Kisalföld logö

2017. 07. 27. csütörtök - Olga, Liliána 16°C | 21°C Még több cikk.

Teniszlegendák testközelből

Az egyetemes sporttörténet egyik legnagyobb rivalizálása a múlt héten Magyarországon fejeződött be. Noha hazánk jóindulattal sem tenisznagyhatalom, mégis a Papp László-sportarénában csapott össze utoljára Björn Borg és John McEnroe. A lassan ötvenéves amerikai fenegyerek nagy csatában győzött, de kettőjük színre lépése sokkal többről szólt.
Ülünk a Papp László-sportaréna sajtószobájában, eligazítás a Legendák Csatájának első napján az újságíróknak. A bő húszperces megbeszélés fele körülbelül azzal telik, hogyan nem hozhatjuk ki minden idők egyik legjobb teniszezőjét a sodrából. Konkrétan mit nem tanácsos kérdezni John McEnroe-tól, közös fényképről, aláírásról pedig ne is álmodjunk – utóbbiakért különösen harap Big Mac. Hát igen, minden idők egyik legzseniálisabb teniszezője finoman fogalmazva sem könnyű ember, fénykorában ellenfelei nem ritkán pszichiátriai esetnek titulálták. Bűnlajstromával szinte egy teljes újságot meg lehetne tölteni, az a legkevesebb, hogy a bírók terrorizálásának nagymestere volt. Ezenkívül egy-egy rontott ütés után előszeretettel döntögetett tévékamerákat, síró baba miatt hazazavart kismamákat a stadionból, sőt, a ’92-es Davis Kupa-döntőben párostársával, bizonyos Pete Samprasszel is üvöltözött. McEnroe-t mindennek ellenére imádták a teniszbarátok. Amikor minősíthetetlen viselkedése miatt 1990-ben leléptették az Ausztrál Openen, a nézők szinte visszakövetelték a pályára. Nos, Budapesten sem valószínű, hogy túl sok kedves szava lett volna bárkihez, a közönség mégis elsősorban miatta – no és persze egy hallgatag svéd gentlemanért, róla hamarosan – fizette ki a súlyos forintezrekért vesztegetett jegyeket.


Még több balhé, még több pénz?

A háromszoros wimbledoni bajnok játéka és (mű)balhéi mindenesetre 49 éves kora ellenére is könnyedén megtöltenek egy tízezres csarnokot. A balhékról egyébként csak annyit: a védjegyévé váló kiabálások, perlekedések annyira bejönnek a nézőknek, hogy egyes hangok szerint a tornaigazgatók még plusz dollárezreket is hajlandók beáldozni, ha McEnroe a szokásoshoz képest is rátesz egy lapáttal. Az első budapesti nosztalgiaversenyen viszonylag kevés cirkuszt láttunk a balkezes zsenitől – Borg ellen például csak kétszer balhézott, s hát legyünk igazságosak vele: mindkétszer igaza volt –, sebaj, annál több jutott a varázslatból. Az arénában sikerült bemutatniuk, miért imádják őket a mai napig: McEnroe-t egyedülálló labdaérzékéért, Borgot lézerpontosságú ütéseiért, s persze óriási egyéniségükért. A Borg–McEnroe párharc minden túlzás nélkül az egyetemes sporttörténet egyik legnagyobb rivalizálása. 1980-as wimbledoni döntőjük minden idők egyik, ha nem a legjobb teniszmeccse. Borg ekkor négyórás küzdelem után söpörte be sorozatban ötödik bajnoki címét, hogy aztán egy év múlva McEnroe visszavágjon a fináléban, majd a US Openen is elverje a svédet. Ezt követően vonult vissza alig huszonöt évesen Borg, aki annak ellenére soha többet nem játszott a profik között, hogy leginkább – nem találják ki – McEnroe győzködte a visszatérésről. S most már az öregfiúk között sem csatáznak a jövőben. Budapesten csaptak össze ugyanis utoljára; az 53. életévét taposó Borg több versenyt nem vállal, esetleg egy-két bemutatót. A svéd emberi nagyságát amúgy jól bizonyítja, hogy ameddig a kőkemény meccs után McEnroe kis túlzással az ütőivel tört utat magának a fotósok között s pillanatok alatt lelépett a küzdőtérről, addig Borg tíz percig vagy 150 labdát írt alá a gyerekeknek...


A sztárok megkérik a pénzüket

Kettejük produkciója egyértelműen „all in" volt, azaz mindent vittek. Holott rajtuk kívül két wimbledoni bajnok (Goran Ivanisevic és Pat Cash), három Roland Garros-bajnok (Guillermo Vilas, Thomas Muster és Sergi Bruguera) és az örök mókamester, Henri Leconte is nem akármilyen produkcióval rukkolt elő. Nincs mit szépíteni: nekik most méltánytalanul kevés reflektorfény jutott. A verseny ötletgazdája és igazgatója, Taróczy Balázs a hivatalos programfüzetben így vallott a sztárok becserkészéséről: „Mindig az adott ország szervezői döntenek arról, hogy saját versenyükön melyik nyolc versenyzőt szeretnék látni. Ez persze jelentős mértékben anyagi kérdés is, hiszen minden klasszisnak megvan az ára." Még mielőtt rögtön tippelgetni kezdenek a piszkos anyagiakról, érdemes tán leszögezni: egyetlen wimbledoni bajnokunk elsősorban személyes jó kapcsolatai révén (Taróczy McEnroe-val és Borggal is játszott a hetvenes években, a svéddel kimondottan baráti a viszonya, míg Ivanisevicnek az edzője volt) nyerte meg a sztárokat. A budapesti állomásra ötéves szerződése van a szervezőknek, meglátjuk, az elkövetkező években sikerül-e Pete Samprast, Stefan Edberget vagy Boris Beckert elcsábítani Magyarországra. Az biztos: elsőre rögtön magasra került a léc.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ákos 40 éve az életben, 20 éve a színpadon

Ákos 40 címmel jubileumi országjáró turnéra indult a népszerű zeneszerző és előadó, Kovács Ákos. Tovább olvasom