Kisalföld logö

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 13°C | 22°C Még több cikk.

Szentpéteri Csilla magánéletről

Munkája miatt rengeteget van úton, de ha teheti, minden szabad percét családjának, főként kisfiának szenteli.

Ha egy-egy Budapesttől távolabbi koncertről hazatér és együtt a család, az olyan számukra, mintha ünnep lenne.

Szentpéteri Csilla igyekszik olyan szellemben élni, hogy az alkotás mellett az otthon melege is megmaradjon – talán ennek köszönhető, hogy a válsághelyzetek elkerülték a házasságát.

– Miként egyezteti össze a munkáját és a magánéletét?

– Nagyon nehéz egyeztetni, komoly szervezés előz meg minden utamat, de amikor tehetem, viszem magammal kis családomat. Közel tíz éve élünk együtt, boldogan – jellemzi párjával való kapcsolatát a zongora mágusnője, aki Valentin-napon a röjtökmuzsaji kastélyszállodában koncertezett. A zongora virtuóz művésznője amikor lehet, magával viszi férjét és kisfiát rövid távú útjaira.
– Amikor külföldről érkezem haza, ahová nem jönnek velem, a családommal együtt töltött idő minden perce ünnepnek számít. Saját feladatomnak tekintem, hogy összetartsam a mi kis „triónkat", mivel osztom azt a nézetet, hogy a nő felel a tűzhely melegéért. Nem állítom, hogy nincsenek viták a férjemmel, de ezek nem veszekedések és hamar megoldódnak. Általában arról van szó, hogy a különböző vérmérsékletünk miatt egyes helyzetekben különbözőként reagálunk. Én hajlamos vagyok azonnal felpaprikázni magam, ő viszont nyugodt, filozofikus alkat. Nehéz lenne egy hozzám hasonló, latinos temperamentummal együtt élni.

– Hogy viseli a kritikát?

– Törékeny lelkű, de öntudatos ember lévén a negatív kritikát rosszul tűröm, igaz, eddig kevésszer volt benne részem. Ami hasznos, építő gondolat és lehet belőle tanulni, azt meg szoktam fogadni, persze az is számít, hogy kitől kapom. Megtanultam különbséget tenni az őszinte gondolatok és a bántó, rosszindulatú kritika között. Utóbbiból nagyobbat szerencsére egyszer kaptam, az „letett" és nagyon fájlaltam.

– Mi inspirálja arra, hogy valami új szülessen a kezei alatt?

– Néha elég egy képeslap, egy átélt hangulat. Néha születik egy novella, amik megelőzik magát a zenét, de a velem egy színpadon lévő zenészek is hozzáteszik saját egyéniségüket. Például a Sirály című szerzeményemet egy tenger felett lelassultan szálló madár képe ihlette.

– Hova sorolja önmagát, a komolyzenészek közé vagy valamelyik populárisabb vonalhoz?

– Magyarországon kétféle zene létezett eddig, a nagyon kommersz és az elefántcsonttoronyba zárt, sokszor érthetetlen, elvont.  Zongoraművész vagyok, de ma olyan zenét szeretnék átadni a nagyközönségnek, melyben nincsenek éles műfaji határok. Megtalálhatók benne a klasszikus értékeke és a mai kor stílusjegyei is. Egyfajta kettősség belőlem is árad, egyszerre él bennem porcelánlélek és boszorkány. (De csak ami a virtuozitást illeti.)

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A régi pénznek illata van

Olvasóinknak a kezébe adtunk régi, elfelejtett bankjegyet, és arra kértük: költse el velünk –… Tovább olvasom