Kisalföld logö

2017. 07. 28. péntek - Szabolcs 16°C | 27°C Még több cikk.

Szubjektív útinapló a török Riviéráról

Azt írják az útikönyvek, a török Riviéra ősztől tavaszig talán még vonzóbb, mint a nyári forróságban.

A Quaestor Travel jóvoltából a Kisalföld is megtapasztalhatta, nem légből kapott e kijelentés. Bár néhány nap alatt nem ismerhető meg a hazánknál több mint nyolcszor nagyobb ország, az élményekből egy hét alatt is összegyúrható a hétköznapok apró örömeit természetes boldogsággal megélő török föld e csodálatos részének keletiesen fűszeres és mégis európai szellemiségű, ezerszínű mozaikja.

A 2500 éves líkiai sziklasírok Myrában
A magyar télből kétórányi légi útra van csupán az antalyai török tavasz: hósipkás hegyek karéjában némi borzongással február közepén is fürödhető a Földközi-tenger, s röpke autózás után néhány óra elteltével a környező hegyekben, ha arra támad kedve, akár síelhet az arra járó utazó. Erre a vidékre tévedve nem csalódnak, akik örömmel fedezik fel ismeretlen tájak szépségeit. A török Riviéra fővárosától, Antalyától karnyújtásnyira, a valószínűtlenül csipkézett Taurus-hegység lábánál terül el e táj ékszerdobozának is nevezett Kemer, pálmafás tengerparti sétányaival, s a környéken fekszik a minőségi golfpályáiról méltán híres, újonnan felépített üdülőövezet, Belek is.

Akiket utazásaik során történelmi korok egymásra rakódott lenyomatai vonzanak, különleges világra lelhetnek Myrában, a hegyoldalba vájt, 2500 éves líkiai sziklasírok lenyűgöző látványában, vagy e varázslatos hely tőszomszédságában lévő görög alapokon álló, 10 ezer férőhelyes  amfiteátrumban, melynek legfelső karéján is kitűnően hallható a kezünkből a küzdőtéren földre pottyantott kavics keltette nesz. A szintén a közelben lévő Demrében tiszteleghet az arra járó a Mikulásként is ismert myrai Szent Miklós sírhelye előtt a róla elnevezett templomban, mely már a hetedik században állt, s melynek épen maradt freskói és mozaikjai ma is lenyűgözik a látogatót. Felejthetetlen élmény hajón bejárni a Kekovai-szigeteket, ahol a Krisztus után 144-ben majd 340-ben pusztított földrengések megnyitva a környező hegyeket, egész várost süllyesztettek el örökre a tenger hullámaiban. A kísérteties romok, a földrengéstől egymásra csúszott házak szomorú tömbjei, az egykori épületekhez vezető lépcsők, a kikötők és fürdők maradványai, az épen maradt szarkofágok, régvolt használati tárgyak tucatjai jól láthatók a parton és a sekély, kristálytiszta tengervíz alatt.

Narancsfa, pálma, minaret
S akkor még nem is esett szó mai életről, a kitűnő szolgáltatást és kényelmet nyújtó szállodák soráról, a mediterrán hangulatról, a kiváló török konyha ételspecialitásairól, a forralt török kávé semmi mással össze nem téveszthető aromájáról, a kultúrák fűszerillatú keveredéséről. És nem utolsósorban arról, hogy tiszta időben a repülőgépről Isztambul felett pazar látványt nyújt az Európát Ázsiától elválasztó, 12 ezer méteres magasságból csupán háromujjnyi szélesnek látszó Boszporusz kékesfekete csíkja.

