hírű sztahanovista, Kossuth-díjas vasesztergályosból lett a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója.

Kossuth-díjas sztahanovista

Az országos hírű sztahanovistából 1950-ben Kossuth-díjas – ebből vették ménfőcsanaki házuk telkét – vasesztergályos, majd néhány év múlva a Győri Szerszámgépgyár igazgatója, 1963-ban a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója lett, amelyből Horváth Ede „varázsolt" jelentős, világhírű vállalatot. Természetesen pozíciójában – bár a családi hagyományt követve szociáldemokrata érzelmű volt – az MSZMP-tagságot sem kerülhette el. Özvegye szerint erről mindig hangsúlyozta: nem neki kellett a párt, hanem ő kellett a pártnak.

„Ritkán hajlott a kompromisszumra, soha nem volt megalkuvó. Akinek tudott, segített, mégis úgy tűnik, szinte teljesen megfeledkeztek róla... Nagyon nehéz megbékélni azzal, hogy alig kerül szóba a neve, még azok számára is "kellemetlen" őt említeni, akik annak idején munkatársai voltak, akikkel együtt tevékenykedett a korabeli gazdasági és politikai életben. Így Horváth Edéről mindig megfeledkeznek, mikor például a Szent Korona visszatérését idézik fel, pedig ő is az Amerikába látogató magyar küldöttség tagja volt. Fénykép is készült róluk, viccelődni is szoktam vele, hogy Szekérrel ment a koronáért, ugyanis Szekér Gyula, az akkori miniszterelnök-helyettes vezette a tárgyalódelegációt.

Emlékező családtagok: az özvegy és  lánya, Borcsa.
Emlékező családtagok: az özvegy és lánya, Borcsa.

Végzetes huppanás a fürdőszobában

Horváth Ede a rendszerváltás előtt – 1989-ben – nehéz, kritikus időszakot élt át. Családjával rendszeresen – szinte naponta – összeültek megbeszélni a történéseket. Fájdalommal adta be a felmondását.
„Nagyon megviselte, ami történt. Főleg arra nem számított, hogy a "változásokat" vele kezdik a vagongyárnál, vele, aki annyi mindent tett a vállalat sikeréért... Nagyon megviselte az aggódás, hogy nem tudott segíteni... Látta, hogy mi lesz a gyár vége... Lemondása után fizikálisan már nem volt ott, de lelkileg soha nem tudott elszakadni a Rábától élete végéig... A halála előtti napon is még keresték telefonon, hogy tanácsot kérjenek tőle. Elhárította. Cementet hozott, valamit javítani akartunk az udvarban. Egyedül akarta kivenni a kocsiból, de mondtam neki, hogy nem, hiszen eddig is közösen csináltunk mindent a ház körül, most is. Nem tudtam rábeszélni, hogy pihenjen... Valami munkába kezdett, egyszer csak hatalmas huppanást hallottam... Elesett a fürdőben, megütötte magát... Nem engedett mentőt hívni, csak este... Nem lett jobban, ez volt a vég!"

Olvasóink írták

30 hozzászólás
12
  • 30. Jobbos 2008. szeptember 30. 11:59
    „Horváth Ede nem a rablásban, lopásban, csalásban volt nagy, hanem a fanatizmusában.
    Ha akkor nem veri meg az asztalt az MSZMP KB. akkori ülésén, akkor a Putyilov traktorgyár költözik Győrbe, nem pedig a MANN motorgyár.
    Most azokat az embereket, akik döntéseik során figyelembe veszik a város a nemzet érdekeit is, nem pedig csupán a külföldi tőke érdekeit képviselik, nacionalistának hívják, sőt néha még le is fasisztázzák őket.
    Ha most is jönne egy ilyen pozitív diktátor, és kiragadná az országot a bűnözök karmából, én bizony mellé állnék.
    Akkor még lehetett találni közöttük becsületes, hazaszerető embereket, de most mutassatok egyet is a parlamentben aki nem a saját pecsenyéjét sütögeti itt is.
    Az elmúlt 20 év a bizonyíték mindenre.
    Sajnos a megfelelő gondozás, karbantartás elmaradását sínylette meg a Stadion, a Rába Ring, a Színház stb. stb.”
  • 29. martonaron 2008. szeptember 29. 16:02
    „KEDVES GYULA LÁSZLÓ!

