Kisalföld logö

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 6°C | 14°C Még több cikk.

Tímár Natália: az eltűnt lány brooklyn-i pokoljárása

Egy hónapja tért haza Tímár Natália Amerikából. Nem túlzás, a pokolból menekült ki, de még koránt sincs túl minden nehézségen.


Most rosszindulatú emberek megjegyzéseivel kell megküzdenie, mint mondja, ez esik neki a legrosszabbul. Azok mondanak felette sommás ítéletet, akiknek fogalmuk sincs, miken ment keresztül. Azt reméli, ha kiírja magából történetét, megkönnyebbül, és a mostani utálkozók is elgondolkodnak.

Először a családja kezdett aggódni érte, majd miután lapunk is írt a rejtélyes eltűnéséről, egyre többen. Tímár Natália, a fiatal lány Amerikában veszett el, és akadtak, akik már azt gondolták, soha nem tér vissza a pokolból. Visszajött. Ma már tudja, súlyos árat fizetett azért, hogy belássa, barátok, segítők, család nélkül az ember nem csak Amerikában érzi magát elveszettnek.

Éppen egy hónap telt el azóta, hogy a tengerentúlon rejtélyes módon eltűnt 19 éves Tímár Natália hazaérkezett Magyarországra. (Eltűnését, keresését és megtalálását nyomon követhették lapunk olvasói.)


Csak néhány napt telt el, máris úgy érezte, mennie kell vissza oda, ahonnan elindult, az iskolába. Diáktársai visszavárták, az igazgatótól, osztályfőnökétől is bizalmat kapott, így magántanulóként, egy évfolyammal lejjebb folytatja tanulmányait. Hullámzó érzésekkel és kedélyállapottal, s ez – ha jól belegondolunk – abszolút érthető a poklot megjárt fiatal lány életében. Nem titkolja, orvoshoz jár, de a vele történtek szempontjából ez afféle szükséges körülmény.

– Sokan vártak, az iskolában úgy érzem, nem jelentett különösebb gondot a visszailleszkedés – jegyezte meg szűkszavúan Natali. – Örültek, hogy végre láttak, nem kérdeznek, tiszteletben tartják azt, hogy nem szeretnék részletesen beszélni arról, mi minden történt Oneontától Brooklynig velem.

– Ez alatt a négy hét alatt mi volt a legnehezebb, s mi jelentett igazán jóleső érzést?

– A legrosszabbat a rosszindulatú emberek megjegyzései jelentették számomra, hiszen sokan már-már értelmetlen módon utálkoznak, teszik a megjegyzéseket, s bevallom, ezt nem könnyű kezelni. Zömében idegenek kommentelnek, fűznek rosszindulatú megjegyzéseket, olyanokat, amelyeken magam is megdöbbenek. Irántuk csak mélységes szánalmat érzek, semmi mást. A kedves, aggódó hozzászólások, megjegyzések, vagy éppen személyes megszólítások természetesen jólesnek, szerencsére ezekből is akad.

– Belegondolnak az emberek, mi történt veled, vagy felszínesen ítélkeznek?

– Mindenki másként ítéli meg a történteket, s nekem nem is ezzel, hanem a megnyilvánulások módjával van bajom.

– A bejárással, az utazással nincs gond?

– Abszolút nincs. Örülök, hogy itthon vagyok, az anyuékkal lehetek. Magántanulóként még két évem van, egyelőre nem tudom, merre tanulok tovább, vagy mi lesz. Mindenesetre rendezni szeretném magamban a történteket. Ehhez segítséget kértem, kaptam is.

– Mindenki azt szeretné tudni, milyen szörnyűségek történtek veled, illetve sokan megkérdőjelezik, hogy egyáltalán valós-e mindaz, ami Amerikában történt. Zavar az emberek túlzott kíváncsisága?

– Személyesen senki nem kérdezget, az internetes kommentezés kapcsán pedig annyi rossz megjegyzést kaptam, hogy már nem érdekel. Anyuék tiszteletben tartják az időt, a kedélyállapotomat, hagynak arról beszélni, ami jön csak úgy magától, amit el kell hogy mondjak nekik. Velük kapcsolatban nagyon bánt, hogy mindenféle megjegyzéssel illették már őket. Hiszen ők semmiről nem tehetnek, egyszerűen csak aggódtak értem ők is, a nővéreim is. A rosszindulat viszont nagyon bántó.


– Könyvet írsz, ez gyógyír?

– Igen, egyfajta felszabadultságot jelent. Ha írok, kicsit könnyebb, ez mindig is így volt. Annyira sok téves feltevés volt már velem kapcsolatban, hogy reméltem, tisztább, jobb lesz a kép és a családom helyett maximum csak engem utálnak majd. A könyvre Guszti bácsi, Pápay Gusztáv magánnyomozó biztatott, hátha az írás segít magamban helyre rakni a dolgokat. Remélem, így lesz.

– Kik állnak melletted, hogy érzed?

– A családom, a barátaim, néhány olyan kedves ember, akiknek csak köszönettel tartozom. Ez jó érzés, a nehezebb pillanatokban ez segít át sok mindenen.

– El lehet felejteni mindazt, ami Oneontában, New Yorkban, Brooklynban történt, álmaidban megjelenik Amerika másik arca?

– Igyekszem felejteni, de nem lehet. Ez velem van a nap 24 órájában. Szerencsére alszom, az álmaim pedig még az enyémek...

– Tudod, hol és mikor csúsztál el?

– Igen. Talán ezért is írtam meg a könyvet. Helyre próbáltam magamban tenni a történteket, az érzéseimet. Talán sikerült levonnom a tanulságokat magamnak és másoknak is. Súlyos árat fizettem érte, de szerencsére voltak és vannak mellettem olyan emberek, akikre számíthatok. A világnak létezik egy „másik Amerika" arca, ezt mutatom be.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Négymilliárd mobiltelefon

Gazdasági válság ide vagy oda, kommunikálni kell. Ráadásul a telefonok népszerűsége a beléjük… Tovább olvasom