Kisalföld logö

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 19°C Még több cikk.

Test és lélek imája a tobzódás után

A vízkereszttől húshagyókeddig terjedő időszak a farsang, amelyet húsvétig negyvennapos böjt követ.

Vagyis hajdan az egyházi és a világi hatóságok által is lármázásnak, kicsapongásnak, az ˝ördög ünnepének˝ ítélt vigasságokat az elcsendesedés, a készülődés, a testi-lelki megtisztulás napjai váltják.

A farsangi ünnepkör – egykor ˝rossz és tiltandó˝ – középkorban meghonosodott szokásai több évszázadot átélve a mai napig változatlan elevenséggel élnek. Maga az elnevezés, a farsang bajor–osztrák jövevényszó, a ˝vaschang˝-ból származik. Első írásos előfordulását 1283-ból ismerjük. Magyarországon a farsang kialakulása a középkorra tehető, elsősorban német hatás eredményeként.

Az időszak legfeltűnőbb mozzanata a jelmezes, álarcos állatalakoskodás, a férfi-női ruhacsere, amelyről – Dömötör Tekla néprajztudós kutatása szerint – a XV. század óta ismerünk adatokat, a kis falvaktól a városokon át a királyi udvarig. Például Mátyás idejében Beatrix királyné itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak. Nagy farsangolás folyt a mohácsi csatában szerencsétlenül járt II. Lajos környezetében is, ahol a király maga is gyakran jelent meg – többek között – ördögálarcban. Feljegyzések szólnak arról is, hogy a farsangi időszakban rendezték meg Cibere és Konc, vagyis a böjti és a húsételek tréfás küzdelmét is, amelyet szalmabábokkal még az elmúlt évszázadban is eljátszottak.

– Bod Péter ˝Szent Heortokrates˝ című művében is olvashatjuk az elítélő megfogalmazást, hogy az emberek ˝lárvákat öltenek˝, vagyis álarcba, jelmezbe, a férfiak női ruhákba öltöznek és számos ˝vásottságot, feslettséget visznek végbe˝ farsang idején, majd azt levetve élik tovább mindennapjaikat – említette Barsi Ernő néprajztudós, akit az ünnepkörhöz kapcsolódó szokásokról kérdeztünk. – A maskarázás mellett a farsang a táncmulatságok ideje is, amelyeket általában farsang utolsó három napján tartottak, leggyakrabban a kocsmában. Megjegyzem, csak az a lány mehetett mulatságba, akit meghívtak. Legények járták borral a falut, betértek azokba a házakba, ahonnan táncra akarták invitálni a választott fehérnépet. Ilyenkor mindig kaptak valami ajándékot, adományt. Ahol fösvénynek ismerték a gazdát, ott rövidebb köszöntőt mondtak, ahol több mindenre számíthattak, ott hosszúra cifrázták a rigmust. A Szigetközben ez időben tartották a puhabbálokat, ahol a ˝megkörösztűtt˝ legények mulathattak. Szanyban a mulatozás idején dudást fogadtak, aki fáradhatatlanul játszotta a talpalávalót. Egy alkalommal az egyik legény, aki hosszan szeretett volna mulatni, azt kérte az apjától, hogy ˝teleltessék ki˝ a dudásokat, erre az apja erősen visszaválaszolt: ˝Még csak az kéne, hiszen magad is kegyelemből élsz!˝ A szokás szerint húshagyókedden éjfélkor a falu bírája megjelent a bálozók között, pálcájával megveregette a gerendát, ezzel jelezve, hogy kezdődik a böjt, vége minden táncnak, nótázásnak, a zsíros ételeknek. Azért a hamvazószerdát követő napon – egynapos böjt után – felfüggesztették az „önmegtartóztatást" és elfogyasztották a farsangi maradékot. Ezt a napot zabáló- vagy torkoscsütörtöknek nevezték. Arra is mindenfélét kitaláltak a fiatalok, hogy a szigort valamiképpen ˝kijátsszák˝ és a böjtben is táncolhassanak, mulatozhassanak egyet-egyet. Például Börcsön medvének öltözött egy-egy legény, akit szitán ritmust dobolva végigtáncoltatott a „gazdája" a falun, betértek a lányos házakhoz, ahol az udvarban a ˝medve˝ bizony elkapta egy kiadós pördítésre a leányokat. Az ilyen ˝mutatványokért˝ általában tojást kaptak, amiből a kocsmában rántottát süttettek a vendéglőssel.

Barsi Ernő nemcsak neves néprajztudós, hanem felszentelt református lelkész is, így a farsangot követő böjt eredetéről, lényegéről is őt kérdeztük.

Barsi Ernő néprajztudós és felszentelt református lelkész.
Barsi Ernő néprajztudós és felszentelt református lelkész.

– Az Ószövetségben sokszor olvashatunk arról, hogy a zsidó nép böjtöt tartott a nemzeti veszedelmek, csapások idején, illetve azok emlékére. Jézus a böjttel kapcsolatban arra figyelmeztet: ˝Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.˝

Egy másik helyütt pedig ezt mondta János tanítványainak és a farizeusoknak, amikor azok számon kérték Jézuson, hogy az ő tanítványai miért nem böjtölnek. Azt mondta nekik: ˝Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. De eljön az a nap, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak.˝ Krisztus negyvennapos böjtjéről se feledkezzünk el, ahová a most is élő böjti időszak gyökerezik. A bőség, a tobzódás, a harsány mulatozás, a farsang után az önmegtartóztatás, a lemondás gyakorlása, az elcsendesedés, a magunkba tekintés időszaka következik, amely Jézus intelmei szerint nem a külvilágnak szól, hanem az Atyának, és a felkészülést szolgálja, amely húsvétig, az Úr Jézus Krisztus feltámadásáig vezet bennünket.


Aki nem házasodik meg farsang idején, és utódokról sem gondoskodik, azt büntetésül tréfaházassággal szégyenítik meg. A móka résztvevői  rönköt húznak és kísérnek végig a városon, majd következik az álesküvő és a végén a rönköt elárverezik. A képen: elrabolják az álmenyasszonyt.


Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

És akkor az ember boldog

Megdöbbentette az országot a legismertebb magyar hegymászó, Erőss Zsolt döntése: ha már a jobb lába… Tovább olvasom