    HÁT KEZDJEN EL NYUGOGTAN IMÁDKOZNI SZENTHEZ. RÁFÉR.
    AZ ILYEN SZENTESKEDŐK IMÁDKOZTAK A MÁGLYÁK MELLET IS A SZERETET NEVÉBEN, MINDEGY, MI VOLT AZ IGAZSÁG!
    ÉS AKIK ÉGTEK, NEM IS VOLTAK KB TAGOK -NEM PÓTTAGOK!

    II.JÁNOS PÁL TÉNYLEG TÖBBET TETT GYŐRÉRT, MINT A HORVÁTH EDE?
    TALÁN ÁLDÁS OSZTÁSÁVAL TEREMTETT MUNKAHELYEKET, MEGÉLHETÉST, SZÍNHÁZAT, STADIONT?

    PEDIG CSAK LELKI BÉKÉT KELLETT VOLNA, DE AZ ÖN HOZZÁSZÓLÁSAIT OLVASVA NEM SIKERÜLT MARADÉKTALANUL NEKI...

    MEGJEGYEZNI KÍVÁNOM, HOGY ÉN MÁR AKKOR JÁRTAM MISÉIRA KRAKKÓBAN, AMIKOR ÖN MÉG AZT SEM TUDTA, HOGY KI KRAKKÓ ÉRSEKE...

    EGYÉBKÉNT A SZOBOR KÖLTSÉGEIHEZ ÉN IS HOZZÁJÁRULNÉK...”
  • 28. Gyula László 2008. szeptember 29. 12:48
    „Az elmélkedés végére kivánkozik:
    Valaki, valaki kérésére, parancsára megalkotta a győri gumicsontot. Magam inkább a feleszmélést tartanám fontosabbnak, mint a korábbi rezsim egy pártkatonájának emlékén a por elverését- vagy éppen a porhintést-. A probléma leltárat, amit vagy sikerült bemutatni, vagy el sem olvasták- erre irtam azt: elbeszélünk egymás mellett, -vagy ami nyilvánvalóbb figyelmen kívül hagyták a vita során. Sok mindennek lehet engem titulálni, legkevesebb, hogy dögölj megeket kapnak a hasonló érték renddel birók.
    A pártakatonának piedesztált skandálók hangos kiáltásai helyett célszerű lenne, lehetne önmaga körül szét nézni, kedves ágáló magamfajtát lehülyéző. A tény, akkor is tény marad, ha nem hisz soraimnak. A gyógyszer doboz dijat, a gáz áremelést, a vizit dijat sem hitte kedves. Miért hinne, most megint, előre nekem. Maga irta : én magam is ellene szavaztam. Persze hiszen új kor nyitányát, a rendszerváltozás kezdetét irtuk, mamár történelem. Hiszi Ön. Történelemnek történelem, de történt valami ? Akkor diktatúrában tengettük mindennapjainkat , igaz ezt önök gulyáskommunizmusnak becézték. Persze, mert a kacsintós tömeggyilkos leölette a Gulyást és szét széledt a gulya. Jelenleg a minden áron - de nem Tamási - belénk épülő, agyafúrt, kiméletlen - szemed kilövöm, pofád beverem - diktatúra kiván vezető helyet elfoglalni, de nem csak az utcán, de szellemi megélt mindennapjainkban (is) hogy stilszerű legyek. Hát erről szól a történet. S hogy kinek állitanék szobrot? Mondjuk Boldog emlékű II. János Pál Pápának. Mielőtt ismét lehülyézne, gondolja meg: volt kétkezi munkás- igaz nem sztahanovista - legalább olyan hires mint a gyárigazgató- lehet még többen ismerik- nem volt az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, és benne jobban megbizhat - hamarosan Szent lesz, hozzá lehet majd fohászkodni nehéz helyzetekben, igaz nem inget kaphat tőle inget nyakkendővel, vagy köröm csipeszt. Többet ! De hát sajnos Ön egyrészt ezt még most nem értékeli sokra, de biztosithatom: napok kérdése és megtudja.
    Az Önök akarnok, erőszakos, sajátosan álszent értékrendjéből pedig köszönjük soha többé nem kérünk!”
  • 27. xy- 2008. szeptember 28. 23:56
    „Hülyéknek , szemellenzőseknek elvakultaknak úgy sem lehet semmit
    elmondani.

