Kisalföld logö

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 3°C

Szárnyati Géza és társai - interjú Lackfi Jánossal

A győr-ménfőcsanaki Bezerédj-kastély ˝Irodalmi találkozások˝ sorozatának vendége volt Lackfi János író, költő, műfordító, egyetemi docens, akinek műveit ezúttal a győri Hangraforgó együttes adta elő.

A tartalmas, dallamos műsor után felidéztük az elhangzottakat, majd az élő költészet esélyeiről beszélgettünk az alkotóval.

Az irodalmi esten Lackfi János a címtől (Az irodalom háziállat vagy vadállat?) a válaszig eljutva (legjobb, ha mindkettő) széles ívet vázolt föl a literatúra játékos és komoly lehetőségeiről, a mindennapi életben betölthető szerepéről. A versek, dalok között kiderült: bár tudja, hogy nagyon sok az áldozatos, küldetéstudatos magyartanár, a közoktatás szerkezete hibás benne, hogy irodalmunk a köztudatban vakon tisztelt, de meg nem értett életművekből áll. Szerinte ˝szent massza˝ helyett gyurmázható anyagként kellene kezelnünk a műveket. Ráadásul léteznek élő költők, írók is, akik olyasmiről írnak, mint a régiek, csak másképp.


˝A teknősbéka meg a nyúl˝

– Valaha a háziállatok is vadállatok voltak, tehát a vadállatok szelídíthetők. Vagyis kell a versbe vadság, mégis kezünkhöz szoktatható. A költészet nem ijesztő kultúrhivatalos maszlag, nem afféle ˝ne magyarázz, fiam, álljál vigyázzba, hallgass˝ – szóval aminek nem sok értelme van, de tűrni köll. Az irodalmat az oktatásban időnként az ünnepi, ˝szent kötelezőség˝ árnyékolja be, pedig inkább köznapjainkban kellene hogy segítsen. Mintha John Deere traktor lenne, amely többféle üzemmódban működtethető: ha a teknősbékagombot nyomjuk meg, erővel elvontatja a gondjainkat, ha a nyúlgombot, begyorsítja a gondolkodásunkat.


˝Egy rendes költőhöz két évszám tartozik˝

– Kosztolányi egyszer beszélgetett egy kisfiúval, aki megkérdezte, mivel foglalkozik a bácsi. „Verseket írok." Aha, és mikor születtél? Megmondta. És mikor haltál meg? Mert ugye egy „rendes" költőhöz két évszám tartozik... Akkor már lehet róla utcát elnevezni, szobrot állítani neki, tehát kicsit illetlen dolog, amikor egy költő még él és visszabeszél. Túléltem Petőfit, nem estem el Segesvárnál, túléltem József Attilát, nem estem vonat alá, kutya kötelességem arról tanúskodni, hogy az irodalom él és élni akar.

Lackfi János Fotó: Fejér János

Lackfi János
 Fotó: Fejér János


– Mit jelent a ˝gyurmázhatóság˝?

– Mániám, hogy a versnek nemcsak élete van, hanem anyaga is. Bele lehet és kell piszkálni, gyurmázni, tépdesni, összerakni másképpen, és ezt a gyermekek egészséges lélekkel tudják is, amíg a felnőttek le nem fütyülik a fejükről a hajat ezért. Petőfi Füstbe ment tervének a ˝S a kis szobába toppanék... Röpűlt felém anyám..." sorát a vásott diákok évtizedek óta úgy folytatják: ˝S én kinyitám az ablakot, ma is repül talán." Ekkor jön a pedellusos „hagyd el fiam, mert letöröm a kezed szárát˝, és a diák megtanulja, hogy a vers nem az övé, semmi köze hozzá. Pedig Arany János is megírta: „Hasadnak rendületlenül légy híve, óh magyar!˝ Vagy Tóth Árpád: „Egy gondolat bánt engemet, lóverseny nélkül halni meg!˝ Miért nem írhatja meg mindenki a saját változatát, miért is nem lehet a költészet sokaké? Nem sarkon posztoló bronzszobor, amely kap évi egy koszorút, aztán elfelejtjük, rohanunk a dolgunkra. Azért, mert Michelangelo nagy szobrász volt, miért ne lehetne ma agyagozást tanítani a művelődési házakban? Szerencsére egyre több az íróiskola, de az írásnak „rendes" felsőfokú képzése sincsen, egyedül mi tanítunk hatodik éve a Pázmány-egyetemen ˝kreatív írást˝ Vörös István kollégámmal, mutatva, hogy a szót is lehet gyurmázni, érdemes összemaszatolni vele a kezünket.


El- és belehallások

– A költészetben néha az is benne van, ami valójában nincs benne: elég, ha mi belehalljuk. Sok gyerek meg van győződve arról, hogy a Bóbita eredeti változatában szerepel egy „Szárnyati Géza" nevű malac („Szárnyat igéz a malacra"). Öt gyermekem ment és megy át azon a furcsa szerkezeten, amit magyar közoktatásnak nevezünk, és jönnek haza magyaróráról, én pedig élénken verem a fejem a falba. Gyerekként hasonló dolgokkal küszködtem én is. Kérdezem az egyik kislányomat, mi volt a suliban: nos, tanulták a Füstbe ment tervet. Mondom, az jó kis vers, és mit tanultatok róla? Hát be kell magolni. És elmagyarázta a tanár néni? Egyszer felolvasta az óra elején, egyszer a végén, és azt mondta, tanuljátok meg. Na, erre megkérdezem: és te azt érted, hogy „Midőn, mely bölcsőm ringatá, A kart terjeszti ki"? Mondja, hogy nem. Helyben vagyunk, tehát akkor hottentotta verset is betaníthatunk, így nem képződik kultúra vagy kulturáltság. Így csak jól-rosszul bebiflázott sorok, meg „Szárnyati Géza" nevű malacok képződnek, ami egy jópofa dolog, de nem biztos, hogy a cél.


Két vaskos kötet készül

– Elképesztő tempóban dolgozik. A legközelebbi tervei?

– 2011-ben negyvenéves leszek, s mivel 2005-ben jelent meg utoljára ˝felnőtt˝ verseskönyvem, szeretnék az elmúlt 5–6 év terméséből összerendezni egy vaskos kötetet. Másfelől kisprózáim jelentek meg tavaly az Élet és Irodalomban, utána a Magyar Nemzetben, ezeket is kötetbe foglalnám. Akár illendő, akár nem, szeretnék két nagyobbacska kötettel tisztelegni saját negyvenéves fennállásom előtt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

CineMaestro: Don Giovanni

A CineMaestro kezdeményezés igazából testközelbe hozza az opera élményét. Méghozzá a világ egyik… Tovább olvasom