Ám mindez többé-kevésbé az útikalauzokból is kiolvasható, nem úgy, mint a városnéző séták alatt szerzett megannyi élmény. Ezek alatt tapasztalhatjuk meg igazán, hogy nem elcsépelt sztereotípia a barátságos, segítőkész, a magyarokat különösen kedvelő, sőt, az általuk számon tartott és hangoztatott sok ezer évvel ezelőtti közép-ázsiai közös múlt okán bennünket testvérnek tekintő török ember képe. Egyes legendák szerint a jellegzetes török zászló mai színeit és formavilágát is közvetve hozzánk kötik: II. Murad szultán álmodta meg a második rigómezei csata után 1448-ban. A magyar hadakat véres ütközetben legyőző Murád a legenda szerint éjszaka ért vissza szálláshelyére, ahol vörös vértócsában megpillantotta a félholdat és egy csillag fényét. Ekkor határozta el, hogy birodalmának ezt a jelképet adja. Magyar–török barátság ide vagy oda, már csak ebből az aprócska momentumból is nyilvánvaló, hogy ma a két nép a közös múltra erősen másként emlékezik…

A demrei Szent Miklós-templom épen maradt freskói
De hát ilyen a múlt, s vannak helyzetek, amikor nincs értelme feszegetni régen volt dolgokat. Fontosabb az, hogy a török Riviéra fővárosa, Antalya utcáit járva ott kopoghatnak minden sétáló fejében a Kahlil Gibrán-i sorok: „Szabad akkor leszel valóban, ha napjaid nem gond nélkül valók, sem éjszakáid nem szükség és bánat nélküliek, hanem ha mindezek befonják életedet, és te mégis, mezítelenül és kötelékek nélkül fölébük emelkedel." Ez a szabadságérzés válik tapinthatóvá a füstölgő mozgókályhákon melegített mogyoró és pisztácia ízében, az imára hívó müezzin hangjában, a hósipkás, sejtelmes hegyek türkizkék tengert ölelő békés méltóságteljességében. Az utcai cipőpucolók hamiskás mosolyában, a pálmafák, az örökzöldek, a leanderek, a viruló narancsligetek, az utcai kifőzdék, sütödék illatában, a bazárok kusza forgatagában, ami akarva-akaratlanul, turistaként is a török mindennapok részesévé teszik az embert. Még akkor is, ha az Európához szokott szemnek időbe telik, mire a nyüzsgő kis-ázsiai hétköznapokban felfedezi és megtalálja a szent rendetlenség és káosz szépségeit, az idegent befogadó, a harsogó különbözőségeket is barátságos díszletekké simító szabályszerűségeket, a miénktől távoli, de mégis szívből szerethető mindennapi élet finomra hangolt rezdüléseit. De nem is csoda ez egy olyan országban, ahol egy évben 300 napon át süt a nap, ahol a menetrend nélküli buszok addig nem indulnak el, amíg a sofőr meg nem issza a teáját, ahol a bazárok jellegzetes áruja, a szemmel verés ellen védő nazar boncuk ott lóg szinte mindenütt, hogy óvja gazdáját a rontástól. Nem csoda ott, ahol az üzletekben mindig jut idő egy kis vízipipázásra és játékra két üzletkötés között, s amire esetenként barátsággal meg is invitálják a török utcák különleges hangulatát magába szívni igyekvő idegent, pláne, ha magyar. Ahol a kitűnő szállodák luxusának árnyékában is mindenki ráérős és nyugodt, mint akik tudják, valahogy, valamikor minden megoldódik. Ahol azt tartják, hogy minden, ami jó, az Törökországból származik, még a gulyás is (Kul: Allah szolgája, as: eledel, vagyis Kulas, Allah szolgájának eledele). Ahol magyar beszédet hallva a sétáló után így kiáltanak: Zsebemben sok-sok alma van, s leírják törökül a meglepett turista noteszébe: Cebímde çok çok elma var.
Cebímde çok çok elma var. Sok-sok alma, sok-sok emlék. Mély zsebekbe valók, hogy kéznél legyenek idehaza, borongós, hideg reggeleken.
Keszei L. András

Törökországot évente 11 millió turista keresi fel a világ minden tájáról. Hétmilliónyian az antalyai régiót választják úti céljukul, ahol a  turizmus fejlesztésére az elmúlt években 20 milliárd dollárt költöttek. Hazánkból évente 20–25 ezren érkeznek Törökországba utazási irodákon keresztül, közülük minden ötödik a Quaestor Travel utasaként.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Három évtizede győri színpadon

Születés- és névnapja is közeleg, s ahogyan mondja, szerencsés, mert a színpadon ünnepelhet. Tovább olvasom