Kisalföld logö

2017. 07. 21. péntek - Dániel, Daniella 21°C | 31°C Még több cikk.

Szobrok nyugdíjban

Ki hitte volna, hogy Lenin - legalábbis a szobra - nyugdíjas éveit három elvtársával Kapuváron tölti?

Közhely, de miként a könyveknek, úgy a szobroknak is megvan a maga sorsa. Sztálint ötvenhatban dühödt tömeg döntötte le a lábáról, így járt néhány éve az iraki diktátor, Husszein bronzmása is. Persze vannak még mai napság is lábon álló, a zöld övezet előnyeit élvező történelmi figurák. Ilyen például Lenin.

Ki gondolta volna anno Szentpétervárott, mikor az Auróra cirkáló fedélzetéről ama bizonyos – utána évtizedekig  legendás – világot rengető lövések elhangoztak, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom (a könnyebbség kedvéért: NOSZF) szellemi atyja és halhatatlan vezére, Vlagyimir Iljics Uljanov, népszerűbb nevén Lenin, nyugdíjas éveit három (egy munkás, egy paraszt és egy értelmiségi) elvtársával Kapuváron tölti? No, de ne vágjunk a dolgok elébe, ünnepeljünk egy kicsit!

Fejlődésünk záloga

Az ünnepléssel se menjünk túl messze, ahogy illik pergessük vissza, de csak úgy majd harminc évet az időt! Ezerkilencszáz-hetvenhetet írtunk, amikor az újság tudósítása szerint „a színpadot Lenin hatalmas képe uralta, mellette művészi elrendezésben hatvan szál vörös szegfű. Felcsendültek a magyar  és a szovjet himnusz hangjai. Lakatos László, az MSZMP Győr Városi Bizottságának első titkára köszöntötte Háry Bélát, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkárát" és megkezdődött az ünnepi beszéd. Az ünnepi beszéd, amiből kiderült, hogy az „ellenforradalmi erők" elleni harcban számos megyebeli elvtárs is részt vett. Abdáról, Koroncóról, Szabadhegyről, de volt olyan, aki megjárta Buharát, Szibériát illetve a az omszki harcmezőket. Majd elhangoztak a kinyilatkoztatásszerű mondatok: „Éljen a világtörténelmi jelentőségű Nagy Októberi Szocialista Forradalom! Éljen a kommunizmust építő szovjet nép és kommunista pártja! Éljen a magyar és a szovjet nép internacionalista barátsága!"

Aztán 1977. november hetedikén, az „alkalom"-ból, a kegyelet és a hála virágait is elhelyezték, mégpedig – mai ésszel érthetetlen okból – a Baross híd lábánál felállított felszabadulási emlékmű, a Zászlótartók talpazatán. Az ünnepségen a helyi (állandó!) vezetők mellett – ahogy lenni szokott – megjelentek a hazánkban ideiglenesen (negyven évig!) állomásozó szovjet csapatok, tanácsok, a KISZ, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek és a fegyveres erők, testületek, no és a veteránok képviselői is.

A hat évtizedes pátosz után ugorjunk előre tíz évet, amikor 1987. november 7-én kiderült, hogy „a Nagy Október öröksége fejlődésünk záloga". És az alkalomból tartott ünnepségen Zámbó József , Győr Város Tanácsának elnöke köszöntötte (a már akkor dr.) Lakatos Lászlót, az MSZMP Győr-Sopron Megyei Bizottságának első titkárát, aki beszédében hangsúlyozta, hogy 1917. novemberében „megkezdődött az emberi társadalom fejlődésének legdinamikusabb, egyben leginkább ellentmondásos, legbonyolultabb, legviharosabb hét évtizede".

Zászlótartók lobogó nélkül

A nagy-nagy ünnepségek részeként nagy-nagy koszorúzásokat is tartottak. A megyeszékhelyen például az események egyik kultikus helye a Dimitrov (ma Bisinger) sétány elején strázsáló, már említett Pátzay-szobor, a Zászlótartók, vagy miként a találékony népnyelv aposztorfálta, a „Szentháromság" szobor volt. Aztán mikor nyolcvankilenc után változtak az idők, változtak az utcanevek, változtak a szokások is. Az utóbbi sajátos metamorfózis számunkra érdekes eseménye volt, hogy Győr megyei jogú város szabad önkormányzata, egyik 1991. októberi közgyűlésén szabadon úgy döntött, hogy a Zászlótartókat egy ajándékozási szerződéssel „feldíszítve" Kapuvár város Rábaközi Múzeumának ajándékozza. Hogy miért éppen oda került a „felszabadulásunk" 30. évfordulóján, 1975-ben felavatott, háromalakos, nyolc méter magas bronzszobor? A válasz egyszerű: az alkotó, Pátzay Pál szobrászművész Kapuváron született.

