Kisalföld logö

2017. 11. 20. hétfő - Jolán 3°C | 7°C Még több cikk.

Találkozás az angyallal

˝Az ember dolga, ha rendben teszi, a halállal nem ér véget, az élet csak a szeretet lehetőségeként kapott közjáték a végtelen történetben.˝

Néhány hónapja csenddé vált a világ, törékeny híddá a tekintet, mikor az idős asszony szemében az angyal megjelent. Valami mennyei anyagtalanság vette körül, finoman lélegző bőrét a régi otthon melege simogatta. Szüntelen a fiát várta és ebben a kegyelemmel teli várakozásban a pillanat, a majd mindennapi találkozás öröme az elíziumi mezők, az örökkévalóság magasába emelkedett, éltető energiává sokszorozódott. Lelkében az emlékek és az arcok messziről aranyló ikonokká váltak. Minden szavából a készülődés, az elkészülés igazi boldogsága visszhangzott, annak bizonyossága, hogy szenvedés, tévelygés, gyötrelem, kisszerű kérdések és félelem nélkül, egyre erősebben hallja a hívást. A halk és időtlen párbeszédben gyakran bukkantak elő különös mondatok. Angyal szólt az asszony helyett, akinek hófehér hajába ilyenkor ezüstfény fészkelt. Egyre csak jöttek a gyerekkorba, a távoli évekbe kalandozó mondatok, a családi album, néhol gyűrt fotói alá írt események, dátumok, nevek. Egyre gazdagabb lett a leltár, majd az elmúlás ajándékba kapott szépségében megszületett a végső következtetés: az ember dolga, ha rendben teszi, a halállal nem ér véget, az élet csak a szeretet lehetőségeként kapott közjáték a végtelen történetben. Aztán egyik találkozáskor angyalhangon megszólalt egy sorokra tört vers is, az ˝Esteli körmenet˝: ˝Szeretnék e borús világban / Utolján körülnézni még, / Megízlelni a lángoló ősz / Érett gyümölcs-ízét. / Utamra elkísér egy lassú / És ünnepélyes körmenet. / Velem jönnek, akik a földön / Szerettek engemet. / Megkérdik: e komor menettel / Hová is ballagok? / Már nem felelek. Csak megyek. / S eltűnök, mint a kék hegyek. / Barátaim: piros fáklyákkal / Én már – az ég felé megyek.˝

Mikor megállt szerettei sírjánál és halottaiért imára kulcsolta a kezét, a korábban annyiszor látott fény parányi gyertyalángokká töredezett. Felemelte a tekintetét és édesanyja szemét látta. Az angyalét!

Gülch Csaba

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Nyugat nem segíthetett rajtunk

Az 1956-os forradalom idején sokan reménykedtek nyugati segítségben: hiába. A közvélemény… Tovább olvasom