    Valóban ő kellett a pártnak és nem fordítva."

    Sokat nem törődött a verdiktekkel, tette a dolgát.

    Azért voltunk "gulyás kommunizmus", mert a pártaparátus igen kevés emberén kívül --mindenki.
    Ha gondolkodott volna rajta, akkor bizonyára azt hirdette volna, hogy belülről reform, de ő nem hirdette tette!
    Érdekeltségi rendszerével, szigorával munkafegyelmével teljesítménykényszerével.
    Ezt most úgy értékelni, hogy ezzel a rendszert segítette, elvakult ostobaság.

    Aminek tagja voltaz pedig ahhoz kellett, hogy a Rába rába lehessen.

    Csak ezzel törődött, amíg volt Rába is volt.

    //egyébként Medgyasszai képviselő úr a napokban Burgert Róbert személyét pozitív példaként emlegette az Országgyűlésben egy interpellációban, pedig ő is mint minden vezető akkoriban szükségképpen a feladatot látta és sokat nem törődött a párt szavával, mert nem a duma, hanem a megvalósított tettek jelentettték az értéket máár akkoriban is.//

    Ma meg a primitív antikapitalizmus a térnyerő!”
  • 26. Gyula László 2008. szeptember 28. 20:36
    „Kedves Elvtársak !
    Elbeszélnek a tények mellett. A lelkiismeret meg megszólalt.
    Az imént olvashattuk,
    "A Magyar Vaggon- és Gépgyár Rt.-t 1896-ban kilenc részvényes hozta létre 1 millió korona alaptőkével Győrben.
    Volt mire építkezni."
    NEM ÁRTANA TÖRTÉNELMET IS TANULNI...
    teszem hozzá munkásmozgalmit?”
  • 25. MARTONARON 2008. szeptember 28. 20:23
    „"nem neki kellett a párt, hanem ő kellett a pártnak."
    TELJESEN EGYETÉRTEK. ÉN UGYANIS -MINT FELSŐSZINTŰ VEZETŐ- NAGYON SOKAT BESZÉLTEM VELE A GYÁREGYSÉGBEN TETT LÁTOGATÁSAIKOR.

    MA IS BÁNOM, HOGY ÉN IS ALÁÍRTAM A TÁVOZÁSÁRA KÉRŐ PETICIÓT, MERT UTÓLAG LÁTTAM, HOGY AZ UTÁNA KÖVETKEZŐ "VEZETŐK"
    VEZETŐI KÉSZSÉGE HOZZÁ KÉPEST - FINOMAN SZÓLVA - MEGKÉRDŐJELEZHETŐ VOLT...

    NÉHÁNY HOZZÁSZÓLÓNAK MEG AZT ÜZENEM, HOGY MINDÍG AZ ELSŐ SZÁMÚ VEZETŐ TEVÉKENYSÉGE HATÁROZZA MEG AZ ÁLTALA IRÁNYÍTOTT INTÉZMÉNYT, GYÁRAT, ORSZÁGOT, ÉS A JÓ ALAPOT IS TÖNKRE LEHET TENNI!

    NEM ÁRTANA TÖRTÉNELMET IS TANULNI...”
  • 24. Gyula László 2008. szeptember 28. 19:58
    „Csakhogy polgári iparos kultúráját át tudja adni a ma élők számára, ezért 1945-óta vett részt a munkásmozgalomban, 1949- től volt párttag. A szocialista munka hőse. Oszággyűlési képviselő: az MSZMP Központi Bizottságának póttagja.
    Az általa kapott napi jelentések: azokat belügyminisztériumi jóváhagyás után iktatószámmal és sorszámmal látták el, speciális borítékban BM-es futárral továbbíttatták. A jelentéseknek reggel kilencre kellett landolniuk a címzettek asztalán. A küldeményhez válaszborítékot is mellékeltek, és felhasználás után olvasóik kötelesek voltak visszaküldeni azokat, mert csak a tőpéldányok maradhattak meg, a többit megsemmisítették. Ha valamilyen megjegyzés került közben az iratra, akkor az az illetékes belügyi vezető elé került.

    A hetvenes évek végéig a címzettek között többnyire Politikai Bizottság (PB) tagjait és póttagjait találjuk, de feltűnnek közöttük más párt- és állami vezetők is. Először részletesen az MSZMP KB 1977. március 28-i Titkársági határozata rendezte a pártvezetés informálási rendjét. Eszerint a BM (napi) Tájékoztatóját az MSZMP Politikai Bizottság tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság (KB) titkárai, a miniszterelnök-helyettesek, a Központi Ellenőrző Bizottság (KEB) elnöke, a Budapesti Pártbizottság első titkára és a Népszabadság főszerkesztője is megkapta.
    Csendes polgári élet, iparos kultúrával korábbi enyhe sztahanovista múlttal.
    Kedves Éva ez számomra restauráció.”
  • 23. Eva- 2008. szeptember 28. 16:26
    „Csakhogy polgári iparos kultúráját át tudta adni a ma élők számára is.
    Ha nem támaszkodott volna erre minden körülmény között, akkor ma valóban nem lenne itt a képzett szakmunkás gárda.

    Ezt elfelejteni több, mint butaság!”
  • 22. Gyula László 2008. szeptember 28. 11:06
    „Amint arról irhattam a sztahanovisták keze alá nagyon sokan névtelenül dolgoztak. Volt sokszakember "Gondolkozzunk egy picit, vajon az Audi Gyort valasztja akkor is ha nincs itt a jol kepzett szakembergarda (szakmunkastol mernokig), a Vagongyar altal generalt kozep es felsofoku gepipari oktatras vagy a tobb evtizedes tapasztalat?"Igy van kedves " RE" és Eva. A tények makacs dolgok.
    A Győri szerszámgépgyár igazgatója (1951-től). Vasesztergályos. Kossuth dijas, 1945-óta vesz részt a munkásmozgalomban, 1949 óta párttag. A szocialista munka hőse. Oszággyűlési képviselő: az MSZMP Központi Bizottságának póttagja. Ennyit ide az Új Magyar Lexikonból.
    A rendszerváltoztatásunk kezdetén tetszettek volna másképpen szavazni.
    Szobrot neki de aranybó!
    A párttal a néppel egy az utunk.”
  • 21. Igora Royal 2008. szeptember 28. 07:19
    „A Magyar Vaggon- és Gépgyár Rt.-t 1896-ban kilenc részvényes hozta létre 1 millió korona alaptőkével Győrben.
    Volt mire építkezni.”
  • 20. RE 2008. szeptember 28. 01:33
    „Elore is elnezest, de nincsenek ekezeteim.
    Ne legyen Horvath Ede ut a Szent Istvan ut! Azonban a Kardan ut- Repteri ut kornyeken meg lehetne emlekezni valahogy Horvath Ederol, akar egy, a Raba porta falara felavatott emlektablaval.
    Ne keverjunk mindenbe politkat, en ugy erzem tett a varosert es a kornyekeert amibol a mai napig sokan profitalnak. Itt most sokaknak csak a szinhaz es az ETO stadion ugrik be, de az Audi is a Raba romjain indult. Gondolkozzunk egy picit, vajon az Audi Gyort valasztja akkor is ha nincs itt a jol kepzett szakembergarda (szakmunkastol mernokig), a Vagongyar altal generalt kozep es felsofoku gepipari oktatras vagy a tobb evtizedes tapasztalat? Nem hiszem! Ugyanez elmondhato a szentgotthardi Opelrol is. Sokkal konnyebb meglevo infrastrukturarol indulni, a Mercinek nehezebb lesz Kecskemeten, de legalabb mar az orszagban vannak a nemet beszallitok az Audi reven. Ma az Audi Gyor legnagyobb munkaltatoja es az idei evtol a legnagyobb adofizetoje is, mint ahogy egykor a Raba volt.
    Persze most varhatom az intelligens, szemelyeskedo letamadasokat, de nem akartam nosztalgiazni es nem tartozom egyik parthoz sem, mindossze gyori lakoskent irtam le ezt a par sort.”
  • 19. Eva- 2008. szeptember 27. 23:49
    „Horváth Ede tudta mi a következő korszak emlékező és értékelő képessége, és megkímélte családját a sírjának ismételt és ismételt újraállításától--az igazságtalanok elvakultak ostobák miatt repülőről temetkezett--
    ezzel is kifejezte, minden utólagos értékelés felett áll.

    Tudása , akarata ma is példa.

    Negálni lehet, de letagadni nem.”
  • 18. Gyula László 2008. szeptember 27. 23:08
    „A Szent István út átnevezése, kissé keményre sikeredett kedves.
    Szeretném ha tolerálná, a Mi másságunkat, és jelenleg kisebbségünket is. (Ami még gondolatában sem keverendő össze a a .....kormánnyal.)
    Bőrönd Ödön a Köröndön, ül egy bőröndön. Arra megy egy helikopter lekiállt a riporter. Bőrönd Ödön, miért ülsz a Köröndön fekete szin bőröndödön?(Tamkó.S.K) De félre a tréfával.
    Kedves ha csak kevés -egy cseppnyi- hitoktatásban lehetett volna része,biztos tanulta volna, vagy tudhatná, hogy: a lelkiség mintaszerű élői a szentek.Hol beszélhetünk lelkiségről a kommunisták esetében?
    De megtanulta tőlük: "Az anyag tudatunktól független létező valóság."etc
    No, a lélek például az, amitől megfosztották magukat. Igen , önmagukat és magukat és a felnövekvő agymosott társadalmat. A társadalom meg ilyen lett, ilyenné vált amilyennek Ön, és azok a társai akarták, sőt akarják akik handabandáznak és semmibe veszik például a morális törvényeket. Mert hogy szabad akaratunk az van, kedves Ödön.De higgye el, nem kérünk belőle.
    Pont.”
  • 17. Cancer 2008. szeptember 27. 22:21
    „Szent Istvan helyett Horvath Ede...agyrem”
  • 16. realista 2008. szeptember 27. 21:28
    „na ne hogy már istent csináljatok az Edéből! ha nem halt volna meg, akkor Csányi és Gyurcsány féle vörösből átvedlett kapitalista népnyúzó milliárdos lenne....”
  • 15. osztógép 2008. szeptember 27. 21:25
    „Ödön, dögölj meg te a vörös barátaiddal együtt! :-)”
  • 14. Ödön 2008. szeptember 27. 19:01
    „Minden tiszteletem Horváth Edéé!
    Megérdemelné, hogy a Szt. István utat átnevezzék rá!
    A sok idióta aki egy nagység emlékezete közben is csak a vörös posztöt látja, dögöljön meg!”
  • 13. kuruc 2008. szeptember 27. 18:48
    „Ha olyan emberek csinálták volna a szocializmust mint Horváth Ede akkor ma egy igazi jóléti államban élhetnénk! Ő volt az egyetlen kommunista aki dolgozott mielőtt vezérigazgató lett. Se stadion,se színháza nem lenne Győrnek ha nem állt volna oda a tőle várható vehemenciával! Nyugodtan elnevezhetnének róla egy utat,vagy teret a városban!
    Most meg csak ilyen szarjankók vannak: gyurcsányik,veresek,lendvaik,szekeresek a múlt rendszer dögevő hiénái, akik minden felzabálnak amit elődeik felépítettek!
    Szebb jövőt!!”
  • 12. jómunkás 2008. szeptember 27. 16:48
    „50-es!
    Szívből beszélsz!”
  • 11. Gyula László 2008. szeptember 27. 16:09
    „Szomorú történet.
    Sok, olyan mára szintén elfeledett ember jut eszembe, a leirtak kapcsán, akiket a sztalini-rákosista terror tett tönkre.Sok-sok példát emlithetnénk. Kuklay Antal körömi plébánostól kezdve. Vagy akik munkájukkal akkor a sztahanovisták keze alá dolgoztak, és sohasem kerültek reflektor fénybe. Vagy mégis.1948 augusztusában a MAORT egyes vezetőit szabotázs vádjával letartóztatták. Szeptemberben a vállalatot állami kezelésbe vették, a következő év decemberében pedig államosították. Az 1948-as, koholt vádakon alapuló MAORT-per káros hatásaitól az ipar hosszú időn át szenvedett.Úgy gondolnánk lenne példa bőven.....”
30 hozzászólás
12

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mi kell a nőnek?

Egy világ, amelyben a férfiak és a nők egyenlők – ez volt az 1960-as évek feministáinak álma.… Tovább olvasom