Annak idején hatalmas kamion szállította a sok koszorút, díszlépést, tisztelgést látott, szocreál alkotást. Mégpedig két darabban, miként erre Pamlényi Klára múzeumigazgató emlékezett. Külön a zászlórúdba kapaszkodó munkás, paraszt és értelmiségi elvtársakat, és külön a hatalmas lobogót, amelyet „sej" nem fúj a hansági szél, hiszen a „szentháromság" kezébe azóta sem adták vissza. Gondolták: tartották évtizedekig eleget.

És most kell megemlítenünk, hogy a Zászlótartók, a kapuvári múzeum parkjában nincsenek egyedül, nem kell félniük szörnyű hanyi „ludvércek"-től, de a nyugatról érkező intervenció (Emlékszünk? Kolcsak és Gyenyikin - A szerző) veszélyétől sem. Hogy miért? Mert velük van Lenin, akinek élő alakját – annak idején – szintén Pátzay mester formázta holt anyagba. Mégpedig kőbe. Mielőtt továbbmennénk Budapestre, álljunk meg egy szóra és „tisztázzuk": ezek a szobrok egyáltalán nem jellemzőek Pátzay Pál életművére, hanem miként a kemény majd idővel megpuhult diktatúra éveiben, művésztársaival együtt neki is tanúságot kellett tennie...

Méltó komolysággal

A Kapuvárra került „nyugdíjas" szobrok esete nem egyedüli „sors" az országban, de a hansági együttes mindenképpen (bármilyen furcsa!) előbb született nagyobb, budapesti testvérénél. Annál a tétényi fennsíkon 1993-ban létrehozott szoborparknál, ahová a „kommunista diktatúra gigantikus emlékműveit" gyűjtötték össze.
„Ez a park rettentő kényes. Igyekeztem ezt a nagyon komoly témát méltó komolysággal végiggondolni. Hogy mi az Igazság, azt persze nem tudom. Töprengések vannak. Idő van. (...) Ez a park a diktatúráról szól, s abban a pillanatban, amikor ez kimondható, leírható, megépíthető, abban a pillanatban ez a park a demokráciáról szól!", vélekedik erről a tervező. S hogy kivel-mivel találkozhatunk az Eleőd Ákos által megkomponált „történelmi szoborsétányban"? Természetesen itt (is) van Lenin, Marx és Engels sem hiányzik, de sok más mellett Dimitrov, Kun Béla, Landler Jenő, Szamuely Tibor, Ságvári Endre, Szakasits Árpád, Münnich Ferenc, Hámán Kató, no és a(z) (ál)legendás Steinmetz és Osztyapenkó is állandó(?) bérletet kapott.

Említsük meg még egyszer a tervezőt, Eleőd Ákost, aki „a rezervátum összezártságán túl törekedett az egyes alkotások gúnyos felhangoktól mentes, korrekt bemutatására - ez nem vicces park, abszolút nem az -, s e szobrok születésénél bábáskodó ideológia kritikáját a park egészének hangulatával, egyes elemek hangsúlyos alkalmazásával kívánta megfogalmazni."

Lenin élt!

Lenin élt! Lenin él! Lenin élni fog! Ebből a három feszesre szabott, hajdan sokat hangoztatott tőmondatból mára csak az egyik igaz. Az első! Legendákkal színesre öltöztetett „szovjet" vezér személyét a régiségpiacon fellelhető nagyméretű festmények, jelvények és egyéb relikviák (is) igazolják. Na és a kapuvári múzeum parkjában békésen szemlélődő szobor: Vlagyimir Iljics, teljes életnagyságban.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jaj a legyőzötteknek!

Ötvenhatban november negyedike vasárnapra esett. Ünnep helyett mégis rettegésbe zuhant az ország. Tovább olvasom