Kisalföld logö

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -1°C | 9°C Még több cikk.

Szárcsa

A szárcsa (Fulica atra) hímje és nősténye távcsővel figyelve nem különböztethető meg egymástól. A felnőttek messziről egyöntetűen feketének látszanak, közelről a fekete különböző árnyalatai fedezhetők fel rajtuk.

A csőr és a homlokpajzs fehér, a szem piros, a csüd sárgászöld, a lábujjak zöldek, hosszúak, rajtuk karéjos úszóhártyával. Messziről elsősorban apró fejével tér el a kacsáktól, ha megzavarják, hosszan fut a víz felszínén és ha közben fedezéket talál, fel sem rebben. Repülés közben nyújtott lábai a farkán túl érnek, így felismerését ez is megkönnyíti. Hangja jellegzetes „kiv-kiiv-kiüv-kiv", amely a nyikorgó talicska hangjára emlékeztet.

Nyugat-Európától, valamint Észak-Afrikától Japánig fészkel. Elterjedésének déli határa Srí Lanka, az északi pedig Skandinávia. Magyarországon mindenfajta kisebb és nagyobb víznél előfordul, kivéve a nagyon mély vagy nagyon kis vízállásokat. Előnyben részesíti az olyan élőhelyeket, amelyek gazdag vízparti vegetációval határosak. Habár nem tekintjük tengeri fajnak, a telelése során előfordul a tengerpartokon, folyótorkolatokban.

Szárcsa
Szárcsa

A szárcsák már életük első évében ivarérettek, de ilyenkor még csak mintegy felük költ, csupán a születésüket követő második évben kezdenek el valamennyien költeni. Általában egy szaporodási ciklusra fennmaradó párkapcsolat jellemzi, de némely esetben megfigyelhető a hosszabb párhűség is. Előfordult egy hím és két tojó összetartása is (bigynia). Évente egyszer, olykor kétszer, ritkán háromszor is költ, sarjúköltése viszont igen gyakori. Közép-Európában április közepén kezdődik a fészeképítés, de különösen májusban és júniusban, olykor júliusban költ. A költési időszak hossza a második (harmadik), illetve a sarjúfészkelések idejétől függ. Fészkét mindig a növényzet nyílt vízfelület melletti sávjában helyezi el. A fészekalj nagysága 7–9 tojás. Mindkét szülő kotlik, amelynek kezdete az első tojások lerakása utánra tehető. A kotlási idő 21–24 nap. A nem összehangolt kelés miatt a fiókák 12–48 (vagy ennél is több) óra alatt bújnak ki a tojásokból, de csak néhány nap eltelte után hagyják el a fészket. A táplálékot a hím biztosítja számukra, a tojó pedig melengeti őket. Miután a fiókák elhagyják a fészket, együtt járnak a szülőkkel. A felnőttek vezetik és etetik őket, de éjszakázni visszatérnek a fészekbe. A fiókák a 4–5 hetes koruktól már önállóan, bukva táplálkoznak, 6–8 hetes korban a fiatalok repülnek, 8 hetesen pedig teljesen önállóak. A család rendszerint később sem bomlik fel, családi közösségben maradnak. Legfontosabb táplálékukat a zöld növényi részek jelentik, ezt követik a gyommagvak és a termesztett növények magvai. Az állati eredetű táplálékrész főként rovarokból és rovarlárvákból, valamint csigákból, békákból és ebihalakból áll.

Európában az egyik leggyakoribb vízimadárfaj, hazai fészkelő állományát 80.000–120.000 párra becsüljük. A szárcsát igazi vonuló madárnak Európa kontinentális klímával érintett  északi és keleti részén kell tekinteni. Vonulása hazánkban novemberben tetőzik, legfontosabb előfordulási helyei a Balaton, a Hortobágy térsége, a Tisza-tó, a Tisza és a szegedi  Fehér-tó. A Magyarországon átvonuló állományok vagy a Földközi-tenger nyugati medencéjében, vagy a  Fekete-tengernél telelnek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Állatokat etetni, simogatni szabad

Különleges szünidei programot ajánl az osztrák főváros a gyerekeknek: megsimogathatják és etethetik… Tovább